7. Fejezet A költözés

Eric a csókra tett utalását, a fülembe súgta, amibe ha észrevétlenül is, de beleborzongtam. Bár minden sejtem vágyott a csókra, és azzal is tisztában voltam, hogy lányok tucatjai kapnának az alkalmon, mégis kibontakoztam az ölelésből, és felálltam az ágyról. Eric, meglepetten, már-már hitetlenkedve nézett rám. Sejtettem, hogy nem egészen erre számított.
Azt már a megismerkedésünk pillanatában gyanítottam, hogy nincs híján az önbizalomnak, ami gyorsan be is igazolódott. Igazából nem is a túlzott magabiztossága zavart, még csak nem is a rámenőssége, sőt, utóbbi, ha nem is mutattam semmi jelét, még érdekesebbé tette a szememben. Sokkal inkább az, hogy volt képe azt gondolni rólam, az első szavára a nyakába vetem magam.
Eric egy féloldalas mosollyal az arcán, csukta le a laptopot, majd lépett hozzám.

- Engem ne tévessz össze a rajongóiddal. – néztem dühösen a szemébe.

- Ha az lennél, nem lennél itt. – barna szeme, különös fényben csillogott, állkapcsa megfeszült, arckifejezése komollyá vált – A magánéletemet és a munkát, szigorúan külön választom.


Eszembe jutott, Megan és Katja beszámolója, Eric barátnőjéről, Molly-ról. Kettejük elbeszéléséből, kiderült milyen szoros szálak fűzték össze Ericet és Molly-t. Épp ezért nem hagyott nyugodni a tudat, hogy Eric talán hazudott a szakításukról és Molly, mit sem sejtve vár rá. Úgy éreztem, meg kell tudnom az igazat, ugyanis nem akartam ugyanazt elkövetni, amit Josh és Miranda elkövetett ellenem.

- Kérdeznék valamit? És most én kérem, hogy válaszolj őszintén.

- Csak rajta! – tárta szét a karját.

- Mikor szakítottatok Molly-val?

- Ahhoz képest, hogy azt állítod, nem vagy a rajongóm, igencsak jól felkészültél a szerelmi életemből. – mért végig, átható tekintettel, még egy lépést téve felém – Egy hónapja vagyunk külön, de a kapcsolatunk már hónapokkal ezelőtt kihűlt.
- Melyikőtök zárta le a kapcsolatot?

- Én. – válaszával egy időben, magához húzott, az állam alá nyúlva felemelte a fejem, és mélyen a szemembe nézett – Hiába küzdesz ellenem! Mindig megszerzem amit akarok.

                     ***

Reagálni már nem maradt időm, mert a következő pillanatban hangos csattanással kivágódott az ajtó. Megan kezében a telefonommal, rontott be a szobába.
- Sajnálom! – kért elnézést – De ez igazi vészhelyzet!

Ismertem már annyira, hogy tudjam, ha ő vészhelyzetet emleget, akkor az, az is. A karjánál fogva húztam magam után, mivel nem akartam, hogy Eric is fültanúja legyen a beszélgetésünknek.

- Mi történt?  - kérdeztem rá, a házunk elé érve.

- Josh történt! – ez a két szó elég volt ahhoz, hogy tudjam nagy a baj.

- Már megint mit művelt?

- A szomszédaim órák óta próbáltak hívni, de ki volt kapcsolva a mobilom… – kezdett bele – Amikor végre sikerült elérniük, kiderült, hogy a délután járt nálam a rendőrség, és egy lakatossal, kinyitatták az ajtómat.

- Josh beváltotta, amivel fenyegetőzött. - döbbentem le a hallottakon.

- Úgy ám! És a java még csak most jön. - Megan arcán aggodalom suhant át, majd nagy levegőt véve a kezembe nyomta a telefonomat – Josh újra jelentkezett.

Remegő kézzel nyitottam meg az üzenetet jelző borítékot, és olvasni kezdtem Josh üzenetét.

„ Szia Szívem!
Megan lakásában megtaláltam a nyaralótok címét. Tudom, hogy egy Hörby nevű kisvárosban bujkálsz. Most indulok a reptérre, hogy hazahozzalak. A szüleid is ezt szeretnék. Holnap reggel ott leszek nálad és úgy készülj,hogy az esti Londonba tartó gépen, már te is rajta leszel.
Szeretlek Josh!”

Josh pofátlansága olyannyira feldühített, hogy ha nem fogják le a kezem, ott helyben földhöz vágom a telefont.
- Mit ártott neked az a telefon? – hallottam meg közvetlenül a hátam mögül egy mély, eddig ismeretlen férfihangot. Villámgyorsan fordultam meg, és egyenesen Eric egyik táncosának az arcába pillantottam, aki még mindig fogva tartotta a kezemet.

Aha, tehát Megan elhúzta a csíkot, amíg én az smst olvastam.
- Bennünket még nem mutattak be egymásnak. Kevin vagyok.

- Alexandra. – mutatkoztam be én is.

- Na, mostmár elárulod, min húztad fel magad?

- Elragadott a hév. – erőltettem mosolyt az arcomra, ami nem tűnhetett elég meggyőzőnek, mert Kevin egy szó nélkül kikapta a kezemből a telefont, majd fennhangon olvasni kezdte.


A szemem sarkából láttam, ahogy Eric kilép az ajtón és a két ház közti pázsiton átvágva egyenesen felénk tart. Biztos voltam benne, hogy az üzenet minden szavát hallotta.

- Josh a pasid? – kíváncsiskodott Kevin – Nagyon szerethet, ha még ide is utánad jön.

- Érdekes. – úgy tettem, mint aki hangosan gondolkodik – Ha annyira szeret, ahogy te állítod, miért bújt ágyba a húgommal?

- Mert egy nagy marha! – kapcsolódott be a beszélgetésbe Eric.

- Igazad van haver! – értett egyet Erickel, Kevin – De úgy látszik, rájött mit veszített.

- Valóban képes idejönni? – nézett rám fürkésző tekintettel Eric.

Válaszképp csak bólintottam.

- Akarsz vele találkozni? – most Kevin kezdett faggatni.

- Nem! – vágtam rá, a lehető leghatározottabban.

- Segítenünk kell neki. – vakarta meg állát, elgondolkodva Kevin, szavait Erichez intézve.

- És segítünk is! Már azt is tudom hogyan! – csillant fel Eric szeme –Hiába jön ide. Alexandrát már nem fogja itt találni.

                                ***

Kevin és én is értetlenül bámultunk rá. Mindketten azt vártuk, hogy beavat minket is a tervébe, de ehelyett, egy szó nélkül, visszaindult a házba, bizonytalanságban hagyva a barátját és engem is. Néhány perc múlva Kevin is elbúcsúzott, én pedig elindultam a szobámba. A fáradtság lassan erőt vett rajtam, így miután gyorsan lezuhanyoztam, ugrottam is be az ágyba. Mielőtt elnyomott az álom, még feltettem magamban a kérdést: Mi lehet Eric terve?

A választ hamarosan, pontosabban öt órával később meg is kaptam, amikor a már említett személy a legmélyebb álmomból ébresztett fel.

- Ébresztő! Ha nem akarsz összefutni az exeddel, akkor ideje felkelned.

Az éjjeliszekrényen álló óra hajnali öt órát mutatott. Nem akartam hinni a szememnek. A fejemre húztam a takarót, és Eric megjelenését, egy újabb álomnak tudtam be. Rövidesen viszont, kénytelen voltam belátni, hogy amit álomnak véltem, az a valóság. Ugyanis Eric egy határozott mozdulattal, lerántotta rólam a takarót, és a földre dobta.

- Tíz perc múlva várlak a parkolóban. – közölte az ajtómhoz lépve, majd mielőtt elhagyta a szobámat, még hozzátette – Mindent pakolj össze, mert ide már nem jössz vissza.

A szekrényből előszedtem a sporttáskát és a hátizsákot, majd nem megfeledkezve, arról a tényről, hogy csupán tíz percem van elkészülni. Gyorsan elraktam minden holmimat, csak egy fehér farmert, egy rövid ujjú pólót, fehérneműt és egy sportcipőt hagytam elő, amit, egy villámgyors mosakodást követően magamra is kaptam.
Mielőtt elhagytam a házat, még egyszer ellenőriztem, mindent elpakoltam-e.  Még utoljára benéztem Meganhoz, aki még az igazak álmát aludta, de nem volt szívem felkelteni, így búcsúzás nélkül indultam el a parkolóba.

Eric az őrzött parkoló bejáratánál várt rám. Fekete farmerban, szürke kapucnis felsőben, és most kivételesen fehér sportcipőben is eszméletlenül jól festett. A szívem őrült ritmusra kapcsolt. Eric néhány barátságos szót váltott az őrrel, és elindult a parkoló belseje felé. Szememmel azonnal a kisbuszt kezdtem keresni, de sehol sem találtam. Eric figyelmét, persze ez sem kerülhette el.

- A saját kocsimmal megyünk. - villantotta rám szívdöglesztő mosolyát.

Megrészegülve a mosolyától, engedelmesen követtem őt, s közben a kíváncsiság is munkált bennem: Vajon milyen kocsival jár a nagy Eric Saade?

A válasz most sem váratott magára, mert Eric rövidesen megállt, egy fekete BMW XD5- ös sportterepjáró mellett. (szerk megjegyzése: egy 2011. februári videóban láttam Eric autóját, és kis nyomozás után, sikerült kiderítenem a pontos márkát is. A videóról készült képet, itt láthatjátok.)

Hatalmas szemekkel bámultam a kocsit. Mindenre számítottam, de erre nem. Sikerült újra meglepnie, na persze, nem rossz értelemben. Elismerő pillantásom láttán, hatalmas mosoly terült el az arcán. Miután a holmimat, berakta a hátsó ülésre, elém lépett és udvariasan kinyitotta előttem az ajtót.
Az anyósülésen helyett foglalva, türelmetlenül vártam, hogy ő is beszálljon és végre beavasson a tervébe.
Másodpercek múltán nyílt is az ajtó, és Eric is elfoglalta a helyét.

- Hova akarsz vinni? – szegeztem neki a kérdést.

- Hozzám! – közölte határozott hangon.

- Hogy hova? – azt hittem ez valami rossz tréfa.

- Jól hallottad! – arca olyan közel került az enyémhez, hogy éreztem meleg, mentol illatú leheletét - Vagy inkább Josht választod?

- Nem! Eszemben sincs.

- Az exed gépe, ezekben a percekben landol. – jegyezte meg az állam alá nyúlva - Még meggondolhatod magad.

- Azt szeretnéd, ha meggondolnám magam? – kacérkodtam vele.

- Tudod jól, mit szeretnék! – ajkai lassan közeledtek ajkaimhoz – Nos, mi a válaszod?

- Veled megyek, de...

- Ezt akartam hallani! – suttogta az ajkaimtól néhány  milliméterre, és a következő pillanatban, vad perzselő csókkal,  fojtotta belém a szót…