25.000

Sziasztok!


Ez a bejegyzés azért született, mert az oldal látogatottsága alig másfél hónap alatt megközelítette a 25.000-et. A Statisztika szerint, mostanra a blog elérte a napi 500- as  látogatószámot és a 800-900 oldalletöltést, amit még álmomban sem mertem remélni. Ahogy az első 1000 látogatónál, a 25.000-nél is szeretnék kedveskedni nektek, valami, olyannal amivel kifejezhetem a hálámat felétek. Épp ezért arra gondoltam, hogy hagyom, hogy most ti döntsétek el, mi legyen az ajándék. Javaslataitokat és ötleteiteket, kommentben, emailben, és a chaten is szívesen fogadom.
Üdv: Myka

15. Fejezet. Tengerparti Kaland (Tábortűz)

     +18


Ericből csaknem egész úton ömlöttek a pikánsabbnál-pikánsabb célozgatások, amit nem csak kimondottan az én fülemnek szánt. Alex és Kevin egy bizonyos idő után, szintén elkezdte ontani magából a sok-sok, az embert pirulásra késztető viccet. Repkedtek, a hangszerek, gyümölcsök, különböző tárgyak nevei, és mindegyikhez tudtak hozzáfűzni, valami sikamlós megjegyzést. Csodálkoztam rajta, hogy Megan, nem csatlakozott hozzájuk, csupán néma hallgatója, mindennek. Titokban figyelni kezdtem és rövidesen rájöttem hallgatásának okára. Tekintete, mind gyakrabban el kalandozott Alex irányába, majd egy idő után, már nyíltan leste, a visszapillantó tükröt, és benne Alex arcát. Megan vágyakozó pillantásai, Eric éles szemét sem kerülhették el, aminek azonnal hangot is adott:
- Alex, szabad  a pálya! Ha gondolod, átveszem a kormányt!
Alex, annak ellenére, hogy nemrég még tőlem kért tanácsot, a füle botját sem mozgatta. Úgy tűnt, nem vette a lapot.
- Megan le sem veszi a szemét róla  – súgta a fülembe Eric.
- Észrevettem! – feleltem a lehető leghalkabban. – Alex, még csak nem is sejti, mekkora mázlista.
- Ma este, kicsit besegítünk nekik  – vigyorgott rejtélyesen.
- Hogyan? – kérdeztem, kíváncsian. Eric titokzatos mosolyából, sejteni lehetett, hogy véghez is viszi amit eltervezett.
- Majd meglátod! – jelentette ki, mutatóujjával lágyan végigsimítva ajkaimon.
Hiába erőlködtem, többet nem sikerült kihúznom belőle, ezért úgy döntöttem nem kérdezősködöm tovább. Hamarosan úgy is kiderül, mire készül.

Két órányi autózás után végre elértük, a srácok által kiszemelt helyszínt.  Az illetéktelen szemek elől elzárt  kis öbölhöz, ahova a Alex a sátorozást tervezte, magas, meredek falépcső vezetett le. Csodálatos látvány tárult a szemem elé. A nap már lemenőben volt, aranysárga fénybe borítva, a  végtelen óceánt és a leendő szállásunkat körbeölelő sziklaszirteket. Ahogy lassan fogytak a lépcsőfokok és mindinkább közeledtünk a parthoz, megütötte a fülemet csapódó hullámok morajlása , orromat pedig a sós víz fanyar illata. A dagály közeledte miatt, nem közvetlenül a tengerparton, hanem attól néhány méterre, egy aprócska dombon állítottuk fel a sátrakat. Megan, Katja, és persze a két táncos is,  külön- külön sátrakat kaptak, míg mi Erickel voltunk az egyetlenek akiknek osztozni kellett rajta. Na, nem mintha ez nagyon zavarta volna bármelyikünket is.

Miután felállítottuk a sátrakat, a srácok nehéz terméskövekből, tűz gyújtóhelyet építettek, míg mi lányok elkészítettük a grill nyársakat, Kevinre külön odafigyelve, aki épp a a vegetáriánus korszakát élte. Hamarosan, vidáman pattogott a tűz, kísérteties fénybe vonva a partot. Vacsora után előkerültek a behűtött sörök és üdítők is. El kellett ismernem, Kevin és Alex, tényleg mindenre gondolt. Semmiben nem szenvedtünk hiányt. Az első csillagok is megjelentek a sötét égbolton. A tenger tükörsima vize feketén sötétlett, arra csábítva minket, hogy megmártózzunk benne. Az időközben beállt sötétség miatt, az egyetlen fényforrást, már csak a mi kis tábortűzünk szolgáltatta, amelyet folyamatosan tápláltunk, az előre megszedett gallyakkal és kisebb fadarabokkal. Megan, Katja és a fiúk is egyre gyakrabban, kacsintgattak a víz felé, mígnem Katja, ledobva a ruháit a partra, a habok közé vetette magát. A többieknek sem kellett több, pillanatok alatt követték Katja példáját. Egyedül Eric nem tartott velük, amit kicsit furcsállottam is.
- Figyeld őket! – állt fel a homokból – Ha Megan esetleg idő előtt megjelenne, tartsd fel!

Szólásra nyitottam a számat, de meggondoltam magam. Gyanítottam, hogy most viszi véghez, amit eltervezett. Ha Megant és Alexet sikerül összehoznia, szívesen leszek a cinkostársa.
Eric a sátrak felé indult, de mielőtt eltűnt a szemem elől, a zsebébe nyúlt és elővett valami fémesen csillogó tárgyat. Nekem messziről úgy tűnt, mintha bicska vagy kés lett volna.

A fürdőző társaságot elnézve, nem úgy látszott, hogy ki akarna jönni, közülük bárki is a vízből, így szerencsére nem állt fent annak sem a veszélye, hogy Eric lebukjon. Pár perc múltán, letörölhetetlen vigyorral az arcán, jelent meg és ült le mellém.
- Falaztam neked – fordultam felé kérdőn. – Ezért talán annyit megérdemlek, hogy tudjam, mit kell eltussolnom. Jól láttam, hogy egy bicska volt a kezedben?
- Jól! – jött a szűkszavú válasz, majd a fülemhez hajolva megsúgta:
- A lányok sátra megrongálódott, így kénytelenek lesznek a Alex és Kevin sátrában tölteni az éjszakát.
- Kilyukasztottad a sátrakat? – hitetlenkedtem.
- Igen!
- Nem úgy volt, hogy Alexet és Megant hozzuk össze? Miért kellett ehhez Katja sátrát is megrongálni?
- Gondolkodj egy kicsit! – rázta meg a fejét. – Szerinted?

Igaza van! – láttam be! Ahhoz, hogy a terv működjön, meg kellett akadályozni, hogy Katja felajánlhassa az övét. A zseniális tervnek, csupán egy bökkenője van. Lyukas sátorban is lehet aludni! Erre a tévedésére, azonnal fel is hívtam a figyelmét.
- De nem esőben! – vágta rá rögtön. Meglepett tekintetemet látva, még hozzátette: – Hidd el tudom mit csinálok. Esni fog, ez holtbiztos.

A mi felettébb érdekes eszmecserénket követően, megpillantottam a parton Megant, akit rövidesen követtek a többiek is.
- Lexi, te itt akarsz ülni, egész este a parton? – állt meg előttem Megan.
- Nem fog itt ülni, jön be velem. – adta meg a választ Eric, majd miután ledobta magáról a pólót és a térdnadrágot, meg sem várva a válaszomat a víz felé kezdett húzni.
- Állj már meg! – szóltam rá. – Én még le sem vetkőztem.

Csak addig engedte el a kezem, amíg megszabadultam a ruhámtól. Ezután ismét kézen fogott és meg sem állt, addig, amíg a hűs tenger, derékig el nem lepett minket, ahol aztán szorosan magához ölelt. Egy röpke pillantás  a partra, és tudtam, elég messze eltávolodtunk ahhoz, hogy onnét bárki is megláthasson minket. A sötétben nem láthattam, csak érezhettem, a hozzám simuló, izmos testét. Kezei nyomban felfedezőútra indultak a testemen. A fülledt éjszaka és a vaksötét, még izgalmasabbá tette, érzéki játékunkat. Ég, föld, part összeolvadt a szemem előtt, amikor Eric ajkai, lágyan, megérintették a számat és halk sóhaj kíséretében, nyíltak meg  ajkaim a nyelve előtt. A csók édes volt és teli vágyakozással. A lágy és kérlelő érintéstől úgy éreztem, elolvadok. Lábaim elgyengültek, bele kellett kapaszkodnom a nyakába, hogy megőrizzem az egyensúlyomat. A szívem kalapálni kezdett, minden porcikámat átjárta a csók izgalma. Gondolataim összekuszálódtak, már csak az lüktetett az agyamban, sokkal többre vágyom. A gyengéd csók, pillanatokon belül, vaddá és szenvedélyessé vált. Eric, már nem fogta vissza magát. Egyik kezével a nyakamat ölelve húzott meg közelebb magához, másik kezével pedig a bikini felső alá nyomult. A cirógató kéz, alig néhány másodpercig időzött a melleimnél, majd lassan, érintésével tűzbe borítva a testemet, siklott le a hasamon, be az aprócska nadrág alá.
- Lexi, akarlak! Most! – nyögte el-el akadó lélegzettel. – Azt hittem, tudok várni, de már nem bírom tovább.
- Itt a tengerben? – kicsit meglepett, a kérése, de gyorsan beláttam, ennél eszményibb helyszínt az első együttlétünkhöz, keresve sem találhatnánk.
- Igen! Itt! – lehelte a nyakamba.

Áramütésként ért, mikor ujjaival, a legérzékenyebb testrészemet érintette. Pontosan tudta, hol, hogyan kell érintenie, izgatnia... Ereimben forrón lüktetett a vér. Úgy éreztem, a felgyülemlett érzések hamarosan robbanáshoz vezetnek és túl hamar érem el az epedve vágyott csúcsot, ami a részegítő gyönyörűségének a végét jelentené.  Azt akartam, tartson még soká... Mikor megéreztem mélyen magamban az ujját, zihálva szorítottam össze a combjaimat, s közben vakon tapogatózva lefelé a testén, kezemmel férfiasságának bizonyítékát kezdtem keresni. Amikor végre megtaláltam amit kerestem, a fürdőnadrágon keresztül simogattam meg, de Eric nem érte be ennyivel. Rekedt hörgésszerű hangot hallatva, megfogta a kezemet, és a nadrágjába vezette. Ujjammal körbezártam és gyengéden megcirógattam férfiasságát, torkából, újabb mélyről jövő sóhajt fakasztva. A gyengéd előjátéknak, ugyancsak ő vetett véget.
- Most! – nyögte.
Szája vadul csapott le az enyémre, miközben félrehúzva a zavaró ruhadarabot, a combom alá nyúlva felemelt és a következő pillanatban egy erőteljes lökéssel a testembe hatolt.
- Erre vágytam, már napok óta – suttogta rekedt, vággyal teli hangon.
Szinte már nem is érzékeltem a testünknek csapódó hullámokat, amit egy a távolban elhaladó hajó gerjesztett. Eric lassú és mély mozdulatai egyre gyorsabbak lettek. Vágytól félőrülten kapaszkodtam a vállába, hogy még mélyebben, még erőteljesebben érezhessem magamban.
 - Ó, Édesem! - zihálta. - Nem bírom tovább! Sajnálom...
Nem sajnáltam semmit. Éreztem, hogy én is elszállok... Abban a pillanatban, mikor Eric elérte a csúcsot, izmaim megfeszültek ,testemet áramütésként járta át a gyönyör. Egyszerre kiáltottunk fel, megborzongva, nyögve élveztük az utórezgéseket, majd erőtlenül hullottunk egymás karjába.

Eric lassan visszaengedett a vízbe, és a derekamat átölelve tartott egészen addig, amíg sikerült visszatérnem a valóságba.
- Nézd csak! -  mutatott az égre, amin esőfelhők tornyosultak.
- Mindjárt esni fog – suttogtam, még erősen ziháló hangon. – Nem kéne nekünk is kimenni?
- De igen, bár esőben még úgysem szeretkeztem – hajolt a fülemhez, érzéki hangjából vágy csendült ki.
- Én már igen – vallottam be.
- Josh-sal? – várható volt a kérdés.
- Nem, nem vele! – nyugtattam meg. További magyarázkodásra már nem maradt idő, mert abban a percben megnyíltak az ég csatornai, özönvízszerű esőt zúdítva ránk. Kéz a kézben szaladtunk a partra, ahol igencsak nagy volt a jövés-menés. Ugyanis Katja és Megan szembesült a megrongált sátrakkal, így Kevin és Alex kénytelen volt a lányok minden holmiját áthordani a saját sátrába. Eric terve tehát működött.

Alex lényegbelátó pillantással mért bennünket végig, majd tekintetét összekulcsolt kezünkre szegezte.
- Jó volt a víz?
- Aha… - felelte tömören Eric.
- Érdekes, amikor én bent voltam, egyáltalán nem érzetem melegnek. Épp jó volt a tenger hőmérséklete – villantotta ránk harminckét fogas mosolyát. – Ti mégis olyan vörösek vagytok, mint a rák. Csak nem felforrt a víz?
- Foglalkozz inkább a saját dolgoddal! – állította le Eric. – Megan már türelmetlenül vár rád…Egyébként zöld utat kaptál. Használd ki minden percét… - közölte Alex-szel.
- Kösz! Te is, haver! – indult meg a sátra felé Alex.

Rövidesen mindenki elfoglalta a saját sátrát. A vidám beszélgetések hangfoszlányiból ítélve, sem Megan, sem Katja, nem méltatlankodott,  a kényszerű költözés miatt. Eric, egy szál alsónadrágban dőlt végig a hálózsákon, miközben én a hajamat törölgettem.
- Kint a tengerben, kicsit elkapkodtam a dolgot de érzem, hogy neked is jó volt – vette ki a törölközőt a kezemből. – Ma éjjel viszont, bőven lesz rá alkalmunk, hogy az együttlétünk minden percét kiélvezzük.

Alighogy elhangzottak az utolsó szavak, máris a hálózsákon, Eric ölelésében találtam magam…

14.Fejezet, Tengerparti Kaland I. (Utazás)

A kérdés olyan váratlanul ért, hogy kis híján, a padlón kötött ki a kezemben tartott csésze.  Most erre mit válaszolhatnék? Alig pár napja ismerjük egymást, bár az való igaz, ebben a néhány napban igen közel kerültünk egymáshoz. Mármint testileg, mert érzelmekről eddig egy szó sem esett. Egy ilyen horderejű döntést, amúgy sem szabad elkapkodni. Hisz a jövőm múlhat rajta. Képtelen voltam azonnal válaszolni, így a legkézenfekvőbb megoldáshoz folyamodtam. Visszakérdeztem.
- És neked Anglia?
Eric válasza a kérdésemre, egy szívből jövő nevetés volt.
- A fejemet tettem volna rá, hogy megint terelni fogsz. És lám, így is lett.

Ennyire kiszámítható lennék? Vagy netán, Eric személyében, Edward Cullen reinkarnációjával hozott össze a sors? – tűnődtem el. A kínos magyarázkodástól, az időközben beállt csendbe, belehasító ajtócsengő hangja mentett meg.

Eric hirtelen felállt a székről, engem is magával húzva, majd elindult megnézni, ki a váratlan látogató, aki még mindig bőszen nyomta a csengőt.

Az ajtóban Alex állt, és meg sem várva az invitálást, már nyomult is be a lakásba. A nappaliba érve, rögtön bele is kezdett jövetele okába:
- Mivel ez a lányok utolsó Svédországban töltött napja, ezért Kevinnel úgy döntöttük, ezt a napot emlékezetessé tesszük számukra.
- Jó ötlet! Kár, hogy nem nekem jutott eszembe – értett vele egyet Eric.
- Haver a te gondolataid egészen máshol járnak – vigyorgott szemtelenül Ericre. – Megvan még a sátor, amit a tavalyi túránkra szereztél be?
- Persze, Miért? – vonta fel kíváncsian a szemöldökét Eric.
- A ma esti kiruccanásunkhoz szükség lesz rá – közölte Alex, majd miután Eric elindult megkeresni a sátrat, felém fordulva, hozzátette:
 - Nem tudom, tudsz-e róla, de te vagy az első lány, a régi barátnőjét Molly-t leszámítva, akit Eric meghívott a lakásába. Nagyon mély benyomást kellett rá tenned, ha elhozott magához. Biztos vagyok benne, hogy számára nem csak egy futó kaland vagy. Mollyval egy hónapja szakítottak, de három hónapja már külön éltek. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az óta, önmegtartóztatásban élt, mert ez nem lenne igaz. Voltak egyéjszakás kalandjai, de azok közül egyet sem hozott fel ide. Gondolkodtál rajta mi lesz veletek, ha holnap hazautazol?
- Hidd el, állandóan ezen agyalok. – Örültem, hogy végre van valaki, akivel megoszthatom, az engem nyomasztó gondolatokat. – Említette, hogy nemsokára megjelenik az új album, melynek kapcsán Európai turnét is tervez.
- Ez így van. Tíz országgal, már megkötöttük a szerződést és további öttel, még folynak a tárgyalások. Viszont, ami számodra jó hír lehet, hogy a Londoni koncert már biztos, egyedül az időpontot nem sikerült még lefixálni. Ne vedd tolakodásnak, de úgy érzem, ezt mindenféleképp meg kell kérdeznem: Eric célzott rá, hogy szeretne újra látni?

Fura gyanú kezdett érlelődni bennem. Talán Alex, nem csak barátként tekint Ericre?! Ezért faggatózik? Első ránézésre, nem mondanám, hogy a saját neméhez vonzódik, de a nemi beállítottsága senkinek nincs a homlokára írva. Úgy éreztem, ennek a rejtélynek, mindenféleképp utána kell járnom, így feltettem azt a kérdést, ami annyira foglalkoztatott.
- Én, pedig ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, miért érdekel téged ennyire, mi lesz velem és Erickel?
- Tudom, hogy most mit gondolsz! – vált egy csapásra komollyá az arca. - Eric nekem több mint munkatárs, és most félre ne érts: Nem azért, mert vonzódom hozzá, hanem mert mióta a csapatba kerültem, az együtt töltött évek során a legjobb baráttá vált számomra. Így hát természetes, hogy érdekel a sorsa és nem mellesleg, téged is megkedveltelek.
Én is kedvellek, – mosolyodtam el megkönnyebbülten – és, hogy kielégítsem a kíváncsiságodat, elárulom: Eric biztosra vette, hogy még találkozunk.

A következő pillanatban, Alex ölelő karjai közt találtam magam.
- Irigylem Ericet. – Szavaira azonnal felkaptam a fejem, mire ő gyorsan korrigálta a kijelentését: - Ne ijedj meg, eszemben sincs rád mozdulni. A barátnődnél viszont szívesen próbálkoznék, de ő ügyet sem vet rám.

Kellett néhány másodperc mire leesett, Alex, rákattant Meganra.
- Megtennél nekem valamit? – nézett rám kérlelőn, őzikeszemmel.
- Ha nem törvénybe ütköző, szívesen.
- Szólnál pár jó szót az érdekemben Megannak? Talán rád, mint a legjobb barátnőjére jobban hallgat és megtörik a jég.
- Megpróbálhatom – kacsintottam rá. – De nem ígérek semmit.
- Köszönöm – örömmel nyugtáztam, hogy sikerült újra mosolyt csalnom az arcára.

Az összeborulásunknak hangos torokköszörülés vetett véget.
- Nocsak! – nézett ránk szúrós tekintettel, az előbbi párbeszédünk főszereplője. – Itt meg mi folyik?

Alex azonnal elengedett és hátralépett
- Látom megtaláltad a sátrat. Egyébként Lexivel a barátnőjéről beszélgettünk és még mielőtt rosszra gondolnál, közlöm veled, Lexitől csak segítséget kértem, a barátnője meghódításához.
- Aha - lépett mellém Eric. – Szóval Megan a ritka kivétel, aki nem hódolt be neked?
- Lehet, hogy hihetetlen, de így van – ismerte be Alex kelletlenül, ám a rákövetkező percben, már másról kezdett el beszélni: 
- Úgy látom, a sátorral együtt, már minden megvan a mai tengerparti programhoz. Akár indulhatunk is. A többieket úgyis útközben vesszük fel.
- A Volvóval jöttél? – kérdezte Eric.
- Igen…

Amíg ők a turnébuszról beszélgettek, addig én kihasználva az alkalmat a szobámba siettem. Pillanatok alatt, felevettem a fürdőruhát, ezután a hátizsákba pakoltam, a legszükségesebbeket, úgy mint: törölköző, napvédőkrém, váltó ruha stb. A hátizsákkal a kezemben indultam a konyha felé, ahol már útra készen vártak a fiúk.

Rövidesen belülről is szemügyre vehettem a már többször is megcsodált kisbuszt, amely koncertről-koncertre szállítja a csapat tagjait. Mondanom sem kell, a busz belülről vetekedett egy limuzin kényelmével. Miután, Alex, elfoglalta a helyét, a sofőrülésen, Eric kinyitotta az utas oldal felőli ajtót és bemászott a leghátsó sorba. Kérdő pillantásomra, csupán egy pajkos mosoly volt a válasza. Valami oknál fogva, leblokkoltam, amit Eric is észrevett. Pillanatnyi habozásomat látva, a kezemet megfogva húzott maga mellé.

Indulás előtt, Alex a mókamester, nem hagyhatott ki, egy utolsó poént. Ő sem most jött le a falvédőről, nem csoda, hogy szemet szúrt neki, Eric ülésválasztása.  Vigyorogva, fordult hátra.

- Csak semmi rosszalkodás. És ha lehet, ne itt kezdjétek el gyártani, a kis Saade utódokat.
- Kapd be, Alex!
- Kösz az ajánlatot haver! De ezt a megtiszteltetést meghagyom Lexinek – kacsintott rám, fülig érő vigyorral a képén.


Alighogy Alex rákanyarodott a főútra, Eric, szorosan magához húzott, s miközben nyelvével a fülcimpámat ingerelte, egyik kezét combomra, a másikat, pedig a felsőm alá csúsztatta.
Eric gyengédsége mind jobban felkorbácsolta az érzékeimet, mígnem minden porcikám remegett a vágyakozástól.
- Élnél az ajánlattal? – suttogta a fülembe, fátyolos hangon.
- Elképzelhető... - feleltem kacéran, és egy pillanatra sem véve le róla a tekintetem, ujjaimat végigfutattam a pólóján, le egészen a csípőjéig. Majd gondolva egy merészet, kezemmel lejjebb siklottam, a térdnadrág zipzárjáig, ahol egy rövid pillanatra, rászorítottam a tenyeremet, férfiasságának ágaskodó bizonyítékára.
Ebben a minutumban, Eric gyönyörű barna szemei elfeketedtek a vágytól. Tekintetéből kiolvashattam, közel jár ahhoz, hogy mindenről megfeledkezve, a kisbusz hátsó ülésén nekem essen. Ahogy az várható volt, Eric valóban nem bírt magával és még mielőtt tiltakozhattam volna, magához rántott és vadul az ajkaimra tapadt. Féktelen vágy kerített hatalmába és ajkaim megnyíltak kutakodó nyelve előtt…

A vérpezsdítő csók okozta kábulatból, a hosszú percekig tartó csókolózás, következtében fellépett, oxigén hiány térített magamhoz. Levegőért kapkodva szakadtam el, a tüzes ajkaktól, amelyek kis híján az őrületbe kergettek. Mint utólag megállapítottam, épp időben, ahhoz, hogy ne kapjunk nézőközönséget. Ugyanis, amíg mi egymással voltunk elfoglalva, Alex elérte az üdülőfalu bejáratát, ahol Katja, Megan és Kevin már türelmetlenül várt ránk.

Rövidesen nyílt a busz ajtaja, először Kevin jelent meg, aki elől az anyósülésen foglalt helyett, majd őt követte Katja és legvégül Megan, akinek pont akkor jelent meg a feje az ajtónyílásban, amikor Eric gyengéden a nyakamba csókolt. Ericet egy cseppet sem zavarta, hogy már nem vagyunk egyedül.
- Sziasztok fiatalok! - üdvözölt minket Megan, huncut mosollyal az arcán. – Ahogy elnézlek benneteket, igen vad eszmecsere folyhatott köztetek.

Egy pillantás Meganra és nyilvánvalóvá vált, lebuktunk. Érdekes módon egyáltalán nem zavart, hogy mások is észrevették, mit műveltünk. Viszont, az fúrta az oldalamat, mégis miből jött rá. Rosszat sejtve, előszedtem a hátizsákomból a kis tükröt. Amint szembesültem a tükörképemmel, megoldódott ez a rejtély is. A hajam, összekócolódott, az ajkaim, megduzzadtak, az arcom kipirult, ami egyértelmű jele, a szenvedélyes ölelkezésnek. Eric sem festett jobban. Az Ő haja is szanaszét állt, a pólója alaposan összegyűrődött, ajkai nedvesen csillogtak, le sem tagadhatta volna a csókot, és meg sem próbálta eltitkolni.
- Lexivel egy bizonyos ajánlatot vitattunk meg – mondta fennhangon, hogy Alex is hallja. – Végül arra a döntésre jutottunk, nem kizárt a megvalósítás lehetősége.  
Alex hangosan felröhögött, Eric megjegyzését hallva, majd amikor, a nagy nevetés közepette, végre szóhoz jutott, csak ennyit tudott kinyögni.
- Lexi, ha jól emlékszem, azt mesélted, szeretnél megtanulni, egy bizonyos hangszeren játszani!? Íme, most előtted áll a lehetőség. El ne szalaszd!

Alex, Eric és én tudtuk csak, mit takarnak, ezek a többiek számára értelmezhetetlen szavak. De a hangszer említésére mindenki egyszerre kapta fel a fejét. Megan pedig nem volt rest rákérdezni:
- Milyen hangszerről, beszél Alex?

Basszus! Most légy okos! Ebből a slamasztikából, hogy fogom kimagyarázni magam? Na, megállj Alex, ezt visszakapod még! Százszorosan! Találj már ki valamit! – lamentáltam magamban, Eric azonban megelőzött a válasszal.
- Lexi régi álma, hogy egyszer meg tanuljon szaxofonon játszani. Én pedig, úgy döntöttem, mindent megteszek annak érdekében, hogy ezt az álmát valóra váltsam.
.
Eric mindezt a legkomolyabb arcát elővéve, mesélte a barátnőmnek. Alex, majd kiesett a székből, úgy vihogott, de furcsa mód, ez sem ösztönözte őket arra, hogy a szavak mögé lássanak. Úgy tűnt, beérték ezzel a magyarázattal, ami alapjában véve is, kétértelműen hangzott. Csodálkoztam rajta, hogy egyikük, még Megan sem fedezte fel, az igazi jelentését.  Alex is lassan megnyugodott és minden figyelmét a vezetésre fordította.
- Mondhattál volna zongorát is – súgtam Eric fülébe, hogy más még véletlenül se hallhassa meg.
- Tudom!  - ölelte át újfent a derekamat, mélyen a szemembe nézve. – Ha szeretnéd azt is, kipróbálhatjuk.
- Nem játszom semmilyen hangszeren – feledkeztem meg egy pillanatra, a beszélgetés valódi értelméről.
- Amire én gondolok, ahhoz nem kell semmilyen zenei előképzettség – suttogta a nyakamba, leheletével, szinte felperzselve a bőrömet:
- Ma éjjel, azt szeretném, ha minden félénkségedet száműznéd, és velem tartanál egy éjszakai vad fürdőzésre, ahol  ha akarod, azt is bebizonyíthatod,  jól bánsz a fúvós hangszerekkel…

Vivien's Destiny - Újra nyitás

Sziasztok!


A héten folyamatosan dolgoztam a Vivien's  Destiny Blog helyreállításán. Pótoltam a letörölt fejezeteket, és újra átnéztem a megmaradt részeket is, (46 fejezetet). amelyekben több helyen is találtam átírásokat, amit úgyszintén kijavítottam.  
Köszönöm a sok-sok emailt, amiben az újranyitás időpontjáról érdeklődtetek. Még néhány apró hiba kijavítása van hátra és holnap újra meg tudom nyitni az oldalt.  
Mindenkinek Köszönöm, a megértését és a türelmét.
Üdv: Myka

13. Fejezet. Vágyak Vihara

       
                                                      16+


Álom és ébrenlét határán lebegve, adtam át magam a gyengéd férfikezek érintésének, amelyek a pólóm alá becsusszanva, araszoltak a mellemig, körbefonva azokat. Az álombéli kezek, lassan lejjebb siklottak a hasamra, a csípőmre és onnét a combomra. A cirógató kezek útjának nyomán, a bőröm lángolt, úgy éreztem, felemészt a tűz, mely egész testemet átjárta.
Egy az utcán elhaladó autó tülkölése, hozott vissza a valóságba, véget vetve érzéki álmomnak. Kíváncsian fordultam a hálótársam felé, aki kezdte egyre jobban belopni magát a szívembe.
Barna haja álmában összekócolódott, arca, de legfőképp ajkai, vonzották a tekintetemet, amit csak nagy sokára sikerült elszakítanom róla.


Eric békésen szuszogva, a hasán feküdt, karjaival szorosan átölelve a párnáját. Úgy éreztem, ezt a pillanatot meg kell örökítenem, az utókor számára, ezért a lehető legóvatosabban, ki másztam az ágyból, és indultam a telefonomért, amit a fürdőben a szoknyám zsebében hagytam. A telefonnal a kezemben, szinte már-már lábujjhegyen járva, léptem be a szobába, le sem véve a szemem, erről a csodás pasiról, akivel volt szerencsém együtt tölteni az éjszakát. Az ágytól néhány lépésnyire álltam meg, s, miután beállítottam a fókuszt és a fényt, elkészítettem az első képet, a másodiknál viszont olyan meglepetés ért, amit soha nem fogok elfelejteni.
Eric ügyesen titkolta ébrenlétét, az első felvételnél még alvást színlelt, így nem is gyanítottam semmit. Viszont a követező képnél, hirtelen feltérdelt az ágyon és egy mozdulattal lekapta magáról a trikót, feltárva izmos felsőtestét. Én pedig éppen ezt a pillanatot kaptam lencsevégre. Megbabonázva bámultam, férfiasan kidolgozott mellkasát és kockás hasizmait. Képtelen voltam, akárcsak egy épp kézláb mondatot is kinyögni.
- A harmadik képnél, még egy ruhadarab repül… - nézett rám vágytól elködösült tekintettel.
Nem kellett kimondania, milyen ruhadarabra gondol, hiszen, miután megszabadult a trikótól, már csak a fekete boxer maradt rajta. A gondolatra, hogy azt is leveszi, összeszorult a gyomrom.
- Nincs több kép! – jelentettem ki remegő hangon, ami sok mindent elárult, zaklatott lelkiállapotomról.
- Gyáva! – fonta ujjait a csuklóm köré, és rántott vissza az ágyba.


Eric a könyökére támaszkodva, arcán pajkos vigyorral hajolt fölém.
- Szeretném végre látni, azt a titokzatos pillangót. – suttogta mély, érzéki hangon.
- Csak akkor, ha te is megmutatod a tiédet.
Csak miután elhangzott a számból, jöttem rá, mennyire kétértelműen hangzott az iménti kijelentésem. Naná, hogy az ő figyelmét sem kerülte el.
- Most a tetoválásról, vagy valami egészen másról beszélünk? – suttogta a nyakamba.
- Természetesen a tetoválásról – nyögtem ki, elfúló hangon.
- Tudsz róla, milyen édes vagy, amikor fülig pirulsz?
- Valld be, élvezed, hogy zavarba hozhatsz! – emeltem rá a tekintetem. – Szándékosan hergelsz. Igazam van?
- Minek tagadjam?  – vonta meg a vállát, majd lassan becsúsztatta a kezét a pólóm alá. Éppúgy, mint az álmomban. – Kezd nagyon meleg lenni itt. Te nem érzed?
Méghogy én ne érezném, amikor már így is közel állok a megsemmisüléshez?


Mielőtt ellenkezhettem volna, már le is került rólam a póló, így egy szál bugyiban feküdtem, az ágyon, Eric előtt, aki majd felfalt a tekintetével.
Tudtam jól, ezen a ponton véget ért a játszadozás. Elég volt egy pillantás Eric arcára, hogy tudjam, innen már nincs megállás, és ha nem vigyázok, meg is égethetem magam.
- Hm… húzta végig az ujját a melleim között, majd le a hasamig és vissza – Még mindig nem látom azt a pillangót.
Úgy éreztem, még egy utolsó kísérletet kell tennem, mielőtt valóban túl késő lesz. Alig néhány napos ismeretség után, a legnagyobb őrültség lenne, lefeküdni vele, főleg, hogy a viszontlátás esélye, egyenlő a nullával.
- Ha megmutatom, hagyod, hogy felkeljek?


Most én voltam az, aki választ sem várva cselekedett. Kiszabadítottam magam az ölelésből, feltérdeltem az ágyra, hátat fordítva Ericnek. Hiába nem láttam, viszont magamon éreztem a sóvár pillantást, amivel követte a mozdulataimat. Mivel nem láttam az arcát, sikerült ellazulnom annyira, hogy lejjebb húzva a csípőmön a bugyit, egy röpke pillanatra felfedjem az apró tetoválást. 


A számításom, hogy miután látta a tetoválást, békén hagy, nem jött be. Eric egy hangos morgás szerű sóhajjal, vetette rám magát, és fordított maga alá, testével az ágyhoz nyomva. Arca enyhén kipirult, légzése felgyorsult. Puha, izgató csókokkal borította a szememet, az arcomat, míg végül ajkaink szenvedélyesen össze nem forrtak, nyelvével azonnal bebocsátást nyerve, ajkaim közé. Rövidesen a csók, vadabbá és követelőzőbbé vált. A szelíd, izgató csókokból egyre inkább szenvedélyes szerelmi játék lett. Sóhajtva simultam hozzá, átkarolva a nyakát, ujjaimat sűrű, selymes hajába temetve. Eric csókja felperzselte a maradék ellenállásomat is. A vágy legyőzte a testemet, elűzve az a nyugtalan gondolatokat, így szememet lehunyva adtam át magam, az érzéki kényeztetésnek.
- Mondtam már neked, milyen szép vagy? - simított végig mutatóujjával a combom belső oldalán, újabb remegés hullámot indítva a testemben.
Nemhogy válaszolni, még gondolkodni sem tudtam. Testem lüktetett a kéjtől és Eric még jobban felszította bennem a szenvedélyt a csókjaival, a simogatásával. A levegőm is alaposan megfogyatkozott, és amint keze feljebb csúszott, és megérintette a bugyim szélét, hangos sikoly, hagyta el ajkaimat.
Ám ahelyett, hogy levette volna rólam, továbbhaladt a hasam felé, ismét a melleimet kényeztette, s közben millió csókkal és végtelen szenvedéllyel csókolt, úgy hogy beleszédültem, a legapróbb érintésbe is. Legszívesebben megfogtam volna a kezét, és oda vezettem volna, ahol a legégetőbb szükségem volt az érintésére, ám egyúttal túlságosan lefoglalt annak élvezete, hogy megérinthessem őt. Testén, megjelentek az első izzadságcseppek, melynek útját az ujjaimmal követtem végig, a vállától egészen le a boxer széléig, mély sóhajt fakasztva Eric torkából, újabb szenvedélyes támadásra ösztönözve. Keze határozottan indult meg a combom felé, végigsimítva a bugyimon, szó szerint elakasztva a lélegzetem. Testem ívben megfeszült, amikor becsúsztatta a falatnyi tanga alá a kezét, megérintve testem legérzékenyebb pontját. Olyan erőssé vált a combjaim közötti lüktetés, hogy egy apró mozdulat is elég volt ahhoz, hogy elveszítsem az önuralmam. Ez Eric is jól tudta, és ki is használta. Folyamatosan változtatva a simogatás ritmusát és erejét, hajszolt a mindent elsöprő robbanás felé, mígnem azt hittem, felrobban az egész világ körülöttük. Fejemet hátravetve hangosan sikoltottam a gyönyörtől, majd kimerülten, mégis boldogan hullottam vissza a lepedőre.


Hosszú percek teltek el mire ismét érzékeltem a körülöttem lévő világot és a szívverésem és vele együtt a légzésem is helyreállt. Amikor végre rászántam magam, hogy kinyissam a szemem. Eric mosolygó arcába pillantottam. Szemeiben, még most ott tükröződött a vágy. Nekem pedig rögtön az jutott eszembe, én mindent kaptam, sőt annál még többet, ő viszont semmit. Mint már oly sokszor, most is olvasott a gondolataimban.
- Nem akarok semmit elkapkodni. – nyomott lágy csókot az ajkaimra. - Ez csupán ízelítő volt abból, ami még ránk vár.
- Holnap este, hazautazom. – emlékeztettem a számomra is fájó, de sajnos elkerülhetetlen tényre.
- Ami nem jelenti azt, hogy minden kapcsolatnak, meg kell szakadnia közöttünk – simított el az arcomból, egy kósza tincset. – Az elutazásodig, pedig minden percet ki fogunk használni. Kezdjük azzal, hogy elviszlek a kedvenc fürdőhelyemre, ahol nem kötelező a fürdőruha használata.
- Nocsak. – néztem rá meglepetten. – Ennyire odavagy a natúrizmusért?
- Ezt egy szóval sem mondtam!  - vigyorgott, miközben az ajtóhoz sétált. – Viszont, ha nem kapsz gyorsan magadra valami ruhafélét, még a végén meggondolom magam és az egész napot, az ágyban fogjuk tölteni.
- Ez rád is vonatkozik. – Egyszeriben megjött a bátorságom, így ki mertem mondani azt is, amit gondoltam: - A fekete alsód, beindította a fantáziámat és mi tagadás, érdekel mit rejtegetsz alatta.


Eric két lépéssel előttem termett, arcomat két tenyere közé fogta, és rövid, de annál perzselőbb csókkal, jutalmazta a bátorságomat. Majd távozóban még hozzátette: 
- Ha így haladunk, még a mai nap folyamán kiderül a titkom, amit nem csak a kezedben fogsz érezni.
Eric az utolsó mondatával, olyan vihart kavart bennem, hogyha nem fogom vissza magam, az ajtóban leteperem, és ki sem engedem az ágyból. Nem ismertem magamra. Olyan dolgokban mertem kezdeményezni, amiben eddig soha. Kimondtam azt amit gondolok, még ha az erotikus töltetű is. Kezdem átvenni Megan stílusát, és örömömet is lelem benne. Az a régi, mindentől parázós, nyavajgós Lexi, aki minden pikánsabb megjegyzésre elpirul, már a múlté és soha többé nem is tér vissza. Örökre száműztem az életemből.


Nem szándékoztam megváratni Ericet, ezért villámgyorsan felöltöztem, majd a fürdőszobában tett rövid látogatás után, a konyhába indultam, ahol frissen főtt kávé illata fogadott. Alighogy beléptem, máris a kezembe nyomta a csészét és az ölébe húzott.
- Az új albumom, két hét múlva jelenik meg, ami Európa szerte, kapható lesz – kezdett bele, elgondolkodva. – Londonban, már szinte biztos, hogy lesz koncertem, és további négy Angliai várossal is tárgyalunk.
- Vagyis nagy az esély rá, hogy találkozzunk? 
- Biztosan fogunk találkozni - jelentette ki magabiztosan. - Persze ahhoz az kell, hogy tudjam hova költözöl.
- Mint már említettem, elköltözöm Megantól, azt hogy hova,még a jövő titka – kortyoltam bele, az isteni nedűbe – De egyre jobban hajlok afelé, hogy Exetertől távol, kezdjek új életet.
- Mégis mennyire távol? – nézett mélyen a szemembe, majd néhány másodpercnyi szünet után, hozzáfűzte: - Svédország, elég távol lenne?

12. Fejezet Az Öltöző

A folyosóra lépve, hangos veszekedés hangjai ütötték meg a fülemet. Minél közelebb értem az öltözőhöz, annál tisztábban kivehető volt az Eric öltözőjéből kihallatszó ordítozás. 

- Mit akarsz te a menyasszonyomtól? – ismertem fel Josh hangját. 

Méghogy én a menyasszonya? Mit képzel ez magáról? Hogy mer még most is jogot formálni rám, azok után, amit tett? Eljött, hogy visszaszerezzen, s közben magával hurcolta a húgomat is. Már nem hat meg, akár elsírja magát, akár nem. Jobban tenné, ha felszállna az első hazatartó gépre, és vinné magával a húgomat is.  – dühösen, füstölgő fejjel rontottam be az öltözőbe, ahol mindenki jelen volt, aki számított. Megan és Katja a kanapén ücsörgött, Miranda önelégült vigyorral a fotelben terpeszkedett, míg Josh és Eric pár lépés távolságra állva egymástól, dühösen méregették egymást. Már nyoma sem volt annak a Joshnak, aki tegnap a panzió előtt elbőgte magát.

- Szia Josh. Csak hogy tisztán lásd a dolgokat! - vágtam ingerülten a képébe. - Neked már nincs menyasszonyod!

- Mindjárt megváltozik a hozzáállásod, ha megtudod, ki lett a közvetlen főnököd, aki ha úgy gondolja, ki is rúgathat téged… - vigyorgott a képembe.

- Csak nem te? – gyanítottam, hogy a válasz igen lesz.

- Hogy jöttél rá? – nézett rám, ördögi vigyorral az arcán, biztos tudatában annak, hogy könyörögni fogok neki. Na, de abból nem eszik.

- Gratulálok! – mosolyogtam rá mézes-mázosan, közben Ericre kacsintottam.

- Na, hogy döntöttél? – lépett felém magabiztosan Josh.

- Mielőtt válaszolnék, áruld már el, mit keres itt a húgom? – mutattam a fotelban pöffeszkedő Mirandára.

- A szüleid ragaszkodtak hozzá, hogy ő is velem jöjjön – okolta meg a húgom jelenlétét. – Ne húzd az időt, hallani akarom a válaszodat.

Joshra rá sem lehetett ismerni. Fölényesen, már-már, gúnyosan beszélt velem. De ez a viselkedése, legalább megerősített abban, hogy jó döntést hoztam.

- Most, hogy te lettél a kisfőnök, nincs más hátra… - néhány másodpercnyi hatásszünetet hagyva, eljátszottam a töprengő lányt, majd határozott hangon közöltem vele a döntésemet, ami már régen megszületett. – Mint, hogy benyújtsam a felmondásomat. Most csak szóban, viszont egy héten belül írásban is megkapod.

Josh arcáról abban a pillanatban, ahogy közöltem vele a döntésemet, eltűnt a gőgös arckifejezés és a helyét a hitetlenkedés vette át.

- Jól meggondoltad?  – Még mindig nem adta fel, hogy visszaszerezzen. – Miatta? – mutatott Ericre, aki cinkos mosollyal, a szája sarkában, figyelt minket.

- Nem! - húztam ki magam. – Ez csakis egyedül az én döntésem, amit már régen meg kellett volna tennem.

- Ez az utolsó szavad? – próbálkozott még utoljára Josh.

- Igen! – tudtam, attól a perctől, hogy elutasítottam Josh ajánlatát, egyidejűleg a munkanélküliek táborát is gyarapítottam, szerény személyemmel.

Josh és Miranda köszönés nélkül viharzott ki az öltözőből és velük együtt a nyomott hangulat is eltűnt.

- Lexi! Büszke vagyok rád! Jól megadtad nekik – ugrott a nyakamba Megan.– De ugye, tudod, hogy mostantól nincs munkád?

- Tudom – öleltem vissza megkönnyebbülten.

- Jól döntöttél – súgta a fülembe Eric, miközben szorosan magához ölelt.

- Áruljátok már el, elcsattant már az a bizonyos csók? – kíváncsiskodott, kicsit sem feltűnően Megan.

Ez az én barátnőm, nem fél megkérdezni azt, ami érdekli.

- Milyen csók? – adta az értetlent Eric.

Megan nem jött zavarba. Köntörfalazás nélkül mesélt a fogadásról.

- Alex, Kevin, Katja és én fogadásokat kötöttünk arra, hogy mikor csókolod meg úgy istenigazából Lexit. A fiúk azt tippelték, hogy a hazautazásunk előtti estén, mi lányok pedig, hogy ma este. Megöl a kíváncsiság, melyikünk nyerte a fogadást.

Ericen látszott, hogy jól szórakozik, ezért kicsit hátrébb csúsztatva a könyökömet, oldalba vágtam, mire ő, egy cseppet sem zavartatva magát a nézőközönségünktől, a nyakamba csókolt.

- Hm… Ennyire szeretnél hozzám érni? – kérdezte úgy, hogy mindenki hallja. – A hasam is olyan izmos, mint a derekam, azt is tapogathatod, és ha esetleg még lejjebb találna, csúszni a kezed…

A kétértelmű megjegyzésre, lángba borult az arcom. Más lehetőséget nem találva Eric elnémítására, villámgyorsan megfordultam az ölelésében, és a kezemet a szájára tapasztottam.

Megan és Katja hangosan nevetett a kis akciómon, majd sietve, távoztak. De mielőtt még becsukódott mögöttük az ajtó, tudni akarták: ők vagy a fiúk nyerték- e, a fogadást. 

Eric a legszexisebb mosolyát villantva rájuk, adta meg a választ, amire annyira vártak:

- Ti nyertetek, lányok. 

Miután Megan és Katja kiléptek a folyosóra, még behallatszott a hangos üdvrivalgás, amivel a sikerüket ünnepelték. Rövidesen, azonban kiürült a folyosó, megszűntek a színpad felől hallatszó zajok is, egyértelművé téve, hogy számunkra is eljött az indulás ideje. Az órámra pillantva, megállapítottam, hogy valamikor a hajnali órákban érünk Stockholmba, attól függően hányszor állunk meg a visszaút során. 

- Az egész estét itt szándékozod tölteni? – próbáltam rávenni Ericet a mielőbbi indulásra.

- Nocsak! De sietős lett egyszerre valakinek.

- Tőlem maradhatunk, de a biztonságiak nem hiszem, hogy örülnének neki.

Végszóra meg is jelent a biztonsági szolgálat vezetője, arról faggatva Ericet, mikor szándékozik elhagyni az öltözőt

- Gyorsan lezuhanyzom, és már itt sem vagyunk – nyugtatta meg az unottképű, marcona kinézetű kétajtós szekrényt, aki már így is a pokolba kívánt minket.

Eric a táskájából szürke farmert és egy piros pólót vett elő, majd öles léptekkel az aprócska fürdőszoba felé indult, azonban azt ajtóból még visszaszólt.

- Megmosod a hátam? – a kisfiús mosoly az arcán, ami olyan ártatlanná tette, előhozta a gonoszabbik énemet, épp ezért nem is azt a választ adtam, amire ő számított.

- Csak a hátadat?  - néztem a ragyogó barna szempárba, s közben igyekeztem a legbájosabb mosolyomat, az arcomra varázsolni, majd mintegy mellékesen még hozzátettem: 

- Az nekem nem elég. 

Eric szinte lecövekelt az ajtóban, olyannyira ledöbbentette az iménti kijelentésem, és csak nehezen tért magához ámulatából.

- Komolyan mondtad az előbbit? – kérdezett rá megkésve.

- Szerinted? – válaszoltam a kérdésre kérdéssel. - Most viszont tényleg menj zuhanyozni, mert ha tovább húzzuk az időt, még a végén ránk zárják az ajtót és itt fogunk éjszakázni.

- És az olyan rossz lenne? – csillant fel a szeme a gondolatra.

- Nem, ha nem lennék éhes – jegyeztem meg a tényt, amit a gyomrom hangos korgással meg is erősített. 

- Én is ki vagyok éhezve… - mért végig tüzes tekintettel. A hangja egyszerre vált fátyolossá és egyben érzékivé. – De nem az ételre.

- Akkor vegyél hideg zuhanyt. – toltam be a fürdőbe és rácsuktam az ajtót. 

Húsz perc múltán, már kifelé robogtunk a városból, ahol a kései óra ellenére is, nagy volt a forgalom. Úgy tűnt, mintha mindenki most vonult volna ki az utcára.

- Tetszett a koncert? - tette fel a kérdést, lazaságot színlelve, de látszott rajta, hogy nagyon is érdekli a válaszom.

- Nagyon. – Újra lejátszódott előttem a színpadi show, a feledhetetlen táncok, és Eric erotikus csípőmozdulatai.

- Melyik rész fogott meg benne a legjobban? 

- A tánc és a… - Képtelen voltam tovább folytatni a megkezdett mondatot.

- És a...? – Tudtam, hogy addig úgy sem hagy békén, amíg ki nem szedi belőlem a választ.

- A vetkőző show, bár én azt vártam, mikor kerül le rólad a trikó - rebegtem elfúló hangon.

- Iiigeen? – vonta fel meglepetten a szemöldökét, s közben az egyik kezét a combomra tette. 

- Mi olyan meglepő ebben? – értetlenkedtem. – Szerintem minden nőnemű lény a koncerten, erre várt.

- Csak kérned kell, és részed lehet egy csak neked szóló vetkőző show-ban – kacsintott rám.

- Először érjünk a lakásodra, utána majd megfontolom az ajánlatodat.

Hamarosan, az éhség mindkettőnkön úrra lett, így meg kellett szakítanunk az utunkat és megállni az első benzinkútnál. Ragaszkodtam hozzá, hogy a vacsoránkat én álljam, főleg azután, hogy tegnap pizzát küldetett nekem. A benzinkúton mindössze két sajtos és egy sonkás szendvics volt a választék, ezért mind a hármat megvettem, amihez egy- egy üveg ásványvizet is választottam. A frissen főtt kávé illata, csábítóan hatott rám, aminek persze nem tudtam ellenállni, így abból is vittem két műanyag pohárban. Eric egy hatalmas puszival jutalmazta, a bőséges vacsorát, de legfőképp a kávét, ami, mint mondta, már nagyon hiányzott neki.  Teljesen abban a hitben éltem, hogy a koncertszervezők mindenről gondoskodnak, majdhogynem körbe ugrálják az éppen aktuális fellépőt, minden kívánságát teljesítve. De Lisebergben a valóság egészen másképp festett. Ericnek nem voltak nagy elvárásai, csupán ásványvizet kávét és internet hozzáférést kért, amiből egyedül az internet teljesült. Se ásványvíz, se kávé. Ezek után valahogy nem tudtam irigyelni. A hazaút utolsó két órája csendben telt, de mindketten tudtuk, hogy Stockholmba, Eric lakásába visszatérve, már nem bújhatunk el, a vágyaink elől.

Hajnali három óra, múlt pár perccel, amikor feltűnt a távolban a Stockholm kezdetét jelző tábla. Fél óra elteltével, pedig már a bejárati ajtó előtt álltunk, egymásra támaszkodva, álmosságtól leragadó szemmel. Ki-ki a saját szobája felé indult. Rövid zuhanyozás után, az előző éjszaka, pizsama gyanánt viselt pólót vettem fel és bújtam be az ágyba, amikor nyílt a szobám ajtaja, és belépett Eric, akin mindössze egy fekete boxer, és egy fehér trikó volt.

Barna haján még friss vízcseppek csillogtak a zuhanyzástól. 

- Szeretném, ha ma velem aludnál. – kérte, rekedt, vággyal telt hangon.

- Ha nem kell abban a förtelmes szobában aludnom, benne vagyok. – Már vártam mikor áll elő, ezzel a kéréssel.

- És ha én alszom itt? – meg sem várva a válaszomat bújt be mellém.

- Oké, de csak alvás – fordultam felé. 

- Máshoz nem is lenne erőm - nyomott egy gyengéd puszit az ajkaimra, miközben egész testével hozzám simult. - De reggelre kipihent és bármire kapható leszek. Akár egy vetkőző show-ra is.

Arca vészesen közel került az enyémhez és én is közel jártam hozzá, hogy mindenről megfeledkezve, átadjam magam perzselő vágynak, de az álmosság győzedelmeskedett felettem. Eric úgyszintén küzdött a rátörő fáradtsággal, ami lassan rajta is úrrá lett, így egymást átölelve, fejemet a mellkasára hajtva, merültünk az álmok világába.

Vivien's Destiny Szünet

Sziasztok!

Arra kényszerültem, hogy meghatározatlan időre(max 2 hétre), le kellett zárnom a másik oldalamat, mert a tegnapival együtt már 10 fejezetem törlődött. Addig amíg helyreállítom az okozott károkat, és át költöztetem egy másik oldalra, csak ezen az oldalon lesznek új fejezetek!  Itt viszont már ma este:)
Köszönöm a türelmeteket és a megértéseteket!

Üdv:: Myka

Unatkozó Ismeretlen

Lehet hogy neked jó móka, hogy sorra töröd fel a blogokat, beleírogatsz vagy beletörölsz a fejezetekbe, tönkretéve a munkáinkat, amikért sokszor éjszakákat virrasztunk! Eddig senki nem hozta nyilvánosságra, mekkora károkat csinálsz, de én most megteszem! Nagyon rosszul tetted, hogy velem húztál ujjat. Ha azt hitted, majd én is szó nélkül hagyom, hát nagyot tévedtél. Remélem ezzel a kis bejegyzéssel sikerül megállítanom TÉGED, most hogy a Blogírók tudomására hoztam mit művelsz, megelőzve az újabb támadásaidat.

Most káromkodhatnék egy sort, de nem teszem mert nem akarok a te szintedre süllyedni...

Myka

11. Fejezet. Liseberg (Forró pillanatok)

Az idő elvesztette a jelentőségét a számunkra, s teljes odaadással viszonoztam Eric csókjait. Még sosem éreztem ilyen izgalmat, sosem vágytam ennyire arra, hogy megérintsem őt, hogy végigsimíthassak a bőrén. Kezem ösztönösen csúszott Eric tarkójára, majd besiklott a pólója alá, gyengéden végigszántva izmos vállán.
- Lexi – suttogta a nevemet Eric, miközben kioldotta a felsőmet tartó masnit, és ujjával óvatosan megérintette a szabaddá vált bőrfelületet a vállamon. Mindenről és mindenkiről elfeledkezve, viszonoztam a perzselő csókokat, amik úgy tűntek, soha nem akarnak véget érni. Egész valómat betöltötte a forró vágyakozás Eric ölelése után. Semmi sem számított, sem Josh, sem Anglia. Csak Eric létezett, lázas izgalma, a nyelve, amely az enyémmel játszott és izmos teste, ami a kanapéhoz szorított.
- Kívánlak, Lexi! - lehelte. - Annyira kívánlak.
Kapkodva szedtem a levegőt. Az, a hév, amellyel a csókjait viszonoztam, még engem is megdöbbentett.
- Igazán? - nyögtem kábultan.
- Fogalmad sincs róla, mit művelsz velem, igaz? - suttogta rekedten.
- Én? – hebegtem. Képtelen voltam világosan gondolkodni.
Eric ekkor olyan vadul csókolt meg, hogy elakadt a lélegzetem, ám amikor már úgy éreztem, hogy egy pillanattal sem bírom tovább ezt az édes kínt, amikor már semmire sem vágytam jobban, mint hogy végre egyesüljön a testünk, gyengéden, de határozottan eltolt magától.
- Igen, te - felelte mosolyogva. - De olykor az embernek erősnek kell lennie.
A magyarázatra már nem maradt idő, mert valaki erőteljesen megkopogtatta az ajtót.
- Eric, tíz perc múlva, kezdődnek a hangpróbák – ismertem fel Kevin vidám hangját, majd nevetve hozzátette: 
- Ideje véget vetni, az enyelgésnek és a munkára koncentrálni.
Eric még utoljára egy gyengéd csókot nyomott számra, majd sietve felkelt és a táskájához lépett.
- Erről beszéltem  – mutatott az ajtóra. – Amint elkezdődnek a próbák, egy percem sem lesz rád.
- Nem fogok unatkozni  – nyugtattam meg. -  Kevinnek hála, jó néhány embert megismertem, akikkel elég hosszan elbeszélgettem, így már van némi fogalmam arról, mi zajlik a háttérben a koncert során és tudom milyen fontosak a próbák.
- Csajszi, egyre jobban meglepsz – lépett ismét elém, arcomat a kezébe véve. – Már első nap, le kellett volna, szedjelek arról a buszról.
Az első találkozásunkra, tett megjegyzése, olyannyira meglepett, hogy a szemöldököm egyből felszaladt.
- Valóban megtetted volna?
- Megfordult a fejemben.
Megint rajtam volt a meglepődés sora.
- Mikor foglaltátok le a nyaralót? – tettem fel a kérdést, amit a már a vízparti találkozásunk óta szándékoztam feltenni.
Az arcára pillantva, a szája szegletében megbúvó titokzatos mosolyából tudtam a választ, így a kérdést én magam válaszoltam meg:
- Aznap amikor beálltatok a főépület elé. Ezért nem vártál választ a koncerten sem, igaz?
- Igen, és ha már itt tartunk, végig tudtam, hogy a bokrok mögött bujkálsz – lehelt egy apró csókot a nyakamra.
- Te tudtad?  - bámultam rá elképedve. – Legalább a többiek is észrevettek?
- Alex és a barátnőid, még csak nem is sejtették, amíg te saját magadat, le nem buktattad – nevetett halkan, de mégis szívből.
- Nem kellene készülnöd? – tereltem őt  vissza a jelenbe. – A megelőlegezett tíz perc mindjárt lejár.
Szavaimmal egy időben, a zenekar rá is kezdett, a már általam oly jól ismert, - Manboyra -, melyet hangos üdvrivalgás fogadott. Jelezve, hogy a nézőtér is kezd benépesülni.
Eric pillanatok alatt, megszabadult a fekete farmertől, amit fehér halásznadrágra cserélt le, a pólót viszont magán hagyta. Alig egy perc elteltével, már a színpadon álltunk, ami teljesen készen állt a koncertre és nyoma sem volt a vezetékeknek.


- Látod kislány! Mondtam én neked – lépett hozzánk Sam, körbemutatva a színpadon. – Nem lesz itt egy vezeték se, mire kezdődnek a próbák.
Eric hitetlenkedve nézett, hol rám, hol Samre.
- Nem akartam elhinni, hogy te és Lexi…– szólalt meg végül.
- Mi olyan hihetetlen ezen? – vigyorgott Sam.
- Molly-t nagy ívben kerülted – közölte vele Eric.
- Talán, mert meg volt rá az okom – vágott vissza dühösen Sam – Az a nő, lenézett minket és nem mulasztotta el egyszer sem az orrunk alá dörgölni, mi vagyunk az alázatos pórnép, és épp ezért kuss a nevünk.
Eric arcán harag suhant át, de Sam szavait nem kérdőjelezte meg.
- Miért nem szóltatok nekem?
- Próbáltunk, de te olyan szerelmes voltál, hogy meg sem hallgattál minket – magyarázta Sam.
- Mióta ment ez? – faggatta Eric, Samet.
- Két éve – jelentette ki Sam, majd megveregetve Eric vállait, hozzáfűzte: 
- Te semmiről nem tehetsz, és mostmár elárulhatom, hogy megfordult a fejünkben, a sztrájk lehetősége is. Ha máshogy nem, hát így biztosan sikerült volna felnyitnunk a szemed. De most, hogy minden tisztázódott, itt az ideje, hogy a próbákra összpontosítsunk. – indult meg a hangvezérlő pult felé.


Eric is gyorsan túltette magát, az imént hallottakon. Rövid utasításokat adott a zenészeknek, majd miután nagy sikítások közepette, a táncosokkal együtt elfoglalta a helyét a színpadon,  rövidesen felhangzottak, a Eurovíziós sikerdalának  a "Popular" - nak az első akkordjai.
A következő másfél órában, hang és táncpróbák követték egymást. Megan és Katja, az utolsó fél órában csatlakozott hozzám. Elmesélték, hogy rögtön azután, hogy Erichez indultam, nyakukba vették a várost. Minél inkább közeledett a koncert kezdete, annál melegebb lett a színpadon, amit szóvá is tettem a lányoknak.
- Nálam van egy ujjatlan felső, ha gondolod, szívesen odaadom – ajánlotta fel Katja.


Gondolkodás nélkül elfogadtam, a felajánlott felsőt, és a magammal hozott szoknyával együtt, bevágtattam az első utamba kerülő női mosdóba. A sárga-fehér felsőnek egyetlen hátránya volt csupán, mégpedig az, hogy nem lehetett alá melltartót venni. De most ez sem érdekelt, így miután megszabadultam a zavaró ruhadarabtól, felvettem a farmer miniszoknyát és a tükörben megszemléltem az összhatást. Reggel indulás előtt sokat vacilláltam, a sport és a vászoncipő mellett, míg végül utóbbi mellett, tettem le a voksomat, ami most jó választásnak bizonyult. Míg én a hajamat rendezgettem, megkezdődött a koncert, ezért igyekeztem minél gyorsabban visszaérni Katjához és Meganhoz.
- Az anyját! – mért végig elismerő tekintettel Megan. – Nem félsz, hogy megint megnémul szegény?
- Már miért némulna meg? – értetlenkedtem.
Fura volt, hogy a nagy hangzavar ellenére, sem kell üvöltenünk ahhoz, hogy megértsük egymás szavát.
- Csupán két okból… – és rögtön sorolni is kezdte. - Egy: Nincs rajtad melltartó, ami minden pasinak köztük Ericnek is szemet fog szúrni. És ha ez nem lenne elég, jön a második ok: Ez a rövid szoknya, alig takar belőled valamit.
- Megan, most őszintén, - kértem ki a véleményét – hogy nézek ki?
- Vadítóan, még egy angyalt is kísértésbe vinnél – szólalt meg a hátam mögött Sam, mire Megan, egyetértően bólogatott.
- Oké, most, hogy ezt megvitattuk, nem figyelhetnénk inkább a koncertre? – zártam le, az egyre kínosabbá váló témát.


Sam rövidesen visszatért a keverőpulthoz, míg Megan, Katja, és én a tőlünk néhány méterre zajló eseményeket figyeltük. Eric időközben átöltözött, így talpig feketében táncolta és énekelte végig az első számot amit, eddig még nem hallottam tőle, viszont a refrénből sikerült kikövetkeztetnem, hogy a címe „Sleepless”. Míg mindenki más a zenére és a táncra figyelt, addig én kizárólag csak Ericet néztem. Képtelen voltam levenni róla a szemem. Az önfeledt tánca, a mozdulatai, a szája, a szeme, mind-mind rabul ejtett. A rejtekhelyemről, jól láttam a nézőteret is ami zsúfolásig megtelt. Másodikként, a „Manboy” következett, majd ezt követte, az én személyes kedvencem az „Its gonna rain”. A negyedik és ötödik számot, szintén nem ismertem, de Megan a segítségemre sietett, megsúgva a dalcímeket, amelyek az „Upgrade” és a „Radioactive” címeket kapták. Elnéztem a sikoltozó, őrjöngő, visító lányokat, és az jutott eszembe: Ezek élve meglincselnének, ha megtudnák, hogy Ericnél lakom, arról nem is beszélve, hogy nem csak - baráti - szálak fűznek össze minket.

Egy röpke pillanatra, elbizonytalanodtam, de elég volt egy pillantás Ericre, aki a színpad szélén, az egyik hangfalon ült, hogy ezek a nyomasztó gondolatok, tovaszálljanak. Szándékosan úgy helyezkedtem, hogy Eric, ne láthasson, de én őt igen. Abban a pillanatban, ahogy a zenekar belekezdett a próba alatt is hallott, Popularba, Eric lassú léptekkel, megindult a színpad közepén elhelyezett emelvény felé, majd mikor a zene felgyorsult és a táncosok is megjelentek a háttérben, olyan fergeteges showt mutatott be, amitől padlót fogtam. A dal vége felé, két halogéntáblával és füstgéppel, helyettesítették, a már annyira ismerté vált üveg törést. Így amikor először elhangzott az „I will be popular” , kigyulladt a jobb oldali spotlámpa, a következő mondatnál a baloldali, és a legvégén amikor, Eric kimondta, „I’m gonna get there”, mindkét lámpa egyszerre villant fel, működésbe hozva a színpad két szélén elhelyezett füstgépet.


Mire eloszlott a füst, ami rövid időre megfosztott minket a tájékozódás lehetőségétől, Eric eltűnt a színpadról. Ebből egyértelművé vált számomra, Eric eltűnése, egyet jelent a szünet beálltával.
Megan és Katja is észrevétlenül meglógtak mellőlem, így nem tehettem mást, mint a keresésükre indulni. Viszont alig tettem meg, pár lépést, két kar fonódott a derekam köré, megállásra késztetve. Nem kellett, hátranéznem, hogy tudjam, kinek a mellkasa nyomódik a hátamhoz.
- Hova, hova? - suttogta a fülembe Eric.
- A lányokat akartam megkeresni, akik a füstfelhőben köddé váltak – rebegtem, el-el, csukló hangon.
- Nem láttalak – fordított maga felé, és mélyen a szemembe nézett, majd tekintette lejjebb siklott a melleimre, onnét pedig a szoknyámra.
- Végig itt álltam. És mint láthatod, rajtam kívül, mindenki fel is szívódott.
Egy szó nélkül, a derekamon tartva a kezét, húzott magával a sötét folyosóra, s testével a falnak szorított. Egyik karja a derekamon maradt, a másik azonban, a combomra vándorolt, le egészen a szoknya széléig.
- Tudod, mit tennék most veled? – lehelete perzselt, mint a tűz.
- Van sejtésem, de le kell mondanod róla – próbáltam lehűteni a vágyait. Valakinek meg kellett őriznie a hidegvérét. Ez esetben ez nekem ment könnyebben:  
- Pár perc és kezdődik, a második felvonás.


Alighogy kimondtam „második felvonás” a zenekar jelezve, hogy újra elfoglalta a helyét, rázendített a „Masqurade-ra”. Áldottam az eszemet, a józanságomért. Együtt mentünk vissza a színpadra, én a rejtekhelyemre, Eric pedig az emelvényre,ahol még az utolsó pillanatban, sikerült magára öltenie az ehhez, a számhoz elengedhetetlen kelléket, az arany színű maszkot. Még mindig a folyosón tett kiruccanásunk hatása alatt álltam, magamon érezve ujjainak érintését. A Masqurade után következett az a szám, amiben engem is felvitt a színpadra. Most viszont senkit nem hívott fel a közönség soraiból, de ismerve őt, várható volt, hogy nagy dobásra készül. Ami be is igazolódott, amikor az emelvény közepén vetkőzni kezdett és lassan mintegy sztriptíz táncot lejtve szabadult meg fekete felsőjétől, ami alatt csak egy fehér trikót viselt, mely láthatóvá tette izmos karjait és mellkasát. A közönség, köztük én is egy emberként sóhajtott fel, elalélva Eric vetkőző számától.

Türelmetlenül, vártam, hogy végre felkonferálják az utolsó számot, s mikor ez bekövetkezett, megkönnyebbült sóhaj szakadt fel torkom mélyéről.
Egy utolsó tapsvihar és éljenzés után, mindenki szedelődzködni kezdett. Katja és Megan, viszont még mindig nem került elő. Még néhány percig figyeltem, ahogy fokozatosan kiürül a nézőtér, s közben a délután megismert munkások is, megkezdték a felszerelés szétbontását, s mivel nem akartam láb alatt lenni, elindultam Eric öltözője felé...

10. Fejezet Liseberg 1.

Ericcel, azután, hogy immár harmadszor is eljátszotta, a - nem várok választ csak lépek - nevű játékát, aznap már nem is találkoztam, csak másnap reggel, amikor a napi éltető kávé adagomért indultam a konyhába. Alighogy felpattantak a szemhéjaim még, arra sem vesztegettem az időt, hogy felöltözzek, így a kedvenc pizsimben, egy combig érő pólóban, sétáltam ki a konyhába, és csak a legutolsó pillanatban, amikor már elkéstem a visszavonulással, vettem észre Ericet, aki békésen kávézgatott, a konyhát és a főzőhelyiséget elválasztó pultnál. 
- Jó reggelt – vigyorgott csibészesen, miközben pillantásával tetőtől talpig végigmért.
- Neked is – viszonoztam az üdvözlést.
- Este még benéztem hozzád – nyújtott felém egy csésze kávét. – De úgy aludtál, mint a mormota.


Udvariatlanságnak számított volna, ha miután, elfogadom a kávét, gyorsan hátat fordítok neki, és visszamegyek a szobámba, ezért leküzdve az egyre növekvő zavaromat, leültem a mellette lévő székre.
- Köszönöm! 
- Szívesen – villantotta rám huszonnégy karátos mosolyát. – Hogy aludtál?
- Mint már, azt te is megállapítottad, mint a mormota. – Ilyen pihentető alvásban, már régen volt részem. – És te?
- Az én éjszakám közel sem volt nyugodtnak mondható  – hangszínének változására, meglepetten kaptam fel a fejem. 
- Miért? Történt valami?
- Hiányzott valaki az ágyamból. – A burkolt célzás egyértelműen rám vonatkozott és érdekes módon, egyáltalán nem zavart.


Tegnap este ez a kijelentés még dühített volna. A magányosan töltött órák alatt azonban volt időm átgondolni, a Josh-sal való kapcsolatomat, és az esetleges újrakezdés lehetőségét, amit  alapból el is vetettem. Gondolatban összehasonlítottam Josht, Erickel, és a mérleg nyelve minden esetben Eric felé mozdult el. A Josh iránt érzett szánalom, ami bizonytalanná tett a döntésben, se perc alatt eltűnt, ahogy gondolatban újra és újra lejátszottam magam előtt, a Josh lakásában történteket. A döntésemet még az sem befolyásolta hogy, három nap múlva, hazautazom és ismét a szürke hétköznapi életemet fogom élni. Sőt talán épp ezért határoztam úgy, hogy a hátralévő napok minden percét ki fogom élvezni, és végre egyszer az életben kockáztatok, nem agyalok a jövőn, csakis a mának élek. 


A kis erotikus töltetű beszélgetésünk után nem sokkal, útnak is indultunk. Eric az utazáshoz, szürke farmert, és egy fehér pólót vett fel. Én pedig épp az ő javaslatára öltöztem lengébben. A szoknyára nem sikerült rábeszélnem magam, ezért egy világos térdnadrág és egy nyakban megkötős halványkék felső mellett döntöttem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, a felsőmhöz színben is passzoló, miniszoknyát is bepakoltam a táskámba, ugyanis a hetedik érzékem azt súgta, szükségem lesz rá. Eric gondoskodott róla, hogy az öt órás út alatt, egy percig se unatkozzak. Folyamatosan szóval tartott, kérdezett a családomról, a munkámról, a magyar rokonaimról, azonban Josht egy szóval sem említette. Ő maga viszont, továbbra is rejtély maradt előttem. Csupa általánosságokat mesélt az életéről, én pedig jobbnak láttam nem kérdezősködni. A kedvemet, még a rossz időjárás sem tudta elrontani. Már Stockholmban az indulásunkkor szemerkélt az eső, fél óra elteltével, pedig felhőszakadássá fokozódott. Az ablaktörlő, alig győzte, a szélvédőre zúduló vizet. Szerencsére, ahogy közeledtünk úti célunk felé, úgy tűntek el viharfelhők is és tisztult ki az ég.


Kora délután érkeztünk meg Lisebergbe, majd miután átküzdöttük magunkat a forgalmi dugókon, végre behajtottunk a város főterére, amit kordonokkal zártak körbe. Addig a pillanatig, amíg meg nem pillantottam a fedett színpadot, amely méreteit tekintve, akár otthont adhatott volna egy kisebb színházi előadásnak is, még csak elképzelésem sem volt, milyen nagyszabású koncertre készülnek. A színpad mögött, már ott állt a metál színű kisbusz, az utasait azonban hiába kerestem, nem láttam sehol. Eric a kisbusz takarásában állította le a kocsit, de mielőtt elhagytuk volna, a biztos menedékként szolgáló BMW-t, feltette azt a kérdést, amit már régóta vártam:
- Úgy gondolom, elég időt hagytam, hogy eldöntsd, mit akarsz – pásztázta az arcomat fürkésző tekintettel – Most viszont, hallani akarom a válaszodat!
- Melletted maradok – jelentettem ki, a leghatározottabban.  


Arca lassan közeledett az enyémhez, de a várva várt csók elmaradt. 
- Nem tehetem azt, amihez most nagy kedvem lenne, de ami késik, nem múlik – suttogta, szinte már a számba, a szavakat.


Elég volt egy pillantás az arcára és gyönyörű barna szemeire, tudtam, ma este olyan élményben lesz részem mellette, ami örökre nyomot fog hagyni bennem.


Ericet még abban a percben megrohamozta egy kisebb fogadó bizottság, ahogy észrevették, hogy nyílik a kocsi ajtaja. Még sikerült feltűnés nélkül kiugranom a kocsiból, elkerülve a kínos találkozást, a kis csapattal.
- Lexi – hallottam meg Megan hangját. Tekintetemmel, azonnal a hang tulajdonosát kezdtem keresni.
Megan néhány méterre tőlem, a kordonnak támaszkodott és hatalmas mosollyal az arcán, integetett. Sietős léptekkel indultam felé, még egy utolsó pillantást vetve Ericre, akit időközben közrefogott a néhány fős társaság. Mintha megérezte volna, hogy nézem, egy röpke pillanatra, fogva tartotta a tekintetemet, és rám kacsintott. Mindezt úgy, hogy a körülötte állók, semmit sem vettek észre. 
- Mesélj! – ölelt át a barátnőm. – Mi történt veled?
- Megan, csak egy napja, jöttem el – emlékeztettem a tegnap hajnali, kényszerű távozásomra. 
- A srácoktól tudom, hogy Josh, és a ribanc húgod is ideutazott – nézett rám kérdő tekintettel. – Remélem, kiadtad az útját, annak a…   


Megan szájából csak úgy záporoztak a válogatott káromkodások.
- Már vége, Megan! Josh tegnap óta nem létezik számomra.
- És a húgod? – nem lepett meg, hogy Eric magán akciójáról, nincs tudomásuk.
- Őt Eric szerelte le.


Megant annyira meglepte a hír, hogy még a szája is tátva maradt.
- Utálom, hogy úgy kell harapófogóval kiszedni belőled mindent.
- Eric eljátszotta előttük, hogy egy pár vagyunk. Ezzel pofára ejtve Josht és a húgomat – vázoltam fel a tényeket, persze csak körvonalakban, majd gyorsan hozzáfűztem: 
- Állítólag itt lesznek ma.
- Na, ne már! Hogy az a…  – hüledezett Megan, újabb szitok áradatot zúdítva, Joshra és Mirandára. – Nagyon remélem, hogy nem merik ide tolni a képüket!
- Nem vagy egyedül a véleményeddel. Eric viszont azt mondta: Mérget vehetek rá, hogy itt lesznek – idéztem a tegnapi beszélgetésünkből.
- De mit akarhat ezzel, hogy idehívja őket? 
- Ezen én is sokat törtem a fejem – fejtettem ki a véleményemet. – Szerintem, ez részéről valamilyen teszt. Talán látni akarja, hogyan reagálok Josh jelenlétére. Más öltetem nincs. 
- Miért? Történt valami, amiről én nem tudok? – faggatózott ismételten.
- Tegnap a Josh iránti szánalom, kicsit összezavart, azonban ez az érzés, gyorsan el is illant, amint felidéztem, a hálószobai kettősüket. 
- Huh… - fújta ki a levegőt megkönnyebbülten Megan.
- Nyugi! – tettem a vállára a kezem. – Josh a múlté. 
- Elcsattant már az bizonyos csók? – tudakolta, nem rejtve véka alá a kíváncsiságát.
- Kétszer csókolt meg, de egyik sem tartott tovább, néhány másodpercnél. Az, az igazi csók viszont, amire ti fogadásokat kötöttetek, még nem csattant el. 
- Majd ma este! – jelentette ki mindentudóan Megan. – Most azonban, jobb lesz, ha megkeressük a többieket, és szerzünk neked is egy belépő kártyát, mielőtt a biztonságiak felfigyelnek rád – mutatott a nyakában fityegő - Backstage - feliratú kártyára. 


Megannal a színpad felé vettük az irányt, ahol Kevin vett minket pártfogásába, végigmutogatva a színpadi berendezést, és bemutatott, legalább egy tucat embert köztük, technikusokat, zenészeket, hangmérnököket. A színpad úgy festett, mint amin egy tornádó söpört végig, de Sam, az egyik technikus megnyugtatott, mire a hangpróbák elkezdődnek, nyoma sem lesz, a sok, lógó és kiálló vezetéknek. Furcsállottam, hogy nekem magyarázkodik, aminek az okára hamarosan fény is derült, mégpedig Kevin jóvoltából. Mint utólag kiderült, Molly egy alkalmat sem hagyott ki, hogy ne kössön bele a munkásokba, amikor Eric magával vitte a fellépéseire. Valahogy eddig sem volt a szívem csücske, ez a Molly nevű leányzó, de ezzel, amit Kevin mesélt, végleg elásta magát előttem. A színpadon töltött egy óra alatt, sok mindent megtanultam, a technikai háttérről, és Sammel is összebarátkoztam. Így neki köszönhetem azt is, hogy a Saade Team tiszteletbeli tagjává fogadtak, amit Mollynak nem sikerült elérnie. 
A zenészekkel, beszélgettem a Brüsszeli élményeikről, amikor Alex és Katja is csatlakozott hozzánk. 
- Téged kereslek! – lépett elém Alex, sejtelmes vigyorral az arcán. – Eric barátunk azt szeretné, ha meglátogatnád az öltözőjében. 
- Hallottad Lexi, Eric látni akar! – nevetett Megan. – Vesd be minden bájad, és bűvöld el.
- Oké megkeresem, csak nem tudom, merre induljak – csóváltam meg a fejem tanácstalanul.
Alex készségesen útba igazított, de mielőtt elindultam volna, még halkan a fülembe súgta: 
- Ha lehet, ne fáraszd ki nagyon… 


Pipacsvörös fejjel indultam a megadott irányba, azonban túl gyorsan megtaláltam az ajtót, - amin Eric neve díszelgett - ahhoz hogy az árulkodó vörös foltok eltűnjenek az arcomról. Kopognom sem kellett, mert az ajtó kitárult, és a következő pillanatban, a kis öltöző szobában találtam magam. Eric karba tett kézzel támaszkodott az ajtónak. 
- Hívtál, hát itt vagyok – mosolyogtam mézédesen. – Bár ha jól emlékszem, az esti koncert szünetére, kérted, hogy osszam meg veled az öltözőt.
- Nem akartam addig várni – vigyorgott szemtelenül, miközben elfordította a zárban a kulcsot.
A szívem nagyot dobbant, amikor ráeszméltem mire készül, de eszemben sem volt tiltakozni.
- Nem fáraszthatlak le… – csúszott ki önkéntelenül a számon, és legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Fejemet lehajtva hátráltam, és rogytam le az ablak alatt elhelyezett keskeny kanapéra.
Nem elég, hogy Alex tanácsába belepirultam, most, még Eric tudomására is hoztam. Én hülye, miért nem tudom tartani a számat?  
- Ne félj, nem fogsz – ült le mellém. Tekintete tele volt vágyakozással. – Körülnéztél a színpadon?
- Igen, mindenki nagyon kedvesen fogadott, még egy barátot is szereztem – meséltem boldogan.
- Nocsak! – vonta fel a szemöldökét. – És ki az?
- Az egyik technikusod, Sam.
- Na ne viccelj! – hitetlenkedett.
- Pedig így igaz! – jelentettem ki büszkén. – Nem mellesleg, ő kezdeményezte azt is, hogy a csapatod tiszteletbeli tagjává fogadjanak.
Eric hátradőlve a kanapén, pillantásával, szinte levetkőztetve bámult rám.
- Üdvözöllek a Saade Teamben – ölelte át a derekamat, közelebb húzva magához. – És most végre megteszem azt, amit már a kocsiban is akartam.


Egy gyors mozdulattal hanyatt döntött a kanapén, testével leszorítva az enyémet és minden eddig elfojtott szenvedélyét beleadva, csókolt meg, nyelvével lágyan végig simítva az ajkaimat, melyek készségesen nyíltak meg, kutató nyelve előtt…