14.Fejezet, Tengerparti Kaland I. (Utazás)

A kérdés olyan váratlanul ért, hogy kis híján, a padlón kötött ki a kezemben tartott csésze.  Most erre mit válaszolhatnék? Alig pár napja ismerjük egymást, bár az való igaz, ebben a néhány napban igen közel kerültünk egymáshoz. Mármint testileg, mert érzelmekről eddig egy szó sem esett. Egy ilyen horderejű döntést, amúgy sem szabad elkapkodni. Hisz a jövőm múlhat rajta. Képtelen voltam azonnal válaszolni, így a legkézenfekvőbb megoldáshoz folyamodtam. Visszakérdeztem.
- És neked Anglia?
Eric válasza a kérdésemre, egy szívből jövő nevetés volt.
- A fejemet tettem volna rá, hogy megint terelni fogsz. És lám, így is lett.

Ennyire kiszámítható lennék? Vagy netán, Eric személyében, Edward Cullen reinkarnációjával hozott össze a sors? – tűnődtem el. A kínos magyarázkodástól, az időközben beállt csendbe, belehasító ajtócsengő hangja mentett meg.

Eric hirtelen felállt a székről, engem is magával húzva, majd elindult megnézni, ki a váratlan látogató, aki még mindig bőszen nyomta a csengőt.

Az ajtóban Alex állt, és meg sem várva az invitálást, már nyomult is be a lakásba. A nappaliba érve, rögtön bele is kezdett jövetele okába:
- Mivel ez a lányok utolsó Svédországban töltött napja, ezért Kevinnel úgy döntöttük, ezt a napot emlékezetessé tesszük számukra.
- Jó ötlet! Kár, hogy nem nekem jutott eszembe – értett vele egyet Eric.
- Haver a te gondolataid egészen máshol járnak – vigyorgott szemtelenül Ericre. – Megvan még a sátor, amit a tavalyi túránkra szereztél be?
- Persze, Miért? – vonta fel kíváncsian a szemöldökét Eric.
- A ma esti kiruccanásunkhoz szükség lesz rá – közölte Alex, majd miután Eric elindult megkeresni a sátrat, felém fordulva, hozzátette:
 - Nem tudom, tudsz-e róla, de te vagy az első lány, a régi barátnőjét Molly-t leszámítva, akit Eric meghívott a lakásába. Nagyon mély benyomást kellett rá tenned, ha elhozott magához. Biztos vagyok benne, hogy számára nem csak egy futó kaland vagy. Mollyval egy hónapja szakítottak, de három hónapja már külön éltek. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy az óta, önmegtartóztatásban élt, mert ez nem lenne igaz. Voltak egyéjszakás kalandjai, de azok közül egyet sem hozott fel ide. Gondolkodtál rajta mi lesz veletek, ha holnap hazautazol?
- Hidd el, állandóan ezen agyalok. – Örültem, hogy végre van valaki, akivel megoszthatom, az engem nyomasztó gondolatokat. – Említette, hogy nemsokára megjelenik az új album, melynek kapcsán Európai turnét is tervez.
- Ez így van. Tíz országgal, már megkötöttük a szerződést és további öttel, még folynak a tárgyalások. Viszont, ami számodra jó hír lehet, hogy a Londoni koncert már biztos, egyedül az időpontot nem sikerült még lefixálni. Ne vedd tolakodásnak, de úgy érzem, ezt mindenféleképp meg kell kérdeznem: Eric célzott rá, hogy szeretne újra látni?

Fura gyanú kezdett érlelődni bennem. Talán Alex, nem csak barátként tekint Ericre?! Ezért faggatózik? Első ránézésre, nem mondanám, hogy a saját neméhez vonzódik, de a nemi beállítottsága senkinek nincs a homlokára írva. Úgy éreztem, ennek a rejtélynek, mindenféleképp utána kell járnom, így feltettem azt a kérdést, ami annyira foglalkoztatott.
- Én, pedig ha nem vagyok indiszkrét, megkérdezhetem, miért érdekel téged ennyire, mi lesz velem és Erickel?
- Tudom, hogy most mit gondolsz! – vált egy csapásra komollyá az arca. - Eric nekem több mint munkatárs, és most félre ne érts: Nem azért, mert vonzódom hozzá, hanem mert mióta a csapatba kerültem, az együtt töltött évek során a legjobb baráttá vált számomra. Így hát természetes, hogy érdekel a sorsa és nem mellesleg, téged is megkedveltelek.
Én is kedvellek, – mosolyodtam el megkönnyebbülten – és, hogy kielégítsem a kíváncsiságodat, elárulom: Eric biztosra vette, hogy még találkozunk.

A következő pillanatban, Alex ölelő karjai közt találtam magam.
- Irigylem Ericet. – Szavaira azonnal felkaptam a fejem, mire ő gyorsan korrigálta a kijelentését: - Ne ijedj meg, eszemben sincs rád mozdulni. A barátnődnél viszont szívesen próbálkoznék, de ő ügyet sem vet rám.

Kellett néhány másodperc mire leesett, Alex, rákattant Meganra.
- Megtennél nekem valamit? – nézett rám kérlelőn, őzikeszemmel.
- Ha nem törvénybe ütköző, szívesen.
- Szólnál pár jó szót az érdekemben Megannak? Talán rád, mint a legjobb barátnőjére jobban hallgat és megtörik a jég.
- Megpróbálhatom – kacsintottam rá. – De nem ígérek semmit.
- Köszönöm – örömmel nyugtáztam, hogy sikerült újra mosolyt csalnom az arcára.

Az összeborulásunknak hangos torokköszörülés vetett véget.
- Nocsak! – nézett ránk szúrós tekintettel, az előbbi párbeszédünk főszereplője. – Itt meg mi folyik?

Alex azonnal elengedett és hátralépett
- Látom megtaláltad a sátrat. Egyébként Lexivel a barátnőjéről beszélgettünk és még mielőtt rosszra gondolnál, közlöm veled, Lexitől csak segítséget kértem, a barátnője meghódításához.
- Aha - lépett mellém Eric. – Szóval Megan a ritka kivétel, aki nem hódolt be neked?
- Lehet, hogy hihetetlen, de így van – ismerte be Alex kelletlenül, ám a rákövetkező percben, már másról kezdett el beszélni: 
- Úgy látom, a sátorral együtt, már minden megvan a mai tengerparti programhoz. Akár indulhatunk is. A többieket úgyis útközben vesszük fel.
- A Volvóval jöttél? – kérdezte Eric.
- Igen…

Amíg ők a turnébuszról beszélgettek, addig én kihasználva az alkalmat a szobámba siettem. Pillanatok alatt, felevettem a fürdőruhát, ezután a hátizsákba pakoltam, a legszükségesebbeket, úgy mint: törölköző, napvédőkrém, váltó ruha stb. A hátizsákkal a kezemben indultam a konyha felé, ahol már útra készen vártak a fiúk.

Rövidesen belülről is szemügyre vehettem a már többször is megcsodált kisbuszt, amely koncertről-koncertre szállítja a csapat tagjait. Mondanom sem kell, a busz belülről vetekedett egy limuzin kényelmével. Miután, Alex, elfoglalta a helyét, a sofőrülésen, Eric kinyitotta az utas oldal felőli ajtót és bemászott a leghátsó sorba. Kérdő pillantásomra, csupán egy pajkos mosoly volt a válasza. Valami oknál fogva, leblokkoltam, amit Eric is észrevett. Pillanatnyi habozásomat látva, a kezemet megfogva húzott maga mellé.

Indulás előtt, Alex a mókamester, nem hagyhatott ki, egy utolsó poént. Ő sem most jött le a falvédőről, nem csoda, hogy szemet szúrt neki, Eric ülésválasztása.  Vigyorogva, fordult hátra.

- Csak semmi rosszalkodás. És ha lehet, ne itt kezdjétek el gyártani, a kis Saade utódokat.
- Kapd be, Alex!
- Kösz az ajánlatot haver! De ezt a megtiszteltetést meghagyom Lexinek – kacsintott rám, fülig érő vigyorral a képén.


Alighogy Alex rákanyarodott a főútra, Eric, szorosan magához húzott, s miközben nyelvével a fülcimpámat ingerelte, egyik kezét combomra, a másikat, pedig a felsőm alá csúsztatta.
Eric gyengédsége mind jobban felkorbácsolta az érzékeimet, mígnem minden porcikám remegett a vágyakozástól.
- Élnél az ajánlattal? – suttogta a fülembe, fátyolos hangon.
- Elképzelhető... - feleltem kacéran, és egy pillanatra sem véve le róla a tekintetem, ujjaimat végigfutattam a pólóján, le egészen a csípőjéig. Majd gondolva egy merészet, kezemmel lejjebb siklottam, a térdnadrág zipzárjáig, ahol egy rövid pillanatra, rászorítottam a tenyeremet, férfiasságának ágaskodó bizonyítékára.
Ebben a minutumban, Eric gyönyörű barna szemei elfeketedtek a vágytól. Tekintetéből kiolvashattam, közel jár ahhoz, hogy mindenről megfeledkezve, a kisbusz hátsó ülésén nekem essen. Ahogy az várható volt, Eric valóban nem bírt magával és még mielőtt tiltakozhattam volna, magához rántott és vadul az ajkaimra tapadt. Féktelen vágy kerített hatalmába és ajkaim megnyíltak kutakodó nyelve előtt…

A vérpezsdítő csók okozta kábulatból, a hosszú percekig tartó csókolózás, következtében fellépett, oxigén hiány térített magamhoz. Levegőért kapkodva szakadtam el, a tüzes ajkaktól, amelyek kis híján az őrületbe kergettek. Mint utólag megállapítottam, épp időben, ahhoz, hogy ne kapjunk nézőközönséget. Ugyanis, amíg mi egymással voltunk elfoglalva, Alex elérte az üdülőfalu bejáratát, ahol Katja, Megan és Kevin már türelmetlenül várt ránk.

Rövidesen nyílt a busz ajtaja, először Kevin jelent meg, aki elől az anyósülésen foglalt helyett, majd őt követte Katja és legvégül Megan, akinek pont akkor jelent meg a feje az ajtónyílásban, amikor Eric gyengéden a nyakamba csókolt. Ericet egy cseppet sem zavarta, hogy már nem vagyunk egyedül.
- Sziasztok fiatalok! - üdvözölt minket Megan, huncut mosollyal az arcán. – Ahogy elnézlek benneteket, igen vad eszmecsere folyhatott köztetek.

Egy pillantás Meganra és nyilvánvalóvá vált, lebuktunk. Érdekes módon egyáltalán nem zavart, hogy mások is észrevették, mit műveltünk. Viszont, az fúrta az oldalamat, mégis miből jött rá. Rosszat sejtve, előszedtem a hátizsákomból a kis tükröt. Amint szembesültem a tükörképemmel, megoldódott ez a rejtély is. A hajam, összekócolódott, az ajkaim, megduzzadtak, az arcom kipirult, ami egyértelmű jele, a szenvedélyes ölelkezésnek. Eric sem festett jobban. Az Ő haja is szanaszét állt, a pólója alaposan összegyűrődött, ajkai nedvesen csillogtak, le sem tagadhatta volna a csókot, és meg sem próbálta eltitkolni.
- Lexivel egy bizonyos ajánlatot vitattunk meg – mondta fennhangon, hogy Alex is hallja. – Végül arra a döntésre jutottunk, nem kizárt a megvalósítás lehetősége.  
Alex hangosan felröhögött, Eric megjegyzését hallva, majd amikor, a nagy nevetés közepette, végre szóhoz jutott, csak ennyit tudott kinyögni.
- Lexi, ha jól emlékszem, azt mesélted, szeretnél megtanulni, egy bizonyos hangszeren játszani!? Íme, most előtted áll a lehetőség. El ne szalaszd!

Alex, Eric és én tudtuk csak, mit takarnak, ezek a többiek számára értelmezhetetlen szavak. De a hangszer említésére mindenki egyszerre kapta fel a fejét. Megan pedig nem volt rest rákérdezni:
- Milyen hangszerről, beszél Alex?

Basszus! Most légy okos! Ebből a slamasztikából, hogy fogom kimagyarázni magam? Na, megállj Alex, ezt visszakapod még! Százszorosan! Találj már ki valamit! – lamentáltam magamban, Eric azonban megelőzött a válasszal.
- Lexi régi álma, hogy egyszer meg tanuljon szaxofonon játszani. Én pedig, úgy döntöttem, mindent megteszek annak érdekében, hogy ezt az álmát valóra váltsam.
.
Eric mindezt a legkomolyabb arcát elővéve, mesélte a barátnőmnek. Alex, majd kiesett a székből, úgy vihogott, de furcsa mód, ez sem ösztönözte őket arra, hogy a szavak mögé lássanak. Úgy tűnt, beérték ezzel a magyarázattal, ami alapjában véve is, kétértelműen hangzott. Csodálkoztam rajta, hogy egyikük, még Megan sem fedezte fel, az igazi jelentését.  Alex is lassan megnyugodott és minden figyelmét a vezetésre fordította.
- Mondhattál volna zongorát is – súgtam Eric fülébe, hogy más még véletlenül se hallhassa meg.
- Tudom!  - ölelte át újfent a derekamat, mélyen a szemembe nézve. – Ha szeretnéd azt is, kipróbálhatjuk.
- Nem játszom semmilyen hangszeren – feledkeztem meg egy pillanatra, a beszélgetés valódi értelméről.
- Amire én gondolok, ahhoz nem kell semmilyen zenei előképzettség – suttogta a nyakamba, leheletével, szinte felperzselve a bőrömet:
- Ma éjjel, azt szeretném, ha minden félénkségedet száműznéd, és velem tartanál egy éjszakai vad fürdőzésre, ahol  ha akarod, azt is bebizonyíthatod,  jól bánsz a fúvós hangszerekkel…