15. Fejezet. Tengerparti Kaland (Tábortűz)

     +18


Ericből csaknem egész úton ömlöttek a pikánsabbnál-pikánsabb célozgatások, amit nem csak kimondottan az én fülemnek szánt. Alex és Kevin egy bizonyos idő után, szintén elkezdte ontani magából a sok-sok, az embert pirulásra késztető viccet. Repkedtek, a hangszerek, gyümölcsök, különböző tárgyak nevei, és mindegyikhez tudtak hozzáfűzni, valami sikamlós megjegyzést. Csodálkoztam rajta, hogy Megan, nem csatlakozott hozzájuk, csupán néma hallgatója, mindennek. Titokban figyelni kezdtem és rövidesen rájöttem hallgatásának okára. Tekintete, mind gyakrabban el kalandozott Alex irányába, majd egy idő után, már nyíltan leste, a visszapillantó tükröt, és benne Alex arcát. Megan vágyakozó pillantásai, Eric éles szemét sem kerülhették el, aminek azonnal hangot is adott:
- Alex, szabad  a pálya! Ha gondolod, átveszem a kormányt!
Alex, annak ellenére, hogy nemrég még tőlem kért tanácsot, a füle botját sem mozgatta. Úgy tűnt, nem vette a lapot.
- Megan le sem veszi a szemét róla  – súgta a fülembe Eric.
- Észrevettem! – feleltem a lehető leghalkabban. – Alex, még csak nem is sejti, mekkora mázlista.
- Ma este, kicsit besegítünk nekik  – vigyorgott rejtélyesen.
- Hogyan? – kérdeztem, kíváncsian. Eric titokzatos mosolyából, sejteni lehetett, hogy véghez is viszi amit eltervezett.
- Majd meglátod! – jelentette ki, mutatóujjával lágyan végigsimítva ajkaimon.
Hiába erőlködtem, többet nem sikerült kihúznom belőle, ezért úgy döntöttem nem kérdezősködöm tovább. Hamarosan úgy is kiderül, mire készül.

Két órányi autózás után végre elértük, a srácok által kiszemelt helyszínt.  Az illetéktelen szemek elől elzárt  kis öbölhöz, ahova a Alex a sátorozást tervezte, magas, meredek falépcső vezetett le. Csodálatos látvány tárult a szemem elé. A nap már lemenőben volt, aranysárga fénybe borítva, a  végtelen óceánt és a leendő szállásunkat körbeölelő sziklaszirteket. Ahogy lassan fogytak a lépcsőfokok és mindinkább közeledtünk a parthoz, megütötte a fülemet csapódó hullámok morajlása , orromat pedig a sós víz fanyar illata. A dagály közeledte miatt, nem közvetlenül a tengerparton, hanem attól néhány méterre, egy aprócska dombon állítottuk fel a sátrakat. Megan, Katja, és persze a két táncos is,  külön- külön sátrakat kaptak, míg mi Erickel voltunk az egyetlenek akiknek osztozni kellett rajta. Na, nem mintha ez nagyon zavarta volna bármelyikünket is.

Miután felállítottuk a sátrakat, a srácok nehéz terméskövekből, tűz gyújtóhelyet építettek, míg mi lányok elkészítettük a grill nyársakat, Kevinre külön odafigyelve, aki épp a a vegetáriánus korszakát élte. Hamarosan, vidáman pattogott a tűz, kísérteties fénybe vonva a partot. Vacsora után előkerültek a behűtött sörök és üdítők is. El kellett ismernem, Kevin és Alex, tényleg mindenre gondolt. Semmiben nem szenvedtünk hiányt. Az első csillagok is megjelentek a sötét égbolton. A tenger tükörsima vize feketén sötétlett, arra csábítva minket, hogy megmártózzunk benne. Az időközben beállt sötétség miatt, az egyetlen fényforrást, már csak a mi kis tábortűzünk szolgáltatta, amelyet folyamatosan tápláltunk, az előre megszedett gallyakkal és kisebb fadarabokkal. Megan, Katja és a fiúk is egyre gyakrabban, kacsintgattak a víz felé, mígnem Katja, ledobva a ruháit a partra, a habok közé vetette magát. A többieknek sem kellett több, pillanatok alatt követték Katja példáját. Egyedül Eric nem tartott velük, amit kicsit furcsállottam is.
- Figyeld őket! – állt fel a homokból – Ha Megan esetleg idő előtt megjelenne, tartsd fel!

Szólásra nyitottam a számat, de meggondoltam magam. Gyanítottam, hogy most viszi véghez, amit eltervezett. Ha Megant és Alexet sikerül összehoznia, szívesen leszek a cinkostársa.
Eric a sátrak felé indult, de mielőtt eltűnt a szemem elől, a zsebébe nyúlt és elővett valami fémesen csillogó tárgyat. Nekem messziről úgy tűnt, mintha bicska vagy kés lett volna.

A fürdőző társaságot elnézve, nem úgy látszott, hogy ki akarna jönni, közülük bárki is a vízből, így szerencsére nem állt fent annak sem a veszélye, hogy Eric lebukjon. Pár perc múltán, letörölhetetlen vigyorral az arcán, jelent meg és ült le mellém.
- Falaztam neked – fordultam felé kérdőn. – Ezért talán annyit megérdemlek, hogy tudjam, mit kell eltussolnom. Jól láttam, hogy egy bicska volt a kezedben?
- Jól! – jött a szűkszavú válasz, majd a fülemhez hajolva megsúgta:
- A lányok sátra megrongálódott, így kénytelenek lesznek a Alex és Kevin sátrában tölteni az éjszakát.
- Kilyukasztottad a sátrakat? – hitetlenkedtem.
- Igen!
- Nem úgy volt, hogy Alexet és Megant hozzuk össze? Miért kellett ehhez Katja sátrát is megrongálni?
- Gondolkodj egy kicsit! – rázta meg a fejét. – Szerinted?

Igaza van! – láttam be! Ahhoz, hogy a terv működjön, meg kellett akadályozni, hogy Katja felajánlhassa az övét. A zseniális tervnek, csupán egy bökkenője van. Lyukas sátorban is lehet aludni! Erre a tévedésére, azonnal fel is hívtam a figyelmét.
- De nem esőben! – vágta rá rögtön. Meglepett tekintetemet látva, még hozzátette: – Hidd el tudom mit csinálok. Esni fog, ez holtbiztos.

A mi felettébb érdekes eszmecserénket követően, megpillantottam a parton Megant, akit rövidesen követtek a többiek is.
- Lexi, te itt akarsz ülni, egész este a parton? – állt meg előttem Megan.
- Nem fog itt ülni, jön be velem. – adta meg a választ Eric, majd miután ledobta magáról a pólót és a térdnadrágot, meg sem várva a válaszomat a víz felé kezdett húzni.
- Állj már meg! – szóltam rá. – Én még le sem vetkőztem.

Csak addig engedte el a kezem, amíg megszabadultam a ruhámtól. Ezután ismét kézen fogott és meg sem állt, addig, amíg a hűs tenger, derékig el nem lepett minket, ahol aztán szorosan magához ölelt. Egy röpke pillantás  a partra, és tudtam, elég messze eltávolodtunk ahhoz, hogy onnét bárki is megláthasson minket. A sötétben nem láthattam, csak érezhettem, a hozzám simuló, izmos testét. Kezei nyomban felfedezőútra indultak a testemen. A fülledt éjszaka és a vaksötét, még izgalmasabbá tette, érzéki játékunkat. Ég, föld, part összeolvadt a szemem előtt, amikor Eric ajkai, lágyan, megérintették a számat és halk sóhaj kíséretében, nyíltak meg  ajkaim a nyelve előtt. A csók édes volt és teli vágyakozással. A lágy és kérlelő érintéstől úgy éreztem, elolvadok. Lábaim elgyengültek, bele kellett kapaszkodnom a nyakába, hogy megőrizzem az egyensúlyomat. A szívem kalapálni kezdett, minden porcikámat átjárta a csók izgalma. Gondolataim összekuszálódtak, már csak az lüktetett az agyamban, sokkal többre vágyom. A gyengéd csók, pillanatokon belül, vaddá és szenvedélyessé vált. Eric, már nem fogta vissza magát. Egyik kezével a nyakamat ölelve húzott meg közelebb magához, másik kezével pedig a bikini felső alá nyomult. A cirógató kéz, alig néhány másodpercig időzött a melleimnél, majd lassan, érintésével tűzbe borítva a testemet, siklott le a hasamon, be az aprócska nadrág alá.
- Lexi, akarlak! Most! – nyögte el-el akadó lélegzettel. – Azt hittem, tudok várni, de már nem bírom tovább.
- Itt a tengerben? – kicsit meglepett, a kérése, de gyorsan beláttam, ennél eszményibb helyszínt az első együttlétünkhöz, keresve sem találhatnánk.
- Igen! Itt! – lehelte a nyakamba.

Áramütésként ért, mikor ujjaival, a legérzékenyebb testrészemet érintette. Pontosan tudta, hol, hogyan kell érintenie, izgatnia... Ereimben forrón lüktetett a vér. Úgy éreztem, a felgyülemlett érzések hamarosan robbanáshoz vezetnek és túl hamar érem el az epedve vágyott csúcsot, ami a részegítő gyönyörűségének a végét jelentené.  Azt akartam, tartson még soká... Mikor megéreztem mélyen magamban az ujját, zihálva szorítottam össze a combjaimat, s közben vakon tapogatózva lefelé a testén, kezemmel férfiasságának bizonyítékát kezdtem keresni. Amikor végre megtaláltam amit kerestem, a fürdőnadrágon keresztül simogattam meg, de Eric nem érte be ennyivel. Rekedt hörgésszerű hangot hallatva, megfogta a kezemet, és a nadrágjába vezette. Ujjammal körbezártam és gyengéden megcirógattam férfiasságát, torkából, újabb mélyről jövő sóhajt fakasztva. A gyengéd előjátéknak, ugyancsak ő vetett véget.
- Most! – nyögte.
Szája vadul csapott le az enyémre, miközben félrehúzva a zavaró ruhadarabot, a combom alá nyúlva felemelt és a következő pillanatban egy erőteljes lökéssel a testembe hatolt.
- Erre vágytam, már napok óta – suttogta rekedt, vággyal teli hangon.
Szinte már nem is érzékeltem a testünknek csapódó hullámokat, amit egy a távolban elhaladó hajó gerjesztett. Eric lassú és mély mozdulatai egyre gyorsabbak lettek. Vágytól félőrülten kapaszkodtam a vállába, hogy még mélyebben, még erőteljesebben érezhessem magamban.
 - Ó, Édesem! - zihálta. - Nem bírom tovább! Sajnálom...
Nem sajnáltam semmit. Éreztem, hogy én is elszállok... Abban a pillanatban, mikor Eric elérte a csúcsot, izmaim megfeszültek ,testemet áramütésként járta át a gyönyör. Egyszerre kiáltottunk fel, megborzongva, nyögve élveztük az utórezgéseket, majd erőtlenül hullottunk egymás karjába.

Eric lassan visszaengedett a vízbe, és a derekamat átölelve tartott egészen addig, amíg sikerült visszatérnem a valóságba.
- Nézd csak! -  mutatott az égre, amin esőfelhők tornyosultak.
- Mindjárt esni fog – suttogtam, még erősen ziháló hangon. – Nem kéne nekünk is kimenni?
- De igen, bár esőben még úgysem szeretkeztem – hajolt a fülemhez, érzéki hangjából vágy csendült ki.
- Én már igen – vallottam be.
- Josh-sal? – várható volt a kérdés.
- Nem, nem vele! – nyugtattam meg. További magyarázkodásra már nem maradt idő, mert abban a percben megnyíltak az ég csatornai, özönvízszerű esőt zúdítva ránk. Kéz a kézben szaladtunk a partra, ahol igencsak nagy volt a jövés-menés. Ugyanis Katja és Megan szembesült a megrongált sátrakkal, így Kevin és Alex kénytelen volt a lányok minden holmiját áthordani a saját sátrába. Eric terve tehát működött.

Alex lényegbelátó pillantással mért bennünket végig, majd tekintetét összekulcsolt kezünkre szegezte.
- Jó volt a víz?
- Aha… - felelte tömören Eric.
- Érdekes, amikor én bent voltam, egyáltalán nem érzetem melegnek. Épp jó volt a tenger hőmérséklete – villantotta ránk harminckét fogas mosolyát. – Ti mégis olyan vörösek vagytok, mint a rák. Csak nem felforrt a víz?
- Foglalkozz inkább a saját dolgoddal! – állította le Eric. – Megan már türelmetlenül vár rád…Egyébként zöld utat kaptál. Használd ki minden percét… - közölte Alex-szel.
- Kösz! Te is, haver! – indult meg a sátra felé Alex.

Rövidesen mindenki elfoglalta a saját sátrát. A vidám beszélgetések hangfoszlányiból ítélve, sem Megan, sem Katja, nem méltatlankodott,  a kényszerű költözés miatt. Eric, egy szál alsónadrágban dőlt végig a hálózsákon, miközben én a hajamat törölgettem.
- Kint a tengerben, kicsit elkapkodtam a dolgot de érzem, hogy neked is jó volt – vette ki a törölközőt a kezemből. – Ma éjjel viszont, bőven lesz rá alkalmunk, hogy az együttlétünk minden percét kiélvezzük.

Alighogy elhangzottak az utolsó szavak, máris a hálózsákon, Eric ölelésében találtam magam…