16. Fejezet A Nyaralás vége - Hazaút

                                     +18

Még felocsúdni sem maradt időm, egyszeriben magamon éreztem Eric forró testét. Éreztem, amint a vágy forró hulláma felpezsdíti a véremet, így önkéntelenül nekifeszítettem a testemet, mire ő válaszképp, térdével széttolta a combjaimat és a következő pillanatban ajkát, az enyémre szorította. Eric eleinte, visszafogva forró szenvedélyét, ízlelgette, kóstolgatta ajkaimat. Ajka meleg és követelőző volt. Keze mindeközben megtalálta az utat a pólóm alá. Megremegtem. Hirtelen forogni kezdett körülöttem a világ. Nyelvével lágyan körberajzolta, ajkaim vonalát, ezzel adva tudtomra, hosszú, szenvedélyes éjszaka vár rám. Ezúttal azonban én voltam az, aki sokkal, de sokkal többet akart. Türelmetlenül, beletúrva a hajába, húztam magamhoz és úgy csókoltam meg, ahogy még soha senkit. Elvesztettem a fejem, már nem számított tér és idő. A testem lángolt, az agyam kikapcsolt, úgy éreztem egy végtelen térben lebegek, ahol csak ő és én vagyunk. Minden porcikám utána sóvárgott. Eric mintha csak erre várt volna, nyelvével, elnyílt ajkaim közé hatolt. Forrón, vágytól túlfűtötten, karjaimat a nyaka köré fonva, minden gátlásomat félre söpörve, adtam át magam a tüzes csóknak és a kínzó vágynak, amelybe egész testem beleremegett. Ajkaimtól elszakadva, apró csókokkal haladt le a nyakamra, nyelvével gyengéden végigsimítva, érzékeny bőrömön. Engedelmesen hagytam, hogy az időközben zavaróvá vált pólót levegye rólam. Ujjai és ajkai a melleimre siklottak, majd lassan, szinte már az őrületbe kergetve, minden egyes négyzetcentimétert csókokkal borítva, haladtak lefelé a hasamon.

Meg kellett érintenem! Érezni akartam a testét, és a bőrét, kezemmel és ajkaimmal is. Mindennél jobban vágytam rá. Az érzéki kényeztetést félbeszakítva, egy hirtelen mozdulattal, fölé kerekedtem, és a csípőjére ültem.
- Most én jövök! – rebegtem, ziháló hangon.
- Azt tehetsz velem, amit csak akarsz! – pillantásában vágy és csibészes jókedv tükröződött.

A szavak innentől feleslegessé váltak. Végigcsókoltam, a szemét, arcát, majd egy röpke csókot nyomva az ajkaira, folytattam testén felfedezőutamat, mígnem el nem értem az alsónadrág szegélyéig. Ott egy pillanatra felemeltem a fejem és mélyen a szemébe néztem.
- Ne hagy abba! – suttogta, megremegve a szenvedélytől.

Eszemben sem volt, abbahagyni. Azt akartam, hogy ő is úgy remegjen a kezem alatt, mint az előbb én alatta. Ujjaimat becsúsztattam az alsó alá, és egy pillanatig sem tétovázva, kezembe vettem, tettre kész férfiasságát. Finoman végighúztam rajta ujjaimat, majd kiszabadítva béklyójából, nyelvemmel lágyan végigszántottam rajta. Alighogy bele kezdetem érzéki játékomba, Eric hangosan felhördült, teste megfeszült és megrázkódott.
- Meg akarsz ölni? – lihegte, levegő után kapkodva és a következő pillanatban testével újfent maga alá gyűrt. – Azt akarod, hogy felrobbanjak a kezeid között?

Csókja, most minden gyengédséget nélkülözött. Nyelvével azonnal benyomult a számba, miközben keze a combomra vándorolt. Mire feleszméltem már teljesen meztelenül feküdtem előtte. Bársonyos ujjai, combjaim közé siklottak, gyengéden cirógatva combom belső felét, majd ezek az ujjak, határozottan feljebb siklottak, nőiességem középpontjáig. Minden idegszálam megfeszült. Tehetetlenül hunytam le a szemem, engedelmesen felkínálva a testemet, Eric varázslatos ujjainak. Gyönyörű, leírhatatlan érzések járták át a testemet, s mikor forró leheletét megéreztem combom belső oldalán, gerincemet ívbe feszítve, nyögve tártam szét a combjaimat és emeltem felé a csípőmet, szabad utat engedve, kutakodó nyelvének. A féktelen kéjtől eltöltve, körmömet a vállába mélyesztettem, s amikor, ajkai megérintették, testem legintimebb pontját, hangos sikoly szakadt fel torkom mélyéről. Eric játékos nyelve először csak felébresztette, majd szinte az elviselhetetlenségig fokozta bennem a sóvárgást a beteljesülés után. A bensőmben izzó tűz, közel állt a kitöréshez.

A combjaimon a szorítás erősödött. Eric lélegzete akadozóvá vált, majd röviddel később, megszabadulva a rajta lévő egyetlen ruhadarabtól, fölém gördült és egyetlen heves lökéssel birtokba vette a testemet. Abban a pillanatban ahogy összeforrt a testünk, megszűnt körülöttem a külvilág. A szenvedély hullámai egyre sebesebben sodortak magukkal. Az idő megszűnt létezni, a kéj lélegzetelállító viharában. Eric egyre gyorsuló iramban mozgott, feltartóztathatatlanul repítve testünket, a mindent elsöprő extázis felé. Úgy éreztem, megfordul körülöttem a világ, már gondolkozni is képtelen voltam, csak érezni tudtam. Amikor Eric hangosan felnyögött és teste megmerevedett, engem is elárasztottak a kéj hullámai, s elfeketedett körülöttem a világ.

Szorosan összebújva, némán a csodálatos élmény utórezgéseit élvezve, feküdtünk a hálózsákon. Vétek lett volna, ezt a mennyei pillanatot, semmitmondó szavakkal megtörni. Hosszú percekig hallgattunk, a sátor falát rendületlenül ostromló esőcseppek koppanását, míg végül Eric volt az aki nem bírta tovább és megszólalt.
- Ne menj haza…
- Hidd el, semmit sem tennék szívesebben, de nem maradhatok! – suttogtam, elszoruló torokkal.
- Miért nem?
- Mert a reklámstúdióval kötött szerződésem előírja, hogy a felmondási időt, vagyis egy hónapot is köteles vagyok ledolgozni. Josh tudja ezt, és nem lennék meglepve, ha azon igyekezne, hogy pert akasszon a nyakamba, ezzel aláásva a becsületemet. Ilyen ajánlólevéllel, pedig nem alkalmazna többé senki a szakmában.
- Tökéletesen megértelek – csalódott arcát látva, összefacsarodott a szívem. – Hiányozni fogsz…
- Te is nekem. De nemsokára újra találkozhatunk. Alex elmondta, hogy a londoni koncertednek már csak az időpontja hiányzik. – erőltettem mosolyt az arcomra.
- Ez igaz – derült fel halványan az arca.  – Viszont másfél hónap hosszú idő.
- Tudom! – ismertem el – Azonban, egyikünk sem fog unatkozni. Téged a koncertjeid fognak lekötni, engem pedig a munka és lakáskeresés. – kacsintottam rá.
- Most, hogy mondod – csapott hirtelen a homlokára. – Hamarosan megkezdődik a Made of Pop, turné, ami az előjegyzések szerint közel harminc várost érint.
- Aha, szóval „Made of Pop” – vigyorogtam rá, mint a vadalma.
- Pssz…  - tette ujját a számra. – Még nem hoztuk nyilvánosságra az album címét.
- Hallgatok, mint a sír. Tőlem biztos nem tudja meg senki.
- Inkább arról beszéljünk, mi lesz velünk – terelte vissza a témát a megkezdett mederbe.
- Erre majd akkor tudok válaszolni, ha Angliában leszel – nyomtam el titokban egy ásítást.
Eric fürkésző tekintete elől, viszont semmit nem lehetett eltitkolni, így a hirtelen rám törő fáradtságot sem. Kedvesen mosolyogva, húzott fel a hálózsákról. Villámgyorsan szétnyitotta, majd a hátizsákjából, előhúzott két pólót. Egy pirosat és egy kéket. A kéket a kezembe nyomta, míg a pirosat gyorsan magára kapta. Kérdő tekintetem láttán, fülig erő vigyor ült ki az arcára.
- Gondolom, te sem szeretnéd, ha reggel, Alex, Kevin vagy bárki más, anyaszült meztelenül találna minket.

Figyelmességével, újra sikerült meglepnie. Eric bemászott a hálózsákba, úgy figyelte minden mozdulatomat. Egy pillanatra sem vette le rólam a szemét, miközben öltöztem. A póló amin érződött férfias illata, a combomat verdeste. Lassan bebújtam mellé, mire ő a derekamat átölelve, szorosan magához ölelt. Rövidesen mindkettőnkön úrrá lett a fáradtság és boldogan összeölelkezve, merültünk az álmok birodalmába.

Reggel, ahogy azt Eric megjósolta a srácok ébresztettek minket. Már az első pillanatban feltűnt Megan és Alex, levakarhatatlan vigyora. Reggeli közben, felváltva figyeltem őket. Ha a szavaik nem is de a testbeszédük elárulta őket. Örömmel konstatáltam, hogy Eric terve működött és az együtt töltött éjszaka, közelebb hozta őket. A kiadós reggeli után, összeszedelődzködtünk, és fél óra elteltével, ismét Stockholm felé vettük az irányt. A visszaúton, megint Alex volt a sofőr, most viszont azzal a különbséggel, hogy nem Kevin, hanem Megan foglalt mellette helyett. Azon már meg sem lepődtem, hogy Eric, újfent a leghátsó ülést választotta. Útközben jó néhány csók elcsattant köztünk. Mindketten tudtuk, hogy néhány órán belül el kell válnunk, és sokáig nem fogjuk látni egymást, ezért igyekeztünk, a még hátralévő idő, minden egyes percét kihasználni. A városba késő délelőtt értünk be, belefutva a legnagyobb dugóba, így majdnem egy órába telt mire, elértük Eric lakását.  

Egy gyors zuhanyozást követően, fájó szívvel, de megkezdtem a pakolást. Eric az ágy szélén ülve, egy ideig csendben figyelte a ténykedésemet, majd váratlanul felugrott és kiment a szobából. Mire visszatért, már az utolsó ruhadarabokat raktam el.
- Szeretnék adni valamit – nyomott a kezembe egy tenyérnyi méretű dobozt, majd sietve hozzátette:  – Csak a buszon nyithatod ki.
- Köszönöm! – csókoltam meg, újabb érzéki játékra hívva ajkait.

Az önfeledt perceknek a telefonom csörgése vetett véget. Az egyedi csengőhangról, azonnal felismertem a hívót.
- Szia Megan! Mondjad. – üdvözöltem a barátnőmet, akivel alig sikerült egy-két szót váltanom a sátorozás alatt.
- Szia Lexi, hogy állsz a pakolással?
- Pakolás letudva. Miért?
- Most hívott a nyugdíjas csoport sofőrje… - kezdett bele, hangszínéből rögtön leszűrtem, hogy a folytatás nem fog tetszeni. – Változott a terv, így hamarabb érnek Stockholmba.
- Pontosan mennyivel hamarabb? – kérdeztem rá rosszat sejtve.
- Egy óra múlva, a megbeszélt helyen várnak minket.
- Egy óra múlva? – ismételtem meg a kelleténél kicsit hangosabban a szavait.
- Igen, jól hallottad. Ha te ki vagy akadva, akkor mit szóljak én? Még tíz perce sincs, hogy megérkeztünk a nyaralóba. Ha olimpiai szám lenne, a „villámgyors bőröndpakolás”, minden kétséget kizáróan én nyerném meg. – viccelődőtt, de a hangján érződött, hogy közel sem szívből. - Mi mindjárt indulunk. Ha nem akarod lekésni a buszt, jobb lesz, ha te is iparkodsz. – köszönt el, kinyomva a hívást.

Eric végig mellettem állt, így a beszélgetésünk minden egyes szavát hallotta.
- Igaza van Megannak, tényleg sietnünk kell – emelte fel az ágyról a sporttáskát és a hátizsákot, majd fura éllel a hangjában hozzáfűzte: – Hacsak nem gondoltad meg magad.
- Már elmondtam, miért kell elmennem! – emeltem rá a tekintetem.
- Ok. Tudom! – indult meg az ajtó felé – De egy próbát megért.

Egy utolsó pillantást vetve a szobára, hagytuk el a lakást. Fél órát vett igénybe, hogy kikeveredjük a csúcsforgalomból. Már messziről kiszúrtam, a világoskék buszt, s előtte a számomra oly kedves kis csoportot. Ahogy, befordultunk a parkolóba, rámtört a sírhatnék, de erőt vettem magamon, és visszanyeltem a könnyeimet. Eric miután leállította a motort, felém fordult és kezemet a tenyerébe véve, így szólt.
- Lexi, talán furcsa lesz, amit most hallani fogsz, de úgy érzem el kell mondanom – fogott bele mondandójába. – Igaz, alig pár napja ismerlek, de ebben a néhány napban, sokkal többet kaptam, mint az elmúlt négy év alatt a régi kapcsolatomban. Nem akarlak szem elől téveszteni, egyszóval nem akarlak elveszíteni.
- Szívemből szóltál. Az utazás kezdetén még csak álmodni sem mertem arról, hogy ilyen csodás élményben lesz részem. Arra meg végképp nem számítottam, hogy veled, Eric Saade-val hoz össze a sors – nyomtam meg erőteljesen a nevét. -  Csak rajtad múlik, hogyan alakul a kapcsolatunk. Egy biztos! Én várni fogok rád!
- Londonban találkozunk. De azt már most kijelenthetem: Pokolian fogsz hiányozni – felelte és ígéretét vérforraló csókkal pecsételte meg.

Délután három órakor, a buszunk kigördült a parkolóból, ahol, Alex, Kevin, Katja és az a srác integetett, akinél a szívemet hagytam.