3. Fejezet. Újrakezdés

                                       

Amint feltette Eric, életem talán legzavarbaejtőbb kérdését, az arcom mintegy elárulva a választ, pírba borult. Hiába is tagadnám, ami már amúgy is nyilvánvaló.

- Tudod, mit! Ne válaszolj! – kacsintott rám – Rosszul indult az ismeretségünk, ezért azt javaslom, kezdjük elölről. Benne vagy?

Arcán elterülő mosolya, belém forrasztotta a szavakat, így ebben a pillanatban, csak egy fejbiccentésre futotta tőlem.

Eric a kezét nyújtva felém, felhúzott a homokból, majd váratlanul hátralépett.

- Szia, Eric Khaled Saade vagyok! – mutatkozott be, mintha csak most futottunk volna össze.
Boldogan mentem bele, az általa javasolt újrakezdésbe.

- Szia! Én pedig Alexandra Smith. A barátaimnak, Lexy vagy Sandra. Kinek, melyik tetszik. Ismerős az arcod, nem láthattalak már valahol?

- Ha, nézted az Euróvíziós Dalversenyt… - folytatta tovább Eric a megkezdett játékot – Ott láthattál.

- Miért mit kerestél te Düsseldorfban? – egyre jobban élveztem a helyzetet.
- Én is felléptem a csapatommal.

- Aha, már emlékszem! Ti viseltétek azokat a mókás sapkákat.

Az eddig visszafojtott nevetés, mindkettőnkből egyszerre tört fel.

- Ezzel most jó nagy csapást mértél az önérzetemre. – csóválta meg a fejét – Tényleg nem ismered egyik számomat se?

Szégyen vagy nem, erősen kellett koncentrálnom, hogy eszembe jusson a versenydalának a címe.

- Popular. – mondtam ki hangosan, mielőtt újfent elfelejtem – De azt ne kérd, hogy idézzek belőle.

Eric kutató tekintettel fürkészte az arcomat.

- Most, hogy már hivatalosan is megismerkedtünk, és az is kiderült, nem vagy a rajongóm, lehetek egy kicsit tolakodóbb? – húzott vissza a homokba, arcán titokzatos vigyorral.

- Az attól függ, mit értesz tolakodó alatt.

A nyomasztó gondolatok, az úgymond, újrakezdésünk pillanatában eltűntek, így felszabadultan adhattam át magam, az örömteli perceknek.

- Van barátod?  - kérdezett rá nyíltan, habár biztos voltam benne, Megannal már kitárgyalták a szerelmi életemet.

- Jelenleg nincs pasi az életemben. – és ez igaz is volt.
Érdekes módon, az utazás kezdete óta, még egy kósza gondolatot sem pazaroltam Joshra.

- Tudok Joshról és a húgodról.

Ahogy sejtettem, valóban kitárgyaltak. Megant ismerve, félő, hogy a legféltettebb titkaimat is kikotyogta.

- Akkor a pillangómról is tudsz! Igazam van?

Magasba szökő szemöldöke és a meglepett arckifejezése, egyértelművé tette. Megan erről mélyen hallgatott.

- Felejtsd el, amit az előbb mondtam. – tereltem a témát, de láttam rajta, igencsak felkeltettem a kíváncsiságát, a véletlenül elejtett mondattal.

- Nocsak! Mégsem vagy az a jó kislány? – éreztem, ahogy tüzes pillantásával, tetőtől-talpig végigmér.

Fejemet a térdemre hajtva, próbáltam elbújni átható tekintete elől.

- Megsúgom, persze csak a legnagyobb titokban. – simított félre egy tincset a fülem mellől – Nekem is van tetoválásom, amit csakis a beavatottak láthatnak. Veled viszont kivételt fogok tenni, ha majd eljön az ideje.

- Emlékeztetnélek rá, ha esetleg megfeledkeztél volna róla, vasárnap, már angol honban leszek. – emeltem rá a tekintetem.

- Tudom! Nem feledkeztem meg róla. – már nyoma sem volt az előbbi fesztelen hangulatnak.
A zsebébe nyúlva, egy újabb koncertjegyet húzott elő  – Ma este Stockholmban lépek fel. A koncert helye, és a kezdés ideje rajta van a jegyen.

Eric, minden további megjegyzés nélkül a kezembe nyomta a jegyet, majd sietve távozott.

                                                                           ***

Távozását követően, én is feltápászkodtam és elindultam a házba. Katja és Megan, a konyhaasztalnál ültek és békésen kávézgattak, de amint megpillantottak, ugrottak is fel.

- Mesélj! Összejöttetek? Most jártok? – faggattak, egymás szavába vágva.

- Nem, nem jöttünk össze és nem is járunk. Barátok vagyunk! Ennyi!

- Ha Ericen múlik, nem sokáig maradtok „csak” barátok – vigyorgott Megan mint a tejbe tök – Hidd, el! Érhetnek még meglepetések.

Mindkét lány szemében látszott, hogy valamit titkolnak előlem. Arra viszont már nem maradt időm, hogy rákérdezzek, mert a hűtő tetején hagyott telefonom, hangos zenélésbe kezdett. Ösztönösen nyúltam a telefonomért, és meg sem nézve a hívót szóltam bele.

- Szívem! – ismertem fel Josh hangját – Tudom, hogy Megannál bujkálsz. Itt vagyok a ház előtt, és addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk személyesen.

- Josh köztünk mindennek vége! – közöltem vele, nyugalmat erőltetve magamra – Felejts el! Én is azt teszem!

- Ha kell, estig itt fogok ülni! Tudod, hogy vannak kapcsolataim a Rendőrségen, és csak egy telefonomba kerül, kinyittatnom az ajtót.

- A zsarolással nem érsz el semmit!  – igyekeztem gyorsan lerázni – Különben is, ha akarnék, se tudnék ajtót nyitni, mert nem vagyok otthon.

- Na, ne etess! Biztos vagyok benne, hogy most is épp egy sarokban gubbasztasz, és az egereket itatod! Miattam! – Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Meg sem várva a válaszomat, mondta tovább, a magáét - Tudom, hogy hibáztam, de Mirandával már vége! Én téged akarlak. Nem hiszem, hogy ezt a kis „incidenst” ne lehetne megbocsátani?

- Te nem vagy normális! Kis incidensnek nevezed, azt hogy lefeküdtél a húgommal?
Hova tettem a józan eszemet, amikor összeálltam ezzel az agyatlan barommal?

Josh értetlensége, ami pofátlansággal társult, kezdett dühíteni, amit Megan és Katja is észrevett. Úgy döntöttem egyszer s, mindenkorra lezárom a beszélgetést és vele együtt, a múltamat is és tudtára adom, az új életemben neki már nincs helye.

- Josh! Elutaztam Angliából! Svédországban próbálom kiheverni, amit ellenem elkövettél. Ahogy most állnak a dolgaim még az is előfordulhat, hogy végleg itt maradok.

- Megan is veled van?  - fújtatott mérgében Josh.

- Igen!

- Azért akarsz maradni, mert bepasiztál?

Az aljas szemétláda! Hogy lehet ekkora bunkó! Na megállj csak, fogsz te még hatalmasat koppanni!

- Igen, már van helyetted más!

- Hülye ribanc! – üvöltötte a telefonba.

- Isten veled Josh! – nyomtam ki a hívást, végleg megszabadulva a múlt szellemétől.

Megan arca abban a másodpercen felderült, amint elhangzott a számból „Isten veled Josh”.

                                                                     ***

- Üdvözlöm körünkben a régi Lexy-t , aki hosszú idő után végre visszatért hozzánk! – nyomott két nagy puszit az arcomra – Jól megadtad ennek a seggfejnek!

- Azt mondtad, nem érdeklenek a pasik! – viccelődött Katja.

- Ha tudnátok, mekkora elégtételt jelentett nekem, amit az imént Joshnak mondtam.

- Már csak az a nagy kérdés, készen állsz- e egy új kalandra! – célzott az Erickel való kapcsolatomra, Megan.

A múltat magam mögött hagyva, optimistán és mindenre nyitottan, vágtam bele a jövőbe. Első lépésként, úgy döntöttem elfogadom Eric meghívását.

- Mit szólnátok hozzá, – az izgalom kedvéért, hagytam egy kis hatásszünetet – ha hármasban mennénk a ma esti koncertre?

Mindkét lány örömujjongásban tört ki.

- De van egy ki gond. – vakarta meg a fejét elgondolkodva Megan – Csak két jegyünk van.

- Tévedsz! – vettem elő a parton kapott jegyet – Már három. De hogy jutunk be a városba?

- Úgy ismerem, Stockholm minden szegletét, mint a tenyeremet. – sietett ismét a segítségünkre Katja – Kocsival alig fél óra az út. A különleges jegyeknek köszönhetően, pedig biztos a helyünk az első sorban.

- Most mindenki lepihen, – adta ki az utasítást Megan – hogy estére frissek és üdék legyünk.

- Ok! De ha nem haragszotok, én először ennék valamit, mert a gyomrom már igencsak méltatlankodik.

                                                                     ***

Miután csillapítottam az éhségemet a szobámba indultam.   Ledőltem az ágyra, kezemet a fejem alá kulcsoltam és szememet lehunyva, azon agyaltam, hogyan alakítsam az életemet, a hazatértünk után. Először is lakást kell keresnem. Nem maradhatok Megan nyakán, így is épp elég gondot okoztam már. A szüleimmel is le kell nyeletnem a keserű pirulát, miszerint lőttek az esküvőnek. Bele sem merek gondolni, hogyan fogadják majd. A kapcsolatunk kezdete óta Josh pártján álltak. Ami pedig alapjában megnehezíti a helyzetemet, az, az, hogy Josh mellett, Miranda a másik nagy kedvencük. De ezen ráérek, majd akkor tanakodni, ha otthon leszek. Most azonban, itt áll előttem, életem legnagyobb kalandja. Megismertem Eric Saadet, és ma este, az első sorban fogok neki, (Megan szavaival élve) csápolni.

Várakozással, vegyes izgalommal indultam a fürdőszobába, magam elé képzelve, mi minden történhet az este folyamán, amikor a mobilom újfent megszólalt. Ezúttal sms érkezését jelezve. Először arra gondoltam, megint Josh próbálkozik, ezért meg sem akartam nézni az üzenetet. A kíváncsibb énem azonban erősebbnek bizonyult. Amikor megnyitottam az üzenetet, kis híján kiejtettem a kezemből a telefont.

„Döntöttél? Várom a választ!

Eric” 

Gondolkodás nélkül, pillanatok alatt küldtem a választ.

„Igen! Döntöttem! Ott leszek az első sorban!
Alexandra”

A viszont válasz sem váratott magára.

„ Várlak!
Eric”