30. Fejezet. Érzéki kitérő 1.

                                                                         
                                            18+



Sziasztok!


Történt egy kis malőr. A kisfiam egy egyszerű mozdulattal kitörölte a megírt fejezetet, amit ma éjszaka megpróbáltam újra írni. Ezért kapjátok meg két részletben a fejezetet. Még a mai nap folyamán hozom a folytatást is. A mostani részfejezet, önállóként is megállná a helyét, mert a folytatás már Knutsfordban játszódik. 
Mindenkinek jó olvasást kívánok!
Üdv: Myka


„Te vagy a jelenem és szeretném, ha része lennél a jövőmnek is…”

Hiába hallottam a saját fülemmel, mégsem mertem elhinni, hogy valóban nekem szóltak Európa egyik legismertebb popsztárjának szerelmes szavai…
A kínzó gondolatok nyomban a felszínre törtek. Mi lesz velünk? Távkapcsolatban fogunk élni? Működhet egyáltalán egy ilyen kapcsolat? Lehet hogy csupán ez két hét az, ami megadatott nekünk? Ha így van és tényleg csak ez a pár nap a miénk, akkor mindent meg fogok tenni, hogy örökre emlékezetessé tegyem számára. Nem parázok a jövőn, a jelennek élek és elfogadom azt amit az élet felkínált nekem.

Hátradőltem a puha bőrülésen, és néztem, hogy kormányozza a kocsit. Furcsamód Eric mellett mindig biztonságban éreztem magam és ugyanakkor valahogy izgatottnak is. Elég volt ránéznem, és máris megremegtem legbelül. Eric visszahozta az életembe a fényt, a szerelmet és a vágyat, amivel soha nem fogok tudni betelni. Szeretem őt, amennyire embert csak szeretni lehet. A szeretett arcra pillantva, melegség járta át a szívemet. Tekintetem lassan kúszott le gyönyörű barna szemeiről, ajkaira, amelyek oly sokszor csókoltak már. Tekintetem tovább siklott, combomon nyugvó kezére. Elég volt csupán az felidéznem, mi mindent művelt ez a száj és kéz, testem minden pontján, s a vágy borzongatóan, újult erővel tört rám. Amíg Josh-sal éltem, soha nem éreztem azt, amit most Eric mellett.
Tapintani akartam kezeim alatt megfeszülő izmait, simogatni bársonyos bőrét és belélegezni mámorító illatát. A józan eszem azt súgta, várjak ezzel, amíg haza érünk, de a vágy minden észérvet félresöpörve győzedelmeskedett felettem. Ujjaim ösztönösen mozdultak Eric combja felé, finoman simogattam, a térdétől haladva egyre feljebb, mígnem ujjaim elérték duzzadó vágyát. Az érzéki cirógatásra, egy erős szorítással és mélyről jövő sóhajjal válaszolt. Éreztem, ahogy egész teste beleremeg.
Az autó egy kis kacskaringót vetett, és Eric arcizmai megfeszültek.
- Ha azt akarod, hogy itt rögtön rád vessem magam, akkor csak folytasd tovább -figyelmeztetett, majd mereven az útra szegezte a tekintetét.
- Itt a kocsiban? – meresztettem rá nagy szemeket.
- Persze. Amúgy is azt terveztem, hogy „felavatjuk” – felelte letörölhetetlen vigyorral az arcán.
- Néha, azért másra is tudsz gondolni a szexen kívül?
- És te? – kérdezett vissza, felelet gyanánt – Most sem én kezdeményeztem. Te kezdtél csábítási hadműveletbe.
- Én csak… -  A szívem egyre hevesebben vert és az adrenalin majd szétvetett.
- Te csak? – fordult felém kérdőn, huncut csillogással a szemében.
Megkívántalak. – mondtam magamban, mert ahhoz persze nem volt elég bátorságom, hogy a szemébe is mondjam.

Szedd már össze magad! Felejtsd el a gyávaságot és vállald fel a vágyaidat. Autós kalandban még úgysem volt részed – utasított egy hang a fejemben.  Egy kis idő kellett, amíg összeszedtem a bátorságomat, majd amikor elég magabiztosnak éreztem magam,  megfogadva a tanácsot, határozottan Eric szemébe néztem.
- Igen, azt akarom, hogy leteperj! – Ebben az egy mondatban minden benne volt, amit közölni szándékoztam vele.
Kimondtam. Megtettem – gratuláltam magamnak a vakmerőségemért. De most hogyan tovább?

A „Hogyan továbbra,” gyorsabban kaptam választ, mintsem gondoltam volna.
Egy perccel az után, hogy elhangzott a számból az a bizonyos mondat, Eric lekanyarodott egy elhagyatott dűlőútra, és leállította a motort.
- Imádlak! – nézett mélyen a szemembe – Ha tudnád mennyire vártam, már hogy megnyílj előttem.
- Szeretném, ha minden együtt töltött percünket élveznéd – hajoltam ajkaira.

Most én voltam az aki, forró szenvedéllyel csókolt. A vágy, hogy bebizonyítsam, nem vagyok egy félős nyuszi, hatalmas önbizalommal vértezett fel. Nyelvemmel körbesimogattam édes ajkait, mire az ölébe húzott és vadul az ajkaimra tapadt. Kezei villámgyorsan megtalálták az utat a felsőm alá, de én sem tétlenkedtem. Elszakadva ajkaitól, apró csókokkal borítottam be arcát, nyakát és vállát, s közben kigomboltam a nadrágját, hogy kezembe vehessem minden gyönyöröm okozóját. Kezem elérte célját, és ujjaimmal nemcsak hogy körbefontam duzzadó férfiasságát, hanem simogatni is kezdtem, egyre hangosabb nyögéseket csalogatva elő ezzel belőle. Eric teste vonaglott a kezem alatt, ajkai szinte már-már tépték a számat. Keze a mellemről combjaim közé siklott, majd ujjai nadrágom gombjánál kezdtek matatni.
- Nem, most egyedül csakis te számítasz – húztam el a kezét, s közben visszaültem a helyemre, hogy ajkaimmal kényeztethessem tovább.
Eric hátát az ülésnek feszítette, amikor ajkaimmal ráhajoltam férfiasságára, és abban a pillanatban, ahogy nyelvemmel megérintettem, hangos morgás szakadt fel torka mélyéről. Kezemmel és nyelvemmel felváltva izgattam. Az éjszaka csendjét, Eric egyre gyakoribb sóhajai és hangos zihálása törte meg. Remegő teste és megfeszülő ágyéka, az élvezet közeledtét jelezte. Fejemet egy röpke pillanatra felemelve néztem vágytól elködösült szemébe.
- Abba ne hagyd – könyörgött, rekedtes hangon.
- Eszemben sincs – villantottam rá legérzékibb mosolyomat.
- Nem maradok adósod. – Tudtam mit jelent ez az ígéret. Olyan éjszakának nézek elébe, melyben nem lesz hiány túlfűtött erotikából.
Egy vérforraló csók után, amelybe minden porcikám beleremegett, ujjait a hajamba mélyesztve, húzott vissza az öléhez. Körmeimmel, gyengéden végigkarcoltam az érzékeny bőrt, majd folytattam érzéki játékomat, újfent bevetve nyelvemet és ajkaimat, a végtelenségig korbácsolva érzékeit, míg hatalmas nyögéssel el nem élvezett.

Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg. Nem is volt szükség szavakra. Eric ziháló légzése lassacskán helyreállt. Boldogan konstatáltam, hogy ekkora élvezetben sikerült részesítenem. Viszonzást azonban nem vártam. Legalábbis most nem. Eric ezt másképp gondolhatta, mert hirtelen kiszállt a kocsiból és a rákövetkező pillanatban, a motorháztetőn találtam magam. Szinte észrevétlenül szabadított meg a nadrágomtól, s ujjai nyomban testem legérzékenyebb pontját célozták meg.
- Ez nem jó ötlet. Bárki megláthat minket – gyenge tiltakozásomon, halkan nevetett.
- Kicsim. Nem lesz nézőközönségünk – lehelete ajkaimba – hacsak nem számítod az erre tévedő vadakat annak.
Eric ajkaival pecsételte le az ajkaimat. Vadul, vágytól fűtötten csókolt. Halk sóhaj szakadt fel a torkomból amikor a bugyim is és felsőm is a nadrágom sorsára jutott. A szívem majd ki ugrott a helyéről. A testem és a vérem izzott. Soha nem tapasztalt vágyat, keltett bennem Eric érintése. Már nem akartam gondolkodni, csak érezni. Egész testemben megremegtem. Leírhatatlan érzés fogott el, amikor egy ujjával – amit rövidesen követett egy második is -  elmerült bennem. A kisujjamtól a fejem búbjáig remegtem a vágytól. Felváltva csókolta, hol az ajkam hol a melleimet, miközben ujjaival fáradhatatlanul  mozgott bennem. Ilyen kéjt talán még soha nem éltem át. Csodálatos izgató érzések áradtak szét a testemben. Gerincem ívben megfeszült amikor megéreztem forró leheletét, a combjaim között. Már nem számított, hogy megláthatnak, vagy történetesen meghallhatják hangos sikolyaimat. Nem létezett jó vagy rossz. Egyes-egyedül, a kielégülés utáni sóvárgás töltötte be minden gondolatomat. A szívem örült ütemben kalapált a vérem felforrt, s az idő, mint olyan megszűnt létezni számomra. Szememet behunyva, testestől-lelkestől adtam át magam Eric. nyelvjátékának, amellyel leírhatatlan magasságokba repített. Nyögéseim egyre hangosabbá váltak,s a kéj - mely egész testemet elborította - szinte eszemet vette. Pár perccel később Eric nevét kiáltva, ért el a mindent elsöprő, gyönyör, amely hatalmas robbanással tört fel ölem mélyéről.

29. Fejezet Egy mozgalmas este.

                   

Ajkaink lángoló, kihívó csókban váltak eggyé. Heves csók volt, tele vággyal, és gyengédséggel. Minden megszűnt körülöttünk, csak ketten voltunk az egész világon. Képtelen voltam elszakadni édes ajkaitól! Annyi időre is alig akaródzott eltávolodni tőle, amíg levegőt vettem, így néhány perc múltán gyakorlatilag oxigénhiányos állapotba kerültem. A tudat, hogy ő éppennyire átadta magát a pillanatnak, csak még inkább felpörgetett. A karjai vaspántokként szorítottak, úgy éreztem, a részévé válok, és ő az enyémmé. És nekem nem is volt szükségem másra. Amikor végül szétváltak az ajkaink, hevesen pihegve, fátyolos szemekkel néztük egymást. Eric arca kipirult, gyönyörű barna szemei most egészen sötétnek tűntek. Azt hiszem, én is hasonlóképp festhettem. Eric megbabonázva bámult rám, aztán óvatosan a fülem mögé simította egy elszabadult hajtincsemet, és az ujját lassan, puhán végighúzta a nyakamon, a kulcscsontomon, le egészen a mellkasomig. A szívemre szorította a tenyerét, és egy percig elragadtatottan élvezte a szívdobbanásaimat. Én meg csak álltam ott, megbűvölten és némán.

Csak nagy sokára eszméltem rá, mi is volt a fogadásunk tárgya, ami azon nyomban, munkára késztette agytekervényeimet. Tudtam, hiába is vágyakozom az együtt töltött idő meghosszabbítására, ha egyszer köt a Garethnek tett ígéretem, miszerint minden koncert után, elkészítem az éppen aktuális fotómontázst, amellyel már amúgy is csúsztam egy napot. Ma este mindenféleképp meg kell csinálnom, - ami számítógép és program hiányában, kizárólag otthon valósítható meg - épp ezért kénytelen leszek hazautazni. De, hogyan mondjam el Ericnek?

A gondolataim valószínűleg kiülhettek az arcomra, ugyanis Eric átható tekintettel kezdte fürkészni azt. Úgy véltem megpróbálta leolvasni róla, mire számíthat, de ahogy telt az idő, láttam, ahogy fokozatosan elbizonytalanodik. Végül halkan megszólalt.

- A homlokráncolásodból arra következtetek, hogy nem fog tetszeni amit hallani fogok .

- Hidd el a semmit sem szeretnék jobban, mint melletted lenni a nap huszonnégy órájában, de ha ma nem megyek haza, nem tudom elvégezni a munkámat, amire két hétre szerződtem… - rebegtem halkan, ezzel beigazolva Eric megérzését.

- Gareth képei… - morogta a bajsza alatt.

- Igen azok. És ezeknek a képeknek, még a mai este folyamán fel kell kerülniük Gareth honlapjára.

- Használhatod a laptomomat.

- Köszönöm, hogy felajánlottad, de semmire sem mennék a programjaim nélkül – Látszott hogy nem erre a válaszra számított. Szemei végtelen szomorúsággal teltek meg. Mindez csupán néhány másodpercig tartott. A szomorúság pillanatok alatt eltűnt, a szeme felcsillant és ajkai széles mosolyra húzódtak, amit nem tudtam mire vélni.

- Szívem, nekem még van egy kis elintéznivalóm.  – közölte sietve és egy szempillantás alatt el is tűnt a látóteremből.

Csak álltam ott, bambán, és meredtem értetlenül tovatűnő alakjára. Nem tartóztatott, amit szintén furcsállottam, és mivel a munkásokat nem szándékoztam feltartani, így totálisan összezavarodva, indultam meg a szálloda felé. Nem kellett tömegeken átvergődnöm, mert a nézőtéren alig lézengett már egy-két ember. A szobámban levetettem magam az ágyra és próbáltam megfejteni Eric viselkedését. Hihetetlen! Se szó, se beszéd faképnél hagyott. Miért? Talán nem is gondolta komolyan, azt az egy hetet és valóban csak játszik velem? – merengésemet hangos kopogás zavarta meg.

Visszajött! – ujjongtam magamban. Villámgyorsan rohantam az ajtóhoz. Boldogan, hatalmas mosollyal az arcomon téptem fel az ajtót. A mosoly, abban a pillanatban az arcomra fagyott, amint megláttam a látogatómat.

Az ajtóban egy szőke hosszú hajú lány állt, akivel ugyan most találkoztam először személyesen, viszont nem volt ismeretlen számomra.

- Szia! Molly Sanden vagyok! – mutatkozott be, teljesen feleslegesen.

Aki kicsit is ismeri Eric életét, az előtt nem ismeretlen az ő neve sem. Eric vele élt több évig. Ő a nagy Ex.

- Szia! Alexandra Smith – viszonoztam a bemutatkozást, s közben igencsak fúrta az oldalamat a kíváncsiság, mi szél hozta hozzám.

- Beszélhetnénk? – tért rá jövetele okára.

- Persze! Gyere be! – invitáltam be, Erickel közös szobánkba.

- Szerintem sejted miért vagyok itt – közölte a szobába belépve.

Tekintetét körbehordozta a kicsinyke szobán, majd amikor felfedezte Eric ruháit az ágyon, száját egy vonalba préselte össze.

-Igen, tudom.  – néztem határozottan a szemébe, amiből dühöt és elszántságot olvastam ki.

- Eric az enyém – jelentette ki, fensőbbséges és egyben lekezelő hangnemben – Te csak pótlék vagy számára. Eljátszadozik veled, de amint hazajön Svédországba, ismét egy pár leszünk.

- Ezt majd ti egymás közt lerendezitek. Nem akarok belefolyni a vitátokba – lassan tagoltan beszéltem, nyugalmat erőltetve magamra. – Azt azonban elárulhatnád, hogy a francba találtál rám?!

- Mégis mit gondolsz? – gonoszkodott. – Követtelek.

Hogy lehet egy nő ennyire beképzelt, aljas és gonosz? Az ostobaságát már nem is említve. Eric az ilyenekre bukik? Ez egyértelmű ízlésficamra vall. Most legalább szembesültem azzal, amiről Sam és a munkások is meséltek.

- Ilyen könnyen lemondasz róla? – vonta fel hitetlenkedve a szemöldökét, majd cinikusan hozzátette:

- Gyorsan megszabadult tőled a koncert után. Lehet, hogy máris rád unt?

Erősen vissza kellett fognom magam. Minden önuralmamat összeszedtem, hogy még véletlenül se járjon el a kezem, pedig a tenyerem igencsak viszketett. Ezt váltotta ki belőlem ez a fennhéjázó liba.

- Eddig azt hittem, te nem vagy az a tipikus „szőke” nő, de tévedtem. Így már érthető miért nem lehet veled „értelmesen” beszélgetni. – rajzoltam ujjaimmal idézőjelet a levegőbe. – Sajnos az agysejtjeid  – amelyek gyors elhalásnak indultak - látták kárát, a hajszínednek.

Molly bárgyú képpel, kitágult pupillával meredt rám. Szólásra nyitotta a száját, azonban a válaszra már nem adtam lehetőséget. Beléfojtva a szavakat, lassú léptekkel elindultam az ajtó irányába, ezután sarkig tárva az ajtót, - amit két napja Erickel is eljátszottam – jeleztem: A látogatása e perctől véget ért.

Molly fújtatva, mint egy gőzmozdony ugrott fel a fotelból és trappolt az ajtóhoz.

- Ne hidd, hogy végeztünk – torpant meg az ajtóban. – Ő az enyém és bármi áron visszaszerzem.

A további párbeszédnek, egy enyhe taszítással és az ajtó becsukásával vetettem véget. Mondhatni, kilöktem a folyosóra. Az sem érdekelt, ha innét egyenesen Erichez szalad panaszkodni. Senki sem sértegethet büntetlenül, amit ez az öntelt fruska is megtapasztalhatott. Ha megint megpróbálna ujjat húzni velem, pórul jár.

Közel sem voltam olyan nyugodt, mint amilyennek mutattam magam. A kezem remegett, majd szétrobbantam az idegtől. Molly távozása után, első utam a mosdóba vezetett. Hideg vízzel megmostam az arcom, amit sokáig folyattam a csuklómra is, ezzel némileg enyhítve a bensőmben dúló harcot. Amikor úgy-ahogy sikerült megnyugodnom, nekiálltam a pakolásnak. Este kilenc óra lévén Gareth érkezése, minden percben várható volt. Húsz perccel később, útra készen az ágyon ülve vártam, hogy elindulhassak haza. Ekkor már biztos voltam benne, hogy Erictől nem fogok tudni elbúcsúzni. Hiába bűvöltem árgus szemekkel az ajtót, hátha csoda történik és belép rajta, ez merő vágyálom maradt. Rövidesen sms érkezését jelezte a telefonom. Reménnyel telve nyitottam meg az üzenetet, de újfent csalódnom kellett.

„ Lexi, most indulok érted. Tíz perc múlva legyél a szálloda parkolójában.Gath”

A hátizsákomat magamhoz véve, még egy utolsó pillantást vetve a szobára, zártam be magam mögött az ajtót, majd indultam a recepció felé, hogy leadjam a kulcsot. Mint kiderült a számlát Eric már lerendezte, így erre nem volt gondom. Kilépve a sötét éjszakába,  a hűvös levegőtől megborzongtam. A hátizsákból elővettem a kék kapucnis felsőmet. Valójában pulóvert nem akartam magammal hozni, de az utolsó pillanatban mégis beraktam a többi ruha közé, ami most nagyon jó döntésnek bizonyult. Miután gondoskodtam a hideg elleni védelemről, célba vettem a parkolót. Mindössze öt autó árválkodott a parkolóban, de Gareth Mercedese nem volt közöttük. A telefonom órájára pillantva, meglepve állapítottam, hogy a megelőlegezett tíz perc, jócskán letelt, Garethnek viszont nyoma sem volt.

A szemem sarkából megpillantottam egy padot a parkolótól néhány méterre, amit azon nyomban el is foglaltam. A lábaimat felhúztam, úgy vártam a fekete Mercedes érkezését.

Újabb öt perc elteltével, végre valahára megjelent Gareth Mercedese. Épphogy leállította a motort, egy sötét autó hajtott be a parkolóba, jobban mondva száguldott be, őrült sebességgel. A száguldozó sofőr hirtelen kiugrott a kocsiból és szinte rohant be a szállodába. Valahonnét ismerősnek tűnt, bár a sötétben csupán a sziluettjét láthattam. Gareth türelmetlenül leste az óráját, benyúlt a zsebébe elővette a telefonját és tárcsázott. Engem.

A telefonom, azonnal jelzett.

- Szia Lexi! – szólt bele. – Itt vagyok a parkolóban, te merre jársz?

- Hello Gath! – üdvözöltem mosolyogva, amit persze nem láthatott. – Jelen pillanatban téged nézlek. A kocsidnak támaszkodva telefonálsz.

Gareth hirtelen felnézett, majd fejét jobbra-balra forgatva keresni kezdett. Nem járt szerencsével, de megkönyörültem rajta. Felkelve a padról, elindultam felé. Félúton a Mercedes és a pad között, ismét megjelent a titokzatos sofőr aki legnagyobb döbbenetemre egyenesen felém tartott. Gőzöm sem volt róla, mit akarhat tőlem, egészen addig, amíg alakja ki nem bontakozott a sötétségből.

Hát, ezért tűnt olyan ismerősnek! – értettem meg hirtelenjében.

- Eric? Te… Hogyan? – dadogtam megilletődve.

- Emlékszel? – nyomott egy puszit az arcomra – Mondtam, hogy van egy kis elintéznivalóm. Ez volt az – mutatott a sötét Volvóra.

- Azt hittem, úgy kell elmennem, hogy el sem búcsúzhatok tőled. - fakadtam ki - Miért nem avattál be a tervedbe?

- Nem akartam, hogy hiú ábrándokba ringasd magad.

- Hogyan?...Miért? – képtelen voltam összefüggő mondatokban beszélni, annyira meglepett Eric felbukkanása.

- Erőszakkal nem tarthattalak magam mellett, ugyanakkor azt sem szeretném, hogy akár csak egy napra is elszakadj tőlem, ezért úgy döntöttem, ha te nem lehetsz itt velem, én megyek hozzád – vigyorgott pajkosan – A kocsit is azért béreltem, hogy haza tudjalak vinni, és eljussak a koncertjeimre.

- De hát….Gareth.

Eric most Gareth felé fordult, neki intézte a szavait.

- Ugye nem gond, ha Lexi velem jön?

- Nem, feltéve, ha holnap reggelre a postafiókomban lesznek a képek – Gareth hangja ennél határozottabban nem is csenghetett volna.

- Kezeskedem róla, hogy megkapd – jelentette ki Eric.

- Van GPS a kocsiban? – érdeklődött Gath, Eric-től

- Alaptartozék.

- Nagyon vigyázz Lexire! – szólalt meg féltőn.

- Rajta tartom a szemem… – nyugtatta meg Garethet, aki ezután gyorsan elbúcsúzott tőlünk, beszállt a kocsiba és elhajtott – És a kezemet is– súgta a fülembe Eric, miközben ujjainkat összefűzve a fekete Volvóhoz vezetett.

Miután csomagjaink bekerültek a hátsó ülésre, mi is beszálltunk a kocsiba. Eric indulás előtt beállította a GPS-t, majd kezét a combomra téve indított.  Betartotta amit ígért. Rajtam tartotta a kezét. Nem okozott neki gondot, a jobb kormány és a fordított közlekedés sem, mivel többször is megfordult Ausztráliában - ahol szintén tömegével futnak az utakon jobb kormányos autók - lévén, hogy rokonai élnek ott, volt ideje megszokni a hazájától eltérő közlekedést. A várost elhagyva, eszembe jutott a koncert és vele együtt a fogadásunk. Akárhogy is törtem a fejem, nem sikerült rájönnöm, mi volt az ami „lebuktatott”.

Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá. Eric szó nélkül lehúzódott az út szélére, felkattintotta az utastérben a lámpát, a táskájából egy kis tükröt, vett elő, amit a kezembe nyomott és így szólt.

- Szívem, nézd meg a nyakad, hátha találsz rajta valami oda nem illőt.

Az izgalomtól a tokomban dobogó szívvel tartottam a nyakam elé a tükröt és szemem-szám elállt a csodálkozástól, amikor megpillantottam a ujjhegynyi nagyságú lilás foltot.

- A hajadat a sapka alá tűrted, így semmi nem takarta a nyakadat. – húzta végig ujját az aprócska folton – A beszélgetésünk után, eszembe jutott, hogy az éjszakai vadulás közben, úgymond „megjelöltelek” Innét már gyerek játék volt megtalálni téged.

- Nekem is van egy felettébb érdekes közlendőm – néztem mélyen a szemébe.

- Ki vele – sürgetett.

- Ma este meglátogatott valaki… - húztam az agyát.

- Ki?

- Molly Sanden…

- Molly, elment hozzád?  - kerekedtek nagyra a szemei.

- Igen! Közölte velem, hogy te az övé vagy és a végsőkig harcolni fog érted… - figyeltem arca minden rezdülését, hogyan fogadja a hírt.

- És te, mit válaszoltál erre?

Szó szerint elismételtem, amit Mollynak az agysejtekről mondtam, mire Eric a hasát fogva a röhögéstől, dülöngélt az ülésben.

- Kicsim, te aztán jól megadtad neki.

- Amikor kidobtam a folyosóra…

- Hogy mit csináltál? – vágott a szavamba.

- Beállt az ajtóba, és az Istenért sem akarta elhagyni a szobát, így a kezemmel rásegítettem egy kicsit.

- Jól sejtem, hogy okkal dobtad ki? Mondott valamit igaz? – Tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam. – Mit?

- Szerinte én csak pótlék vagyok neked, akivel eljátszadozhatsz, de a végén úgyis hozzá térsz vissza – Ismételtem meg Molly szavait.

- És te hittél neki?

- Nem. De nem tagadom, hogy a mai eltűnésed után, gondolkodóba ejtett. – vallottam be.

- Szívem! Molly a múltam, vele lezárult egy fejezet az életemben, veled pedig elkezdődött egy másik.. Te vagy a jelenem és szeretném, ha része lennél a jövőmnek is…

Két kerek szám egy napon!!!

Sziasztok!


Sorry! Ez még nem a friss, de már az is készül és legkésőbb péntekre fent is lesz. Annyit viszont Spoiler gyanánt, elárulhatok hogy Lexi álcájának leleplezése mindenkit meg fog lepni. 
Most pedig rátérnék a bejegyzés igazi okára, ami egy olyan esemény a Blog életében, amely egyszeri és megismételhetetlen. 
Mint a címben is olvashattátok, két kerek számot ünneplünk. Az egyik a látogatottság számláló ami, a mai napon átfordult a 60 ezren. A másik pedig a Követőim száma, ami szintén a mai nappal, érte el a 100-at.


Köszönöm Nektek. Ez csakis a ti érdemetek. 
Üdv: Myka

28. Fejezet. Az álca

A parkbéli együttlétet, varázslatos éjszaka követette. A park és a szálloda között utunkat többször megszakítva álltunk meg, hogy forró csókot váltsunk. A szobába érve pedig, ott folytattuk, ahol a parkban elkezdtük. A szűnni nem akaró vágy, újra és újra egymás karjába űzött minket.

A korai nap betűzött a sötétítő függönyön és rásütött a széthajigált ruháinkra. A nadrágom a fotel mellett hevert, a felsőm és Eric boxere pedig a szoba közepén.  A látvány pírt varázsolt az arcomra.  Eric a könyökére támaszkodva hajolt fölém és mosolyogva figyelte a zavaromat.
- Jó reggelt, álomszuszék! – köszönt kedvesen.
A gyengédség lebilincselt. Még soha sem érzettem így férfi iránt, még senki nem nyűgözött le ennyire.
- Jó reggelt! – viszonoztam a köszöntést. – Mennyi az idő?
- Háromnegyed nyolc.
- De korán van!
- Elég nagy felfordulást csináltunk tegnap! – vigyorgott rám, miközben jelentőségteljes pillantással mustrálta a szobát.

A csodálatos barna szempárból izzó vágy sütött.
- Azt hiszem, letusolok – jelentettem ki tétovázva.
- Hmm, jó ötlet. Mindjárt megyek én is.
Vajon ezt hogy értette'? Utánam jön a fürdőszobába, vagy csak követ majd, miután kijöttem?
Egy röpke pillanatra, emlékképek villantak fel a tegnap estéről. Amibe szó szerint bele pirultam. Este alig csukódott be mögöttünk az ajtó, mint két éhező vetettük magunkat a másikra. Téptük, szaggattuk egymásról a ruhákat.  Abban a percben, ahogy lekerült rólam a ruha, Eric az ajtónak szorított és minden előjátékot mellőzve, a fenekem alá nyúlt majd egy erőteljes lökéssel a testembe hatolt. Ezen a féktelen éjszakán, többször is egymáséi lettünk. Hol vadul, hol gyengéden, kiélvezve minden percet szeretkeztünk. Már hajnalodott, amikor elpilledve, egymást átölelve elaludtunk.

Igazából semmi okom nem volt szégyenkezni, főleg nem előtte én mégis belepirultam az emlékezésbe. Lángoló arccal, villámgyorsan ugrottam ki az ágyból. Eric is kiült az ágy szélére, onnét figyelte minden mozdulatomat. Mielőtt elindultam a fürdőszobába, még megkerestem a szétszórt ruhadarabjaimat. Amikor lehajoltam a felsőmért, megfogta a kezem.
- Nem kapok jóreggelt-csókot? – duruzsolta vágytól rekedt hangon.
A gyomrom összerándult, amikor a szemébe néztem, és hagytam, hogy magához húzzon, és az ölébe ültessen.
- Így máris jobb – mosolygott le sem véve tekintetét a számról. – Nagyon élvezetes volt az éjszaka - suttogta, s ajka megérintette az enyémet.
A csók tűzre lobbantotta a testemet és minden gondolatomat elsöpörte. Eric ujjait a hajamba mélyesztette, mialatt szájával ajkaimat ostromolta. Egy idő után, ujjai a melleimre csusszantak, s közben, a szája nyakamra majd a vállamra vándorolt, hogy apró, leheletnyi puszikkal borítsa, az érzékeny bőrfelületet. Hihetetlen érzés volt. A vágy pillanatokon belül elhatalmasodott rajtunk.
Visszatartott lélegzettel hunytam le a szemem, ahogy Eric ajka a mellemet kényeztette. A kezem megremegett és az összeszedett ruhák ismét lehullottak a földre. Eric hajába túrva húztam magamhoz a fejét , és bódultan lélegeztem be férfias illatát.

A telefonom (Gareth telefonja) hirtelen csörgése választott szét minket, ezzel megtörve a varázslatos pillanatot is. Pillantásuk találkozott. Eric szeméből sütött a vágy, amely elárulta, többre vágyik néhány csóknál. A néma könyörgésből megértettem, azt szeretné, ha figyelmen kívül hagynám a hívást, de nem tehettem. Kibontakoztam az ölelésből és a telefonért nyúltam.
- Szia Lexi! – szólt bele Gareth.
- Szia Gath. Már vártam a hívásod. – Eric ajkai gúnyos mosolyra húzódtak, Gareth neve hallatán.
- Aha, akkor gondolom már észrevetted a cserét – sóhajtott fel a vonal másik végén Gareth.
- Milyen cserét? – adtam az értetlent.
- A te telefonod van nálam, nálad pedig az enyém – magyarázta Gareth, én pedig színpadias pillantást vetve a telefonra – hogy Eric is lássa – úgy tettem, mint aki abban a pillanatban fedezi fel a cserét. Eric szemöldök ráncolva hallgatta a beszélgetésünket. Nem sejtett semmit és ez így volt jól.
- Ha nem mondod, nekem fel sem tűnik.
Lexi, hogy te mekkora hazug vagy.
- Most indulok a rádióba interjúra és délután lesz egy tv-s fellépésem. A kettő közt beugrok a telefonomért, ha neked úgy megfelel – közölte, majd kíváncsian hozzátette - Egyedül vagy?
- Nem. Eric is itt van velem – nem mondhattam mást, hiszen ha ideér, úgyis meglátja őt.
- Hm…akkor legkésőbb délben találkozunk – hangja megtörten csengett, amibe belesajdult a szívem.
- Gath, mikorra tervezed a haza indulást? – titkon reméltem, hogy Eric ma esti koncertjén még ott lehetek. Gareth éppen azt a választ adta, amit hallani szerettem volna.
- Tudom, hogy minden vágyad, hogy ott lehess Eric ma esti koncertjén, ezért arra gondoltam, hogy csak késő este indulunk el.
- Köszönöm! – Ha nem lenne Eric, minden bizonnyal bele tudnék szeretni Garethbe. - Missy-re ki vigyáz a távollétedben – tettem fel a kérdést, ami az interjú hallatán merült fel bennem.
- Az anyja ma reggel vitte el. De már most hiányzik a kis tündérem – A hangjából áradó szeretet, tükrözte mennyire ragaszkodik a szívéhez közel állókhoz. Rövidke hallgatás után sietve köszönt el. Már csak arra eszméltem, hogy búg a telefon.

Eric elgondolkodva szedegette a ruhákat a földről, nem kérdezett, pedig a beszélgetés minden egyes szavát hallhatta. Én pedig ezt kihasználva, elejét véve mindenféle kérdezősködésnek, - amiből, tudtam, úgysem jöhetek ki jól - indultam a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá, és tűzforró vizet folyattam magamra. Megpróbáltam kirekeszteni elmémből szenvedélyes együttléteink emlékképeit, de úgy tűnt, hogy a féktelen vágy csillapíthatatlanul ott zsong minden sejtemben. Megmostam a hajam, és erőteljesen beszappanoztam a testem, mintha így akarnám lemosni a vágyat, amely még mindig tombolt bennem. Zavart, hogy nem vagyok ura önmagamnak.
A zuhanyzó ajtaja hirtelen kinyílt, és Eric lépett be mellém, szoros ölelésbe vonva a testem.
- Hol is tartottunk?

Órákkal később, amikor már egymagam voltam a szobában - lévén, hogy Eric a táncosaival együtt, megkezdte a próbákat a parkban – jókora késéssel megjelent Gareth. Nem időzött sokáig nálam. Miután visszacseréltük a telefonokat, és elhadarta, amit a telefonban már elmondott az esti indulásunkról, indult is tovább.  Eric késő délután, jelent meg újra, majd egy kiadós zuhanyzás és egy közösen elfogyasztott könnyű vacsora után, felvette a esti fellépő ruháját, ami fekete farmerból, fekete kapucnis felsőből és egy szintén fekete, bőrdzsekiből állt. Eszméletlenül jól mutatott, tetőtől-talpig feketében. Mivel nőből vagyok, nem bírtam ki, hogy ne fűzzek megjegyzést a kinézetéhez.
- Remélem magaddal hoztad a két hústornyot is… - Eric épp a haját próbálta megrendszabályozni, de a mozdulat félbemaradt.
- Bocs, de ezt most nem értem. Nekem nincs szükségem testőrre.
- Hamarabb lesz szükséged rájuk, mint gondolnád - mosolyodtam el értetlenkedő arcát látva. – Ha a rajongóid meglátnak ebben a szerelésben, nem lehet majd levakarni rólad őket.
- Hm… ennyire tetszik amit látsz? – vigyorgott.
- Az enyhe kifejezés, hogy tetszik. Szexi, dögös, vadító és legszívesebben most letépném rólad a ruhát. Ezt akartad hallani?
- Ezt - lépett közvetlenül elém, majd szorosan magához ölelt. Tekintete perzselt a vágytól.  - Még van egy óránk. Javasolhatnék erre az időre, egy rendkívül kellemes és élvezetes elfoglaltságot?
- Ha rajtunk maradnak a ruhák, igen – Elmondhatatlanul vágytam a beígért élvezetekre, azonban arról sem feledkezhettem meg, hogy alig egy óra múlva a színpadon kell lennie. Eric közel járt, ahhoz, hogy mostmár sokadjára elveszítse a fejét, így megint nekem kellett, józannak maradnom. Ami valljuk be, ilyen pasi mellett, igen csak nehéz feladat.
- Kicsim, most is ugyanúgy kívánlak és akarlak – jelentette ki, tekintetével fogva tartva az enyémet.
- Nem hiszem el, hogy még most is… - Eric a szavamba vágva, fojtotta belém a szót.
- Pedig igaz, képtelen vagyok betelni veled.
Állítása igazolásaként, kezemet a nadrágon keresztül férfiasságára vezette, ami valóban állt mint a cövek. Izgalmamban hatalmasat nyeltem.
- Tegnap este a parkban kezdtük. Átszeretkeztük a fél éjszakát, a ma reggeli zuhanyról már nem is beszélve – soroltam az együttléteinket.
- Ilyen hatással vagy rám! Legszívesebben bezárkóznék veled egy szobába és egy hétig, ki sem tenném onnan a lábam.
- Egyszer majd erre is sort kerítünk, feltéve ha ahhoz a szobához fürdőszoba is tartozik – kacsintottam rá. – De most vár rád az első angliai közönséged.
- Te is ott leszel! – nézett rám reménykedve – Ugye?
- Igen! Ott leszek! – ígértem meg, mire Eric megkönnyebbülten fellélegzett.

Az ajtóból még egyszer visszaszólt, hogy nagyon vár rám, majd egy gyengéd csókot követően elindult a fellépés helyszínére. Amint becsukódott az ajtó a táskámhoz léptem, elővettem a nemrég vásárolt fehér farmeromat, és az ujjatlan világoskék felsőmet, majd miután felöltöztem, magamhoz vettem egy piros baseball sapkát és a kedvenc napszemüvegemet, ezt követte egy rövid sminkelés és fésülködés. A koncert kezdete előtt fél órával indultam el  Eric fellépésére. Azt terveztem, hogy elvegyülök a közönség soraiban. A belépő kártyának köszönhetően, biztos helyem volt az első sorokban, amit ezúttal nem is hagytam veszni. A harmadik sorba álltam be, ahol már egymást érték a sikoltozó rajongók. Meg sem lepett, hogy több tízezren jöttek el a koncertre.  Az Eurovíziós sikere óta, hatalmas rajongó táborra tett szert Európa szerte. A koncert kezdete előtt a fejembe nyomtam a sapkát, a hajamat megfontoltan, a sapka alá tűrtem és felvettem a napszemüveget. Eric többször is kilesett a közönségre – amit a rajongók, nagy üdvrivalgással jutalmaztak. Ide-oda járatta a tekintetét a nézőtéren, úgy tűnt mintha keresne valakit.  Számomra egyértelmű volt, ki az, aki miatt immár hatodszorra jött ki a színpadra. Tehát jól sikerült az álcám. Kimondottan élveztem a bujkálást.

Rövidesen elcsendesült a nézőtér, füstfelhőbe borult a színpad, majd néhány másodpercre rá egy emelvényen megjelent Eric.  A tőle kapott Ipod-ot, rajta az új albumával, az unalomig hallgattam, így már ismerősként köszönt vissza a zene ami felcsendült. Ez volt a Made of Pop. Maga az album, már első hallásra, különbözött a Masquerade CD-től.  Az új dalok, fülbemászóbbak, erőteljesebbek és lüktetőbbek, mint a Svédországi koncertjén elhangzottak. A mellettem álló leányzó, megállás nélkül sikított, amivel kezdett az agyamra menni. Már az is megfordult a fejemben, hogy betapasztom a száját. Eric a második és harmadik dalnál, ami a Killed by Cop és a Someone New címet viselte, végig a színpad szélén állt vagy ült, ezzel megváltoztatva a betanult koreográfiát. Szemével pásztázta a közönséget, engem sem hagyva ki a stírölésből, de szegénykém még csak nem is sejtette, hogy a piros baseball sapka és a napszemüveg rejti azt, akit olyan bőszen keres.
A negyedik szám volt az én nagy kedvencem, az a dal aminek a nemzetközi népszerűséget köszönhette, és ami a népszerűségről is szólt. A tánc minden egyes alkalommal lenyűgözött. Most sem volt ez másként. Majdhogynem nyálcsorgatva figyeltem, Eric táncát, és azt, ahogy lassan megválik a kabáttól.  Az üvegtörést, most is a reflektorok fényei helyettesítették. Arra viszont nem számított senki, hogy a dal végén leugrik a színpadról és a kezét kinyújtva - hogy megérinthessék a rajongók – sétál el az első sor előtt. A rajongók, még csak nem is sejtették, hogy az ugrás, ugyancsak nem szerepelt a show-ban. A fülsüketítő sikoltozás, az istenért sem akart véget érni. A zenészek értetlenül bámultak maguk elé, a táncosok pedig rögtönzésre kényszerültek, Eric magánszáma miatt. Mosolyogva figyeltem a fejleményeket, noha tartottam attól, hogy miattam fullad kudarcba a koncert.  A Popular után következett a Manboy. Az a dal, amit először hallottam tőle, még a nyaralásunk kezdetén. A zenét övező tánc, itt is fergetegesre sikerült. A Manboy után jelentették be a szünetet. Alighogy kiürült a színpad, megcsörrent a telefonom. Ki más keresett volna, mit Eric.
- Szia szívem! – szólt bele lihegve, ami érthető a sok tánc után. – Hol vagy? Mit csinálsz?
- Most per pillanat egy üres színpadot bámulok, amin néhány perce még, az én sexistenem, dobogtatta meg több ezer lány szívét.
- Ok. Azt már tudom, hogy itt vagy! De hol van az, az „itt”? – türelmetlenkedett.
- Többször is rám néztél, sőt amikor leugrottál a színpadról, egész közel kerültél hozzám.
Eszem ágában sem volt felfedni a titkomat.
- Nem árulod el, ugye? - hangjában nevetés bujkált, majd látszólag beletörődve fojtatta – Ha nem, hát nem. De ha megtalállak, ma este nem utazol el. Áll az alku?
- Rendben!  - egyeztem bele, biztos tudatában a tökéletes álcámnak.
- O.K. szívem, akkor kezdődjék a vadászat. – búcsúzott el.

A fények felvillanásával, megkezdődött a Made Of Pop koncert második része. A táncosok maszkban jelentek meg, amiből tudni lehetett, hogy a Masqurade a soron következő dal. A zene felharsant, és a közönség nagy örömre, egy füstfelhőből kilépve, feltűnt Eric alakja. Arcát aranyszínű maszk fedte, ami még vonzóbbá tette. A gyomrom összeállt egy csomóba, a pulzusom az eget verdeste, a szívem pedig majd kiugrott a mellkasomból. Szeme mozgásából látszott, ahogy tekintetét végigjáratta az első sorokban állókon. Ügyesen, egyáltalán nem feltűnően „nézelődött”. Rajtam kívül szerintem senkinek nem tűnt fel. Éreztem, hogy pillantása többször végigfut rajtam, de ennek ellenére is biztos voltam abban, hogy esélye sincs a megtalálásomra.  A maszk lerepült, Eric arca szabaddá vált, amelyre halvány mosoly ült ki.  A Masqurade után, jött a Big Love, amihez szintén személyes élményeim fűződtek, ugyanis ehhez a számhoz, fűzött hangüzenetet Eric. A fülbemászó, tempós dal, a honfitársaim körében is nagy sikert aratott. Az ezt követő három dalt,(Me and my Radio, Hearts in the Air és Echo) is Erickel együtt énekelte a közönség. Utolsó egyben búcsú dalként következett a Break of Dawn, és a szám felénél, - mint az már megszokottá vált ennél a dalnál – Eric megindult a közönség sorai felé, egyenesen a jobb oldal felé, ahol én is álltam. Egy pillanatra megállt, lassan végigjáratta tekintetét az előttem állókon, majd határozottan a szemembe nézve rám mutatott. A lányok szabad utat engedve nekünk, hagyták, hogy a kezemet megfogva magával húzzon a színpadra. Miközben énekelt, levette a szememről a napszemüveget és mélyen a szemembe nézett. A dal végén, már nem engedett vissza a nézőtérre, így együtt hajoltunk meg és hagytuk el a színpadot.
- Remélem, jó pár napra elegendő ruhát hoztál magaddal, mert a héten már nem mész haza. – suttogta, néhány centire az ajkaimtól…

Közvélemény kutatás...

Sziasztok!


A történet a fordulópontjához érkezett, melynek folytatását Gareth és Lexi, jövőbeni kapcsolata jelentősen befolyásolja. Mivel nem szeretném, hogy ellaposodjon, vagy "nyáltengerré"  váljon a történet, elindítottam egy néhány napos szavazást, ahol ti dönthetitek el, mi legyen a Gareth és Lexi sorsa. 
A másik közvélemény - kutatás oka, hogy kezdem röstellni magam, amiatt, hogy eddig nem válaszoltam a kommentjeitekre. Itt szintén a ti döntésetek lesz a mérvadó és ha úgy látom, hogy van rá igény, akkor a következő fejezettől, szakítok időt a válaszokra is.


Mindenkinek előre is Köszönöm!
Üdv: Myka

27. Fejezet Romantika a csillagok alatt

                            

                                                         18+

Az első „szerelmes” csókunk és én mégsem élvezhettem felhőtlenül. Nem tudtam, szívvel-lélekkel átadni magam a földöntúli boldogságnak. Addig nem, amíg a kapcsolatunkat és a barátokban való hitemet – értem itt Garethet – bizonytalanság árnyékolja be. Ennyire rossz lenne az emberismertem? Mi van, ha Eric érzi jól és Gareth valóban önös érdekek miatt, barátkozik velem? Ha csak azért hozott magával, hogy mindig szemmel tarthasson? Képtelen vagyok kiverni a fejemből a gondolatot, hogy Gareth csak játszik velem, mint macska az egérrel. Bonyolult ez a férfi elme. Na persze a nőké sem különb. Most szívesen bújnék Edward Cullen bőrébe, és hallgatnék bele mindkét srác gondolataiba – merengtem Eric szavain.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy ezen az estén olyan „meglepetésben” lesz részem, ami fenekestől felforgatja az életemet…

Nem sokkal Gareth távozása után, Eric is magamra hagyott. Mint kiderült, a mai napra is iktattak be hang és táncpróbákat, lévén, hogy a mostani az első európai fellépésük, amin nem engedhetnek meg maguknak egy apró hibát sem. Unottan kapcsolgattam a tv-n a csatornákat, de egyik műsor sem kötött le huzamosabb ideig. Úgy éreztem, megbolondulok, ha még egy percet a szobában kell töltenem. Gondoltam egy merészet, felkaptam az éjjeliszekrényről a telefont és elindultam a parkba.

A nap már lenyugvóban volt, megjelentek az égbolton az első csillagok is, amikor immár sokadszorra, átléptem a park kapuját. Tájékozódási pontként, a távolból hallatszó koncert próba hangjait követtem. Ahogy közeledtem a színpadhoz, úgy hangosodott a zene is. Már a délelőtt meglátogatott játszótér környékén járhattam, amikor ismeretlen dallam csendült fel a közvetlen közelemben, majd amilyen hirtelen megszólalt, olyan gyorsan el is hallgatott. Mielőtt folytattam az utam - magam sem tudom miért, talán egy megmagyarázhatatlan, ösztönnek engedelmeskedve, nyúltam a zsebembe a telefonom után, és néztem rá a kijelzőre, amelyen egy sms-t jelző boríték villogott. Mit teszünk, ha üzenet kapunk? Megnyitjuk a borítékot és elolvassuk az sms-t. Ekképp cselekedtem én is. Bár ne tettem volna...

„ Hello Gath! Mizujs veled te Hősszerelmes! Hogy haladsz a királylányoddal? Még mindig nem adtad fel, hogy meghódítsd?”

                           

Hosszú percekig álltam, letaglózva földbe gyökerezett lábbal, majd mikor valamelyest sikerült összeszedni magam, elvonszoltam magam a legközelebbi padig és lerogytam rá.

Egy szerencsétlen vagy talán szerencsés véletlennek köszönhetően, került a kezembe, Gareth telefonja – ez egyértelműen kiderült a megszólításból - ami egy és ugyanazon márkájú, és színű volt, mint az enyém. Ezért nem is tűnt fel első ránézésre, hogy felcserélődött a két telefon. Remegő kezekkel, zártam be az üzenetet és csúsztattam vissza a zsebembe a készüléket. Az üzenet elolvasásával, egyidejűleg felnyílt a szemem is. Be kellett látnom, hogy Eric aggodalma a kettőnk kapcsolatát illetően, egyáltalán nem volt alaptalan. Gareth valóban többet szeretne, egyszerű barátságnál. Próbáltam legyőzni a kísértést, hogy beleolvassak a többi sms-be, de gyenge ember lévén, a kíváncsiságom diadalmaskodott felettem. Véletlenszerűen nyitottam meg egy régebbi üzenetet, ami szintén rólam szólt. A megrázó felismerés ekkor következett be. 

„ Szedd össze magad! Állj elé és mond a szemébe, hogy szereted. Rossz nézni, ahogy szenvedsz ettől a viszonzatlan szerelemtől."

Istenem! – temettem arcom a kezembe. - Most mit tegyek? Képtelen leszek a szemébe nézni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Hogyan dolgozzak vele, ezek után, hogy tudom, mit érez irántam? A szerződésem köt, tehát vissza nem léphetek, és ha nem így lenne, akkor sem hagyhatnám cserben. Gareth jó ember, ezt bizonyítja, az a határtalan szeretet, ahogyan a kislányával bánik, és ahogyan beszél róla. És arról sem szabad megfeledkeznem, amit értem tett. Csakis az ő érdeme, hogy most itt lehetek, és azt tehetem, amire mindig is vágytam. Ha megszakadok is, végig kell csinálnom ezt a két hetet, ami még hátra van a turnéból. Pokolian nehéz lesz, de ki kell bírnom és mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne fogjon gyanút. Nem szabad rájönnie, hogy tudok az érzéseiről. Amint ennek vége, elköltözöm a közeléből. Neki és nekem is jobb lesz így. A koncertek közti, „lyukas” napokban belevetem magam a lakáskeresésbe. Stacy könnyen fog találni helyettem mást, aki beköltözik a bátyja házába. – határoztam el magam, majd vettem egy nagy levegőt és elindultam a színpad felé. 

Eric a színpadon, nagy ovációval, magyarázott valakinek. Közelebb érve, vettem észre, hogy a Lisebergi koncertjén, megismert technikus, Sam a beszélgető partnere. Eric, abban a pillanatban, ahogy megpillantott, két lépéssel átszelve a köztünk lévő távolságot, ölelt magához és csókolt meg a jelenlévők szeme láttára. Hosszú, szenvedélyes csókunkat tapssal jutalmazták a csapat tagok. 

- Mit szólnál egy ráadáshoz? – Ajkai csintalan mosolyra húzódtak.

- Benne vagyok – kacsintottam rá. A szemem sarkából észevettem, hogy az egyik technikusnak komoly gondjai akadtak a fények beállításánál – ,de úgy látom, későbbre kell halasztanunk… 

Eric tekintetével követte az enyémet, így gyorsan kiszúrta a dühösen káromkodó munkást. Gyors szájra puszi és kisebb szabadkozások után, nehezen ugyan de magamra hagyott, amit Sam azonnal kihasznált. Arcán hatalmas mosollyal, szélesre tárt karokkal indult felém és zárt a karjaiba. Eric szemöldök ráncolva figyelte az ölelkezésünket. Szúrós tekintetét látva, jobbnak véltem, kibontakozni az ölelésből. 

- Szervusz Alexandra! Örülök, hogy, ismét találkozunk. – nyomott egy-egy puszit az arcom mindkét oldalára.

- Én is örülök Sam! Hogy vagy?

- Köszönöm kérdésed – vigyorgott. – Az Isiászomat és a rendetlenkedő izületeimet kivéve, egész tűrhetően. 

- Ez sajnos a korral jár. Ha ennyire nehezedre esik a járás, a reumatológusod, felírhat járó botot is.  – magyaráztam nagy komolyan, s közben, csak nagy nehézségek árán sikerült elfojtanom a röhögést. Samről ugyanis tudni kell, hogy most éli a legszebb férfikorát. Lisebergben elárulta, hogy a koncert előtti héten, ünnepelte a 38. születésnapját. 

- Újra együtt vagytok?  - mutatott a fejével Eric felé. 

Időközben, a technikus orvosolta a felmerült problémát. Eric most a hangszórókat ellenőrizte egy színpadi munkás kíséretében. Megérezhette, hogy figyelem, mert váratlanul megfordult és a legdögösebb mosolyát villantva rám ajkaival a „szeretlek” szót formálta. 

Sam figyelmét sem kerülte el a néma vallomás.

- Igen! – közöltem vele, boldogan.

- Ennek, szívből örülök. Emlékszel mit meséltem Molly-ról?  

Hogyne emlékeznék? Mindenki panaszkodott rá. Annyira eldurvult a helyzet, hogy kilátásba helyezték egy esetleges sztrájk lehetőségét is. Sam kérdése felkeltette a kíváncsiságomat, érdekelt miért hozta elő, a Svédországban történteket.

- Persze, emlékszem. Miért? 

- Mert az elutazásod után, ismét felvetődött bennünk a sztrájk – Molly az idő tájt, már nem bunkózhatott velük. Akkor mégis miért? A kimondatlan kérdésre, rövidesen meg érkezett a válasz. Sam a fülemhez hajolt és megsúgta a „bűnös” nevét.

Tisztán hallottam, de mégsem akartam elhinni. Éppen ő?

- Sam, ugye most csak viccelsz? – Reménykedtem, hogy ez is a szokásos tréfáinak egyike.

- Nem Lexi! – nézett rám halál komolyan. – A te Mr. Popular-od, mindenkit ki idegelt a környezetében. Úgy nyavalygott, mint egy kis gyerek. Ugyanazt művelte, amit anno az exe. Ma viszont, visszakaptuk a régi Ericet, akivel öröm együtt dolgozni. Mindezt neked köszönhetjük. Most pedig szeretném, ha kiöntenéd Sam bácsinak a szívedet.

- Miből gondolod, hogy van mit mesélnem?

- Alexandra! Láttam, mennyire kétségbe estél. 

- Eric is észrevett? – kaptam fel hirtelen a fejem.

- Nem, eltereltem a figyelmét. Épp ezért tartozol annyival, hogy beavatsz a titkodba.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy férfival fogom megvitatni a szerelmi életemet, mégpedig, mondhatni egy ismeretlen férfival, hiszen most látom őt másodjára. Félve kezdtem bele. Amilyen nehezen indult, olyan gyorsan oldódtam fel, annak biztos tudatában, hogy Sam-ben megbízhatok, és nem mondja vissza Ericnek a hallottakat. Rövidesen már ömlöttek belőlem a szavak. A telefon elővételét, nem mertem megkockáztatni, mert Eric így is végig rajtam tartotta a szemét. 

- Mit mondjak? Jó nagy slamasztikába kerültél  – jegyezte meg amit, amúgy is tudtam. – Hogy akarod elkerülni a vele való találkozást? 

- Azt tervezem, hogy a szerződésem lejártával elköltözöm a városból. 

- A menekülés sem megoldás! – filozofált – Az elmondottak alapján, hétszentség, hogy keresni fog. Ha megtalál, megint tovább állsz? 

- Ráérek majd akkor agyalni ezen, ha bekövetkezik. 

- Ericnek is el kell mondanod – Na, ez volt az, amit nem akartam hallani. 

- Eric a kezdetektől nem bízott benne.

- Mint az be is bizonyosodott, okkal – jegyezte meg Sam, majd hozzátette:
- Gondolkodj el azon, amit mondtam. 

- Min kell elgondolkodnia? – hallottam meg a hátam mögül Eric bársonyos hangját. Szavaival egyidejűleg karjait derekam köré fonta és vont szorosan magához. Lehelete a nyakamat súrolta, amelybe minden porcikám beleborzongott. 

- Oké, fiatalok én most lépek! Vár a masszőröm – köszönt el sietve Sam. 

- Jól sejtem, hogy megzavartam egy fontos eszmecserét, amelynek én voltam a tárgya? – Eric villámgyors mozdulattal fordított maga felé. Mélyen a szemembe nézve várta a válaszomat. 

Valamikor el kell mondanom neki, amit ma megtudtam. De az a nap, nem ma lesz – döntöttem el.  

- Úgy is mondhatjuk – adtam kitérő választ és reménykedtem benne, leszáll a témáról. 

Nagy szerencsémre, nem faggatózott tovább, ehelyett kézen fogva a színpad mögé húzott. 

- Egy óra múlva végeznek a beállításokkal. – pillantása csaknem perzselt – Ha szeretnéd, visszamehetünk a szállodába, de itt is maradhatunk. Személy szerint, én az utóbbi mellett teszem le a voksomat.

- Itt? – néztem körbe – Az éjszaka beálltával, az orrunkig sem fogunk látni.

- Szívem, én vaksötétben is megtalálom, amit akarok.

- Tegyük fel, itt maradok veled… – búgtam érzéki hangon – Milyen programot tudsz ajánlani erre az estére?

- Szeretkezés a csillagok alatt, pezsgővel fűszerezve – súgta a fülembe – Hogy hangzik?

- Ki tudna ilyen ajánlatra nemet mondani? – rajzoltam körbe ujjammal ajkai vonalát – Meggyőztél. Maradok.

- Kicsim, más választ el sem fogadtam volna… 

A hátralévő egy óra, gyorsan elrepült, lassan, kezdtek hazaszállingózni az emberek. Másfél órán belül, mindenki elhúzta a csíkot és ketten maradtunk Erickel. Kezében, egy üveg pezsgővel, indult meg a színpad mögötti, magas sövénnyel elkerített füves területre én pedig a torkomban dobogó szívvel, követtem őt. Egy pillanatra megtorpantam, mert a sötétben, tényleg nem láttam az orromig sem. Eric a kezem után kapott és húzott le magával a földre. A pezsgősüveg dugója, nagy pukkanással, repült ki az üvegből, majd rögtön ezután halvány fény árasztotta el, a mi kis rejtekünket, melynek forrása egy egyszerű zseblámpa volt. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem meleg leheletét. Eric egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, emelte az üveget a számhoz és itatott meg. Szinte öntudatlanul vettem ki a kezéből az üveget és tettem ugyanazt, amit ő és élvezettel figyeltem, ahogy kortyol egyet.

A zseblámpa fénye megvilágította Eric férfias vonásait, árnyékot varázsolva barna hajára, Ajka nedves volt a pezsgőtől, és érzéki várakozásról árulkodott. Rámosolyogtam, majd benedvesítve az ujjamat egy kis pezsgővel, végigsimítottam a száján. Amikor el akartam húzni az ujjamat, Eric a kezem után nyúlt, szájába vette az ujjamat és leszopogatta róla az utolsó csepp pezsgőt is. Testemet forróság öntötte el. 

 Kivette kezemből az üveget és a lerakta maga mellé a földre. Egy pillanatra mélyen egymás szemébe néztünk. Egyre feszültebb lett a hangulat. Csak azt éreztem, hogy a szívverésem és lélegzésem felgyorsul. Eric teste is félreérthetetlenül elárulta izgalmát.

- Lexi - szólalt meg rekedten, és kezével beletúrt a hajamba, kínzó lassúsággal véve birtokba ajkaimat. Lázasan csókolt, miközben én becsúsztattam kezem pólója alá és végigsimítottam izmos mellkasán 

Bár ez a csók nem volt olyan izzóan szenvedélyes, mint a legutóbbi, mégis éppen olyan sokat ígért. Eric egy röpke pillanatra elhúzódott tőlem, éppen csak annyira, hogy kortyoljon egyet az üvegből, engem pedig újfent megitatott, majd hevesen, féktelen szenvedéllyel tapadt ismét ajkaimra. Ujjai a hasamon kalandoztak, érintése nyomán forróság áradt szét az ereiben. Olyannyira lekötött, hogy minden szenvedélyemet beleadva viszonozzam a csókját, hogy észre sem vettem, mikor és hogyan szabadított meg a nadrágomtól. Miután a felsőm is lekerült rólam, magamhoz ragadtam az irányítást, hátra döntöttem a fűbe és felbátorodva kezdtem őt vetkőztetni. Előbb a pólóját majd a rövidnadrágját vettem le, míg végül ott feküdt előttem alsónadrágban. Halkan felsóhajtott, amikor a csípőjére ülve, körmömmel finoman megsimogattam a combját, majd amikor benyúltam a boxer pántja alá, és lassan lehúztam róla, torkából hangos hörgés szakadt fel. Alighogy lekerült az alsó, egy laza mozdulattal maga alá fordított. Ezzel is jelezve, mostantól ő irányít. Ujjait finoman végig futtatta a hasamon, majd le a csípőmön, alig érintve érzékeny bőrömet. Ekkor már egész testemben megremegtem.

- Tetszik? - kérdezte miközben nyelvével körülsimogatta a fülcimpámat.

- Igen…Nagyon – egy halk elfúló sóhajra futotta tőlem.

Lassan a melleim fölé hajolt, és felváltva szívni kezdte a kemény mellbimbókat.  A mellemről a hasamra, siklottak becéző ujjai, amit rövidesen ajkai is követték. Ez az édes kényeztetés hullámzó, érzéki borzongást váltott ki a testemből, végül nyögve megvonaglottam.

Csak álmodom, - gondoltam.  - azt álmodom, hogy együtt vagyok álmaim férfijával, aki ráadásul még szerelmes is belém és ebből az álomból soha többé nem akarok felébredni.

Amikor gyengéden szétnyitotta a combjaimat, és felemelte a térdemet, már minden ízemben remegtem. De úgy tűnt, ő nem akarja elkapkodni a dolgot. Lassan, finoman csókolgatni kezdte combom belső oldalát, majd nyelve megérintette testem legérzékenyebb pontját. Amikor megéreztem nyelvének lágy, izgató simogatását nőiességem forrásán, sohasem tapasztalt gyönyör cikázott át rajtam. Abban a pillanatban, amikor úgy éreztem, felrobbanok, belemarkoltam a karjába.

- Ne lihegtem végül. – Hagyd abba! Nem bírom tovább!

- De igen! – Eric nyelvjátékával kíméletlenül űzött a gyönyör felé. A testem ívben megfeszült, amikor elöntött a kéj első hatalmas hulláma, és szétáradt mindent porcikámban. Érintései, csókjai, az a tökéletes boldogság, amit a karjaiban éltem át, letaglózta érzékeimet. 

Testemet még rázta a remegés, amikor ajkaival ismét támadásba lendült. Hosszú, érzéki csókban forrtak össze ajkaink. Ajkaim maguktól nyíltak szét, Eric kutakodó nyelve előtt, ami szinte önálló életet élt. Könnyedén sikerült elérnie, hogy az eszeveszett vágy újult erővel törjön rám. Száját a mellemre tapasztotta,  ezzel hangos sikolyt csikarva ki belőlem.  A csípőjét szorítva, vágyakozva simultam izmos testéhez. Kezemet megfogva vágyának bizonyítékához vezette, amely tettre készen várta, hogy testünk összeforrjon. Ujjaimmal lágyan végigcirógattam. Eric hangos sóhajjal válaszolt az érintésre. Nekifeszült a kezemnek és hagyta, hogy kedvemre kényeztessem férfiasságát. Tudtam, hogy már nem bírja sokáig, így minden gyengédségemet és tudásomat bevetve, vettem kezelésbe, aminek rövid időn belül meg is lett az eredménye. Teste megfeszült és egy hörgésszerű hang kíséretében, egy erőteljes lökéssel vette birtokba a testemet.

- Szeretlek – suttogta a számba. 

- Én is Eric…Nagyon szeretlek 

Újra soha nem sejtett érzések ébredtek bennem. Eric kezével megragadta a csípőmet, hogy vadabbul mozoghasson. Lábammal átkulcsoltam a derekát, hogy még közelebb érezhessem magamhoz. Éreztem, hogy szenvedélye újra felkorbácsolódott, a teste magától mozgott, és követelő vágy kerítette hatalmába. Először lassan mozgott, uralkodva magán, ám nem sokáig tudta tartani ezt az ütemet. Amint a vágy egyre áradt szét testükben, úgy váltak erőteljesebbé és gyorsabbá lökései.

Robbanásként jött a gyönyör, ami egyszerre ért mindkettőnket. Ívbe feszült a testem, mindenütt Ericet éreztem. Aztán minden megszűnt létezni körülöttük, csak ketten voltunk, és az a mindent elemésztő gyönyörűséges lángolás, amely egyszerre röpített a csúcsra. Olyan lenyűgöző élmény volt, hogy moccanni sem bírtam.

Kis idő múlva Eric legördült rólam, majd egy gyengéd csókot követően, felállt és szanaszét szórt ruháinkat kezdte keresni. Miután minden ruhadarabot begyűjtött és felöltözött, megvárta, míg én is magamra öltöm a ruhámat.  Kezünket összekulcsolva, indultunk vissza a szállodába, amikor csillogó szemekkel kijelentette.

- Nekünk nincs szükségünk ágyra – vigyorgott. – Mindig megtaláljuk az ideális helyszínt. A következőt te választod ki…

26. Fejezet Eric vs Gareth

Eric vallomása, balzsamként hatott, megsebzett lelkemre. Abban a pillanatban, ahogy elhangzott a „bűvös” szó a szájából - amely melegséggel töltött el - a szívemet körül ölelő jégpáncél, olvadásnak indult. Tudtam, a halkan elsuttogott szavak, nem csupán üres frázisok, amivel megpróbál levenni a lábamról. Nem! Ez a szerelmi vallomás, mélyről, szívből jött, mert valóban vannak érzései. A sugárzó tekintete és a halvány mosoly az arcán, mind-mind erről tanúskodott. A szerelem nem ismeretlen számára, hiszen egy négy éves kapcsolatot, tudhat a háta mögött. Amikor Josh-sal megismerkedtem, úgy éreztem: Engem is eltalált Ámor nyila. Mostanra, felismertem, hogy az, amit akkor szerelemnek véltem, pusztán egyszerű fellángolás volt. Amióta Eric belépett, mondhatni, berobbant az életembe, azóta nyert igazi értelmet a szerelem fogalma. Azok a percek, amikor rá gondolok, izgalmasak, sőt izgatóak.
Hiába is tagadnám, azzal csak magamat álltatnám. Szeretem Őt. Az a néhány nap, amit vele tölthettem, mélyen, kitörülhetetlenül belevésődött az elmémbe, s rabul ejtette a szívemet. Hihetetlen, de tényleg szerelmes vagyok. Teljes szívemből szeretem Eric Saade-t. Azt a srácot, akiért sok ezer lány epedezik. – ismertem be magamnak.

Eric arca hirtelen felderült és lassú léptekkel indult meg felém.
- Ugye nem? – néztem rá reménykedve. Az nem lehet, hogy hangosan is kimondtam!?


A vágyaim tárgya, már közvetlenül előttem állt, gyönyörű barna szemei, mint a smaragd, ragyogtak. A pulzusom, felszökött az egekbe, a szívem majd ki ugrott a helyéről, amint megpillantottam az arcán elterülő, féloldalas, szívdöglesztő mosolyt. Minden porcikámban éreztem a közelségét.

- Lexi néni! Éhes vagyok és fáradt is – dörzsölte meg a szemét a kis Missy. Azonnal a karjaimba emeltem és egyúttal kihasználtam az alkalmat, hogy kikerüljek Eric bűvköréből.
- Máris megyünk vissza a szállodába kicsim! – nyugtattam meg a kislányt. – Ha nagyon álmos vagy, hajtsd a fejedet a vállamra.
- Eric bácsi ugye te is jössz velünk? – fordult Erichez, Missy.
- Ha Lexi néni megengedi? – nézett mélyen a szemembe.

Hogy ez a pasi milyen pimasz! Tudja jól, hogy nem fogom elutasítani. Ha akarnám, sem tudnám, mert ezzel Missy-nek okoznék bánatot.
- Eric bácsi is jöhet velünk – feleltem, szikrázó szemekkel, amire Eric egy „nem tudsz nekem nemet mondani” vigyorral válaszolt. Alig tettünk meg két lépést amikor, a derekamnál fogva megállított, majd egy szó nélkül kivette a kezemből a kicsi lányt.
- Nyugi, kis méregzsák – vigyorgott újfent, tudva mennyire bosszantanak a kisded játékai. - Nem gondolod, hogy hagyom, hogy te cipeld a kislányt.

Az állandó hangulatváltozásaival, elérte, hogy ne tudjam hányadán állok vele. Tegnap, a sárga földig lehord, megvádol azzal, hogy viszonyom van Gareth-tel, burkoltan, fehérmájúnak nevez. Olyan nőnek, aki falja a férfiakat, aki egyszerre több vasat tart a tűzben. Most pedig hirtelen a semmiből feltűnik eljátssza a figyelmes,gáncs nélküli lovagot. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta – ezen és ehhez hasonló dolgokon elmélkedtem, a hazaút során.

A szállodában Eric lefektette az ágyra Missy-t, aki még a parkban, a karjaiban elaludt. Időközben beláttam, hogy Ericet, valóban a segíteni akarás vezérelte, amikor átvette tőlem Missy-t.
- Köszönöm – köszöntem meg, kicsit megkésve a segítségét.
- Szívesen – fogta meg a kezem és meg sem állt a szoba másik végében elhelyezett fotelig, majd miután helyet foglalt benne, egy laza mozdulattal az ölébe húzott.
- Sajnálom a tegnapit. Hidd el, eszemben sem volt megbántani téged. – cirógatta meg gyengéden az arcomat. – A féltékenység és az elkeseredettség beszélt belőlem. Ostoba módon azt hittem, Gareth lecsapott a kezemről. Nem bízom benne. A mai napig vetélytársamnak tekintem őt.  Csodálkozom rajta, hogy megmaradtatok szimplán barátnak. Meg tudsz nekem bocsátani?

Lehet erre a pasira haragudni? Dehogy lehet! Elég csak egy pillantást vetni abba a csokoládébarna szempárba, és azt, is elfejtem, miért haragudtam rá. Valljuk be: Elvette az eszemet. Szerelmesen iszom minden szavát, a közelében pedig  képtelen vagyok megfontoltan, értelmes ember módjára cselekedni. Kell, hogy legyen még egy esélyünk a boldogságra. Megszakadna a szívem, ha elveszíteném…
- Talán – szólaltam meg hosszas hallgatás után – Az attól függ…
- Mitől? – vágott a szavamba.
- Milyen intenzitással próbálsz meg kiengesztelni – Kíváncsian vártam, mit lép a kijelentésemre.
- A legnagyobbal ígérem! – szavaival egyidőben a derekamat átölelve, vont magához. – Szeretlek Lexi. Mostmár elárulhatom – hajolt lassan az ajkaim fölé – A parkban elszóltad magad.

Valahol sejtettem, hogy az önmagammal folytatott eszmecserém, egy része hangosan is elhangzott. Eric ezt a gyanúmat, az imént meg is erősítette.
Piszkálta a csőrömet, mit mondhattam neki, de nem bírtam rá szánni magam, hogy erre rá is kérdezzek. Úgy látszik, Eric a gondolatolvasás technikáját, az utóbbi időben a tökélyre fejlesztette, mert a következő mondatában azt ecsetelte, hogyan ébredtem rá, hogy szerelmes vagyok Eric Saade-be, azaz őbelé.

Zavartan hajtottam le a fejem, nem volt elég bátorságom a szemébe nézni.
- Kicsim, nézz rám – emelte meg az államat, tekintetével rabul ejtve a tekintetemet - Sose szégyelld a szerelmünket! Tőlem aztán az egész világ megtudhatja.
- Valóban, így gondolod? – hitetlenkedtem. Furcsa volt ezt az ő szájából hallani.
- Igen! Így – a világos felelet, minden kétségemet eloszlatta.
- És ha én nem szeretném nagy-dobra verni a kapcsolatunkat?
- Azt is elfogadom! De azt nem tudom garantálni, hogy sokáig titokban tudjuk tartani. Komolyan gondoltad, amit ott, akkor a parkban mondtál?
- Igen - suttogtam halkan.
- Egy utolsó, de számomra talán legfontosabb kérdés – hangja, lágyan, mégis határozottan csengett. – A popsztárba vagy a magánember Eric Saade-be szerettél bele?
- Mindkettőbe! – feleltem némi hezitálás után. Úgy éreztem, hogy kicsit bővebben, is ki kell fejtenem, ezért ekképp folytattam – Azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akik megismerhették mindkét énedet. Elsősorban, mint magánembert szerettelek meg, de nem áll távol tőlem a popsztár Eric sem.

A válaszom minden bizonnyal elnyerhette a tetszését, mert a következő pillanatban, egy forró csókkal zárta le ajkaimat.
A csókja olyan édes volt, mint a méz, olyan pezsdítő, mint a legnemesebb bor, egyszerre adakozó és szenvedélyesen követelődző. Olyan földöntúli boldogság árasztott el, mint még soha életemben. Miután elváltak egymástól ajkaink, lágy csókokkal hintette be az arcomat, majd a nyakamat, amitől feltámadt bennem a jól ismert, sajgó vágy és nem csak bennem.
- Kívánlak – súgta Eric, miközben gyengéden simogatta a fülem mögötti érzékeny területet. A szememet lehunyva engedtem át magam a kéjes érzésnek. Nem tehettük azt amire mindketten vágytunk, hisz nem voltunk egyedül. Gareth lánya, alig két méterre tőlünk, az ágyamon aludt. Az egyre merészebb simogatások és szenvedélyes, követelelőző csókok, arról tanúskodtak, hogy erről a közel sem elhanyagolható tényről, Eric teljesen megfeledkezett, vagy legalábbis nem vesz róla tudomást. Egyik keze a combomra, a másik pedig a pólóm alá siklott, amikor kénytelen-kelletlen leállítottam őt.
- Eric, kiskorú is tartózkodik a szobában. – tettem egy próbát, az észhez térítésére még mielőtt teljesen elveszti a fejét.
- És ez a kiskorú, jelen pillanatban mélyen alszik – vigyorgott, s közben, arra eszméltem, észrevétlenül kigombolta a nadrágomat. Ujjai, végigsiklottak a hasamon, majd a csípőmön és végtelen lassúsággal, a combjaimra, majd a azok közé  kalandoztak, míg legvégül a bugyim szegélyénél állapodtak meg. Minden egyes érintésre, apró remegéssel válaszolt a testem. – Hosszú volt a nélküled töltött idő. Ne kérd, hogy most megálljak. Képtelen lennék rá – mormolta vágytól rekedt hangon.
Minden erőmet összeszedve szakítottam ki magam az ölelésből. Nem láttam más kiutat ebből a szorult helyzetből.
Reméltem, hogy az úgymond – visszautasításommal – sikerül egy időre lehűtenem, de ismét tévedtem. Tekintetét körbehordozva a kicsinyke szobán, pillantása megakadt a fürdőszoba ajtaján. A kaján vigyor és a vágytól elködösült tekintet, egyértelműen árulkodott arról, mire készül.
- Felejtsd el! -  ráztam meg a fejem.
- Gyere – fonta ujjait a csuklóm köré, és húzott be a mosdóba.
- Eric… gondolj Missy-re. Szegény megijed, ha felébred és nem talál minket.
- Nyugi …  Nem csukjuk be az ajtót, így biztosan meghalljuk, ha felébred.


Gondolkodj! Sürgősen tenned kell valamit, hogy megállítsd. Keress olyan témát, amitől egy csapásra megfeledkezik az őrült vágyról. – szólalt meg a józanabbik eszem. A megoldás szinte adta magát, amikor felidéztem a tegnapi veszekedést kiváltó okot, az egykori kedvest Molly-t. Ha ez nem hűti le, akkor semmi.
- Tartozol nekem egy magyarázattal – hívtam fel a figyelmét a tegnapi estére. – Molly valamilyen szinten, még most is közénk áll.

Ez a mondat, végre hatott. Egyik pillanatról a másikra, eltűntek a simogató kezek és megszűntek a csókok.
- Igazad van… – ismerte el, karba tett kézzel a mosdónak támaszkodva. – Elhiszed ha azt mondom, fogalmam sem volt róla, hogy meglátogat?
Nem láttam okát, hogy kételkedjek a szavában, ezért egy fejbiccentéssel jeleztem, hiszek neki.
- Nem tudom hogyan, de elérte, hogy a velem szomszédos szobát kapja és azóta, egy perc nyugtom sincs tőle – a hangja keserűségről árulkodott – Már az is megfordult a fejemben, hogy végső megoldásként más szállás után nézek.
- Ha gondolod, nálam is eltöltheted azt a pár napot. – Amikor én voltam bajban, ő segített azzal, hogy befogadott a lakásába. Most alkalmam nyílt ezt viszonozni.
- Köszönöm, és élek is vele – csapott le, mindennemű habozás nélkül az ajánlatomra. – Így többszörösen is jól járok.
- Mégpedig?
- Megszabadulok Molly állandó zaklatásától és azzal lehetek – kacsintott rám – akire mindennél jobban vágyom. Rád!
- Molly zaklat téged? Az hogy lehet? – értetlenkedtem- Barátként váltatok el, vagy netán, rosszul emlékszem?
- A fejébe vette, hogy visszaszerez, ezért jött utánam és jár állandóan a nyomomban. – valóságos panasz áradatot zúdított rám – Ideig –óráig megmosolyogtam a kitartását, de mostanra eljutottam oda, hogy idegegesít a jelenléte és azon igyekszem, hogy lerázzam őt. Elegem lett belőle. Rosszabb mit egy lesifotós.
- Tud rólam? – csúszott ki a számon önkéntelenül a kérdés.
- Nem… Még nem. De ha tovább folyatja a „Csábítsuk vissza Ericet” akcióját, előbb - utóbb kénytelen leszek felvilágosítani kettőnk kapcsolatáról.
- Biztos vagyok benne, hogy nem fog egykönnyen leállni. Ha én lennék az ő helyében, csak és kizárólag egy kiábrándító sokk, téríthetne el a tervemtől…– fejtettem ki a véleményemet az imént elhangzottakról.

Újfent Eric karjaiban találtam magam. Ujjaival gyengéden megcirógatta az arcomat, s közben egy leheletnyi csókot nyomott az ajkaimra. Már meg sem próbáltam megérteni, mit miért tesz.
- Kicsim, épp most adtál egy jó ötletet arra, hogyan fojtsam el  csírájában a további próbálkozásait – csillant fel a barna szempár.
A briliáns terv részletezése sem váratott magára.
- Fel kell nyitnunk a szemét. Talán drasztikusan fog hangzani és gonosz dolog, de nem látok más lehetőséget arra, hogy egyszer s mindenkorra kiábránduljon belőlem… - A hosszú bevezető, sejtetni engedte, hogy Molly-nak nagy megrázkódtatásban lesz része, amennyiben Eric megvalósítja az elképzelését. Gyanítottam, hogy a terv kivitelezésében, engem is számításba vett. Már csak az a nagy kérdés, milyen szerepet szán nekem. Eric egy rövid hatásszünet után, erről a rejtélyről is fel lebbentette a fátylat.  – El kell érnünk, hogy szemtanúja legyen a csókunknak és ráébredjen arra, hogy a szívem már másért dobog…

Sokáig nem sikerült napirendre térnem, Eric terve fölött. Legfőképpen azt bántam, hogy én segítettem hozzá, a terv megszületéséhez. Az eszem és a szívem is lázadozott, az ellen, hogy részt vegyek ebben az őrültségben.

Eric némi unszolás hatására, elindult a holmijáért a szállodába. Talán tíz-tizenöt perc telt el a távozása után, amikor Missy felébredt. A kiadós ebédet követően - amit úgyszintén a szobában fogyasztottunk el, megjelent Gareth és rövidesen Eric is. Alig néhány percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy számomra nyilvánvalóvá váljon, a két srác nem fér meg egy légtérben. Gyilkos pillantásokat lövellve, mogorva arckifejezéssel méregették egymást. Félő volt, hogy olyannyira elmérgesedik a helyzet, hogy a végén tettlegességig fajul a dolog. Titokban számoltam a perceket és csak remélhettem, hogy Gareth nem időzik sokáig a szobámban.

Ami nagyon meglepett, az pontosan az ő viselkedése volt. Reggel, még ragaszkodott hozzá, hogy gondoljam át a tegnap estét és hallgassam meg Eric magyarázatát. Akkor úgy tűnt, kifejezetten, azon munkálkodik, hogy összehozzon Ericet és engem. A mostani hozzáállása, viszont épp az ellenkezőjére vallott. A nap folyamán, immár második alkalommal zavarodtam össze.

A puskaporos levegő, viszonylag gyors távozásra késztette Garethet és amint becsukódott mögöttük az ajtó, meg abban a percben kérdőre vontam Ericet.
- Lerí rólad, hogy ki nem állhatod Garethet!
- Nem tagadom, nem a szívem csücske… - vonta meg a vállát.
- Áruld már el, mi a bajod vele – faggattam tovább.
- Most is fent tartom azt az állításomat, hogy Gareth barátsága, nem önzetlen. Nem tett le arról a szándékáról, hogy megszerezzen magának.
- Csakhogy én téged Szeretlek – fogtam két kezem közé az arcát –  Ő számomra, nem több mint egy barát és soha nem is lesz több.
- Szeretlek Lexi, és nem hagyom, hogy elvegyen tőlem. Harcolni fogok érted – ölelt szorosan magához, és pecsételte meg egy gyengéd csókkal, az iménti fogadalmát…

Fontos! (a Blogjaim folytatása)

Sziasztok!


Még mielőtt a cím alapján valaki rosszra gondolna, szeretném leszögezni: Nem zárom be a blogokat.
Sőt!!! Jó hírrel szolgálhatok a folytatást illetően. Bencusom reggel 7:30-16h-ig lesz suliban, ebből következik, hogy a  napi 4* -i buszozás ellenére is rengeteg időm szabadult fel, amelynek egy részét a kedvenc elfogalatságomra: Az írásra fordíthatom. A hosszabb fejezetetek kedvelőinek, még egy jó hírrel szolgálhatok! Az új részek, lényegesen hosszabbak (2000-2300 szó terjedelműek)  lesznek.
Úgy tervezem, hogy hetente kétszer hozok új fejezetet az Eric Saade blogra és mellette megírom a Vivien's Destiny( Amit szégyenszemre a nyáron, igencsak elhanyagoltam) utolsó  fejezeteit, így Vivien és Damon története legkésőbb október elején véget is ér. 
Eric és Alexandra románcát is hasonló terjedelműre tervezem , mint a Vivien's Destiny-t , ami kb 60 fejezetet jelent, de ez még változhat. Addig még sok víz lefolyik a Dunán...:)


Üdv: Myka


Ui: Mindenkinek kitartást és sok sikert kívánok az új tanévhez.

25. fejezet. Szeret, nem Szeret

Sziasztok! Ígéretemhez híven, meghoztam az új fejezetet, amihez mindenkinek nagyon jó olvasást kívánok!

Egy kedves olvasóm hívta fel rá a figyelmemet, hogy az oldal látogatottsága túllépte az 50.ezret.  Hihetetlen! Még nincs három hónapja sem, hogy belekezdtem Eric történetébe és már 91 olvasóm és 50 ezer fölötti látogatottságom van... Köszönöm Nektek!!!!

Ui: Mindkét zene amit beállítottam a fejezethez egy svéd zenekaré, név szerint a BWO (Bodies Without Organs) együttesé. Eric mellett ők a másik nagy svéd kedvenceim.

A filmekben a szerelemi vallomást, boldog összeborulás és véget nem érő csókok követik. Na, igen! Csakhogy ez nem egy mozi, hanem a való élet és az élet mindig produkál váratlan fordulatokat. A mi esetünkben ezt egy telefonhívás jelentette, ami az önfeledt mámorból, pillanatok alatt vissza rántott a kíméletlen valóságba. Már akkor sejtettem, hogy ennek rossz vége lesz, amikor a telefonja kijelzőjén, Molly képe jelent meg. A rövid beszélgetés, pedig be is igazolta, a félelmeimet. Az egykori barátnő, csilingelő hangon közölte vele, türelmetlenül várja a szállodai szobájában.

Ilyenkor mit tesz egy férfi? Magyarázkodik. Na, persze csak abban az esetben, ha akad, aki ezek után meghallgatja.

- Lexi félreérted a helyzetet! – szólalt meg lesújtva.

Nem akartam abba a hibába esni, hogy bedőlök a hazugságainak. Molly jelenlétét, ha megszakad, sem tudja kimagyarázni, akárhogy is erőlködik. Csendben az ajtóhoz léptem, és kitártam, mintegy jelezve, azonnal hagyja el a szobámat.

- Nincs okod a sértődöttet játszani – morogta ingerülten. – Gareth biztos, hogy nem csak a két szép szemedért cipelt magával.

Szívem szerint, ezt a kijelentését egy pofonnal jutalmaztam volna.

- Ez felettébb érdekes! Mi több, elgondolkodtató. Csak sajnos az elméleted több ponton is hibádzik. Nem vetted figyelembe, hogy nem vele és még csak nem is a közelében lakom. Én úgy gondolom, ha valakivel együtt akarok lenni, – oktattam ki, mint egy kisgyereket – akkor, azt nem a város másik végében szállásolom el. Vagy te nem így gondolod?

- Ez még semmit sem bizonyít – kontrázott rá. – Véletlenül a fülembe jutott, hogy Gareth barátod, két szobát foglalt le. Ezt mivel magyarázod?

- A másik szoba Missy-é… - türelmetlenül a szavamba vágott.

- Nocsak! Még egy lány –  A cinizmusa, kezdett egyre jobban dühíteni.  – Egy már nem is elég neki. Áruld már el, mit tud ő, amit én nem?

- Ha ezt gondolod, akkor tényleg elment az eszed! – fortyogtam tovább.

- Mesélj! Milyen az ágyban a kis angolod? – Tekintete lángolt a dühtől.

A gúnyos hangvétel és maga a kérdés, olyan mértékű indulatot váltott ki belőlem, hogy a kezem ösztönösen lendült meg és csattant Eric arcán. Eric egy pillanatra ledermedt, majd a következő pillanatban testével a falhoz szorított.

Csapdába estem. Eric egy határozott csókkal - amelyben nem volt semmi gyengédség és melegség, csak a nyers erő jellemezte, hogy engedelmességre kényszerítsen – fojtotta belém a szavakat. Értelmetlen lett volna védekezni, mégis két ököllel kezdtem verni széles vállát.

Későn vettem észre, hogy már nem szorítja a derekamat, hanem a kezét gyengéden a mellkasomra helyezte, egészen közel a melleimhez, és az ajka többé nem büntet, hanem forró szenvedéllyel becéz, míg végül a szenvedély lángja rám is átcsapott. Eric csókja egyre szenvedélyesebb lett, és éreztem, hogy elhagy minden erőm. Még egy utolsó kísérletet tettem a szabadulásra, mielőtt végképp elvesztem a fejem.

- Hagyd abba! - sóhajtottam.

- Ugyanúgy kívánod, mint én.

- Megőrültél?

- Igen! Megőrülök érted. Most elégedett vagy? - Eric ijesztően halkan beszélt. - Bár

nem hiszem, mivel te éppúgy megőrülsz értem...

- Nem!

- Ne is tagadd, a tekinteted mindent elárul.!  - gúnyolódott – Semmivel sem vagy különb, mint Gareth. Ahogy neki nem elég egy nő, úgy neked sem egy pasi. De mindkettőnket nem kaphatod meg.

Úgy éreztem, mintha a szívemben egy tőrt forgattak volna meg.

- Kérlek most menj el – suttogtam erőtlenül. Közel álltam a síráshoz és nem akartam, hogy lássa amikor elerednek a könnyeim.

Eric nem válaszolt, továbbra is mozdulatlanul nézett. Aztán hirtelen elfordult, és barna hajába túrt, hogy elsimítsa a homlokából.

- Sajnálom! Magam sem tudom mi ütött belém - felelte tompa, elfúló hangon.

Amikor megértette, mennyire belegázolt az önérzetembe, még vetett rám egy fájdalmas pillantást és csendben, egy szó nélkül sétált az ajtóhoz. Mielőtt kilépett a folyosóra, még utána szóltam.

- Eric! Missy, Gareth hároméves kislánya és csak, hogy tudd – folytattam hűvösen, ami nem kis erőfeszítésembe került – Gareth és köztem csupán baráti és munkakapcsolat van. Én téged szerettelek…

Az imént, Eric jelenlétében, majdnem felzokogtam, de most, hogy egyedül maradtam, nem jöttek a megváltást hozó könnyek. Csak bámultam a semmibe és hangtalanul sirattam a szerelmünket, amely nem bizonyult olyan erősnek, hogy kiteljesedhessen…

Másnap reggel hangos kopogásra ébredtem. Gareth állt az ajtóban és mellette a bájos kislánya Missy.

- Jó reggelt Lexi – zengték kórusban, s eközben Gareth behatóan fürkészte az arcomat.

- Jó reggelt nektek is – sejtettem, a látogatás okát ezért úgy döntöttem, magam ajánlom fel a segítségemet.

- Missy, lenne kedved a mai napot velem tölteni?

A kicsi lány boldogan ugrott a karjaimba. Gareth tekintete, pedig végtelen hálát sugárzott. Amit suttogva szavakba is öntött.

- Köszönöm! Az életemet mentetted meg. – nyomott egy puszit az arcomra – És most mesélj, mi ez a mélabú?

Missy rátapadt a mesecsatornára, amíg mi Gareth-tel egy kávé mellett, kiveséztük minden egyes mozzanatát, a tegnap estének. Nem titkoltam el előle semmit, így azt is elmondtam, hogy Eric, Missy neve hallatán, éktelen haragra gerjedt és gyalázatos dolgokat vágott a fejemhez.

- Esküszöm ez a srác megzakkant – nevetett fel.

- Ez nem vicces – róttam meg.

- Nincs a világon még két ilyen önfejű ember, mint amilyenek ti vagyok. Ha nem lennétek, ki kellene találni titeket – bölcselkedett.

- Gath, Eric magával hozta Molly-t – emlékeztettem arra a bizonyos hívásra.

- Amit meg próbált megmagyarázni. Így van?

- Így – láttam be az igazát.

- És te mit tettél, ahelyett, hogy meghallgatod? – kérdezte, majd meg is válaszolta a kérdést. – Ajtót mutattál neki és emellett még felpofoztad. Ne is csodálkozz rajta, hogy elborult az agya. Ha velem teszed ezt, én is ugyanígy reagálok.

- Most azt próbálod, tapintatosan a tudtomra adni, hogy mindez az én hibám? – Tudat alatt azt reméltem, hogy mellém áll, és nekem ad igazat.

- Nem. Mindketten hibáztatok.

- Ha ilyen okos vagy, mond meg mit tegyek!

- Te már semmit! Várj! Eric úgysem fogja annyiban hagyni. Ha fontos vagy neki, megkeres. Nekem viszont mennem kell.  – búcsúzott el – Köszönöm, hogy vigyázol Missy-re. Délután, valamikor jövök érte.

- Szívesen teszem. Imádom ezt a kis tündért – mutattam a szememmel a kicsi lányra. – Őt nem lehet nem szeretni.

- Ezek az én szavaim is lehetnének - felelte, tekintetét egy pillanatra sem véve le a lányáról. – Ha nem okoz gondot, elvinnéd őt a parkba?

Tudtam, hogy Eric is ott lesz, és nagy az esély arra, hogy összefutunk, ami most a hátam közepére sem hiányzott, de elég volt egy pillantás, az ágyamon ülő csöppségre, hogy minden aggályomat sutba vágva, igent mondjak Gareth kérésére. A távozása előtt, még szorosan magához ölelte a lányát és két nagy puszival búcsúzott el tőle.

Missy az apja távozása után, még jó fél órát tv-zett, ezután a portaszolgálattal hozattunk reggelit, s miután ő és én is jóllaktunk, a mini bárból kivettem magunknak egy- egy üveg ásványvizet, majd ezt követően útnak indultunk a parkba.

A gyönyörű táj, sem tudta teljesen feledtetni velem a tegnap estét, de megfogadtam, hogy nem rontom el, a saját bajom miatt, Missy napját. Sőt, mindent megteszek annak érdekében, hogy egy feledhetetlen nappal ajándékozzam meg. Észrevétlenül teltek az órák. Bejártuk a park minden zegzugát. Ezidáig sem Eric-kel sem a csapatával nem találkoztunk. Ami nem jelenti azt, hogy nem is fogunk. Megfontoltan, a séta legvégére hagytam a játszóteret, ahonnan rá lehetett látni a színpadra is. Missy, pici kora ellenére, szemmel láthatóan ragaszkodott a hintához, ahol mindössze kétszer kellett megmutatnom neki, hogyan hajtsa magát a lábával.

Nagyokat sikongatott amikor – egy kis segítséggel - magasan a levegőbe emelkedett a hinta.

Percekig csak néztem őt, az önfeledt mosolyát és azt kívántam, bárcsak én ilyen boldog lehetnék.

- Szia bácsi – köszönt nagy alénnal Missy valakinek, aki a hátam mögött állt. – Te is hintázni akarsz?

- Szia! Nem én már túl öreg vagyok hozzá – hallottam meg azt a hangot, amit ezer közül is megismernék.

- Lexi néni is ezt mondta – csacsogott tovább Missy.

Éreztem, hogy Eric mellém lép. Tudtam, hogy, minden rezdülésemet, minden mozdulatomat, árgus szemekkel figyeli.

- Szia Lexi – súgta a fülembe. Ellentétes érzések kavarogtak a lelkemben. Abban a pillanatban ahogy Eric lélegzete megcsapta az arcomat, a pulzusom meglódult a szívem a torkomban dobogott, és a gyomrom összeszorult. Vágytam a csókjára, az érintésére és a sóvárgó tekintetére. Ott álltam mozdulatlanul, képtelenül arra, hogy felé fordítsam a fejem. Hiába az ellenségeskedés, az esti veszekedés, az érzéseim, mit sem változtak.

- Bácsi téged hogy hívnak? – szólította meg újfent Ericet a kicsi lány.

- Eric a nevem. Te pedig Missy vagy igaz?

- Igen! Képzeld, az én apukám híres énekes és te? – faggatta kedvesen Missy.

- Én is énekelek!  - lépett közelebb Missy-hez – Látod azt a színpadot? Ott fogok fellépni! Ha apukád megengedi, te is eljöhetsz.

- Lexi néni, ha apa megengedi, elhozol Eric bácsi koncertjére? – nézett rám kérlelően.

A kis tündér, tudta, hogyan kell, szépen nézni, amivel elérheti, hogy minden vágya teljesüljön. Eric váratlanul felém fordult, tekintetét a szemembe fúrta. Kíváncsian várta, mi lesz a válaszom.

- Ha apa elenged, megígérem, hogy elhozlak – mosolyogtam a kislányra, s közben nem kerülte el a figyelmemet, Eric megkönnyebbült sóhaja sem.

Missy egy szempillantás alatt kiugrott a hintából és a karjaimba vetette magát.

- Lexi néni, én annyira, de annyira szeretlek téged – bújt hozzám boldogan, majd kibontakozva az ölelésből, Erichez lépett.

- Téged is szeretlek ám! Te is szereted Lexi nénit?

-  Igen! – emelte rám a tekintetét Eric – Teljes szívemből szeretem Őt…