6. Fejezet. A Fogadás

Tér és idő megszűnt létezni körülöttem, az agyam teljesen kikapcsolt, amikor megpillantottam a homokban ülve Ericet. A fehér trikó és a szintén fehér térdnadrág, kiemelte férfiasan izmos testét. Pillantásom arcáról a karjára, a mellkasára, és legvégül, a nadrág által szabadon hagyott, lábszárára vándorolt. A tenyerem izzadt, a szívem a torkomban dobogott, úgy éreztem magam, mint egy szerelmes kisdiák. Az már el sem jutott a tudatomig, hogy a két táncosa is vele van. Hosszú másodpercek teltek el, mire sikerült a tekintetemet elszakítanom róla. Szerencsére még időben ahhoz, hogy a többiek ne vegyék észre, mit váltott ki belőlem Eric felbukkanása.

Ha nem vigyázol, tényleg az ágyában kötsz ki! Szedd össze magad, nem láthatja rajtad, mennyire felkavar a jelenléte. – a józanabbik eszemre hallgatva, minden bátorságomat összeszedve léptem a törölközőmhöz.

- Te haver! - szólalt meg az Eric jobbján ülő, szőke, oldalt felnyírt hajú srác – Mi történt ma a külső színpadon? Soha nem némultál még el.
Eric egy sokatmondó pillantással, mért végig, tekintetével a kelleténél, tovább időzve, a melleimnél.

- Olyat láttam, amitől elakadt a szavam. – ecsetelte a történteket – Abban viszont biztos vagyok, hogy hamarosan megdől a mindet a szemnek, semmit a kéznek, elmélet.

                                                                             ***

Eric és a táncosai, akiket még mindig nem mutatott be senki, hirtelen átváltottak svéd nyelvre és ezen a nyelven is folytatták tovább a társalgást. Feltűnt, hogy Megan szúrós szemmel, a száját összeszorítva nézi őket. Ismerve már a szokásait, tudtam, dühíti őt ez a srácok pofátlansága, és rövidesen kitör a harmadik világháború, ha nem lépek gyorsan közbe. Törtem a fejem, hogyan tereljem el Megan figyelmét, amire a megoldást éppen a fiúk nyelvváltása adta meg. Ha ők nem zavartatva magukat attól, hogy közülünk nem mindenki érti a beszédüket, használhatják a svéd nyelvet, én is beszélhetek a második anyanyelvemen, amit a nagyim, teljes titokban, a szüleink tudta nélkül, a nála töltött nyári és téli szünetekben tanított meg nekünk.

- Nyugi! – szólaltam meg magyarul – Én is közel vagyok a felrobbanáshoz. de tudod, mi dühít a legjobban?

- Mi? - kérdezett rá Megan, szinte tökéletes magyarsággal.

- Katja viselkedése! – mutattam a szememmel Katjára, aki megfeledkezve rólunk, csevegett a fiúkkal.

- Ericet úgy látszik, mégsem köti le, bármi legyen is a téma.  – mosolyodott el rejtélyesen – Le sem veszi rólad a szemét.

- Még most is belepirulok, ha felidézem a koncerten történteket. – ismertem be – Reméltem, hogy elfelejthetem, erre, tessék! Most itt ülök egy szál semmiben.

- Kíváncsi vagyok, mikor környékez meg téged. – vetett jelentőségteljes pillantást, a bikinimre Megan – Ez a tenyérnyi ruhadarab, igen nagy veszélybe kerül, ha Eric támadásba lendül.

- Addig nem jutunk el! – jelentettem ki.

- Azt te csak hiszed. – vigyorgott Megan – Úgy látszik egyedül te, nem veszed észre, ami már mindannyiunk számára nyilvánvaló.

- Mit nem veszek észre? – tudakoltam.

- Izzik köztetek a levegő. A fiúk már fogadásokat is kötöttek, mikor fog elcsattanni az első csók.

- Hogy, mi? – hiába akadtam ki, mint a kakukkos óra a fiúk fogadásán, mégsem tagadhattam, vágyom az ölelésére és a csókjára. Alig két napja találkoztunk, mint embert nem ismerem, mégis vonzódom hozzá.  

- Lexi… ébresztő – lengette meg a kezét Megan az arcom előtt - Valld be, most is róla álmodoztál.

- Ez csak álom. – fejtettem ki az álláspontomat – Ma este a saját szememmel láthattam, mennyire népszerű, a csajok meg van őrülve érte. Megan ő egy közismert személyiség, én pedig egy…

- Te pedig egy dögös csajszi, akire szemet vetett, ezen lányok bálványa.  – szakított félbe ingerülten, megelégelve a sirámaimat

- Te nem vagy szomjas? – zártam le az Eric témát.

- De! – csillant fel Megan szeme – Illene megkínálnunk a srácokat is, nem gondolod?

- Igazad van, legalább mi mutassunk egy kis illemet. Mindjárt hozom.

                                                                               ***

Gyorsan felkeltem a földről, leráztam a törölközőt, és elindultam a ház felé. Úgy terveztem, hogy kihozok egy karton sört, és hagyom, hogy mindenki kiszolgálja magát.
De mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Ez az én estemben is pontosan így történt.

- Hova indulsz? – ugrott fel váratlanul Eric.

- Egy karton sörért indult, hátha valaki megszomjazott. – válaszolt helyettem Megan.

- Várj, segítek! – ért be néhány másodperc alatt.

- Nem kell sietnetek. – kiáltotta utánunk Katja, aki több mint  egy óra elteltével, most először szólalt meg angolul – A srácokkal úgy döntöttünk úszunk egyet.


A szemem sarkából még láttam, ahogy Megan, Katja és a táncos srácok, eltűnnek a vízben.

- Te intézted így, hogy kettesben maradjunk? – kérdeztem rá rosszat sejtve.

- És ha igen? – vonta fel a szemöldökét.

A kérdését figyelmen kívül hagyva, léptem be a konyhába. A hűtőből kivettem két doboz sört, és az egyiket Eric kezébe nyomtam.

- Mindjárt jövök, csak felöltözöm. – szóltam vissza a szobám ajtajából.

- Segítsek?

- Kösz nem! Megy egyedül is!


Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, végre sikerült kicsit fellélegeznem, ámbár nagyon jól tudtam, az este számomra még csak most kezdődik. A szekrényből gyorsan előszedtem egy királykék, nyakban megkötős felsőt és a kedvenc farmer rövidnacimat. Megfésültem a hajam, vettem egy nagy levegőt és kiléptem a konyhába. Eric, mint aki otthon érzi magát, nézegette a hűtőnk tartalmát.

- Meghívathatom magam egy ebédre vagy vacsorára?

- Megant kérdezd ő szakács!  - magyaráztam halálosan komoly arccal – Én még a pirítóst is oda égetem.

- Gondolod, hogy belemenne?

- Persze! – igyekeztem komolynak látszani – A rajongód, vagy mi?! Ennyit megtehet a kedvenc énekesének.

- És te? – lépett elém – Te mit tennél meg nekem?

- Elmentem a koncertedre, nem elég ez?

- Nem, de egyenlőre beérem ennyivel! – törődött bele látszólag, majd az órájára pillantva, még hozzátette – Még van egy kis elintéznivalóm kb. fél óra. Ilyenkor már fent vannak a frissítések, de most ezekkel is elcsúsztam. Viszont azt akarom, hogy te is velem legyél.

- Látod, ez a baj veled?! – adtam hangot a nemtetszésemnek – A koncerten is közölted az akaratodat és nem kértél. Most úgyszintén.

Eric egy röpke pillanatra, az arcomat fürkészte, majd egy villámgyors mozdulattal felkapott, a vállára dobott, és elindult a szomszéd ház felé. Még meglepődni sem volt időm, olyan gyorsan történt mindez. Amikor legközelebb talajt érezhettem a lábam alatt, már Eric szobájában álltam.

- Vadember. – morogtam bosszúsan.

- Nem, csak öntudatos! - villantotta rám elbűvölő mosolyát – Bocs, a rumliért.

Az ágyon egy sporttáskát, a koncerten viselt ruháit és egy laptopot pillantottam meg. Pasi létére még rendszerető is. Újabb jó pont, amit fel is véstem a képzeletbeli táblámra.
Eric a ruhákat, vállfára téve, beakasztotta a szekrénybe, a sporttáskát letette az ágy mellé, majd hívogató mozdulattal, megütögette maga mellett az ágyat.

- Ne félj, nem harapok. – szólalt meg, látva a húzódozásomat, bezzeg azt azért nem felejtette el hozzátenni – Még nem!

Tisztában voltam vele, bődületesen nagy hibát követek el azzal, hogy a szó szoros értelmében, bemászom Eric ágyába, de az a bizonyos védelmi ösztönöm, már a parton kikapcsolt, így nem tehettem mást, mint hogy elfogadtam a szíves invitálást.

- Milyen nyelven beszéltetek a barátnőddel? - nem gondoltam volna, hogy erre is felfigyel.

- Hallgatóztál?

- Már mondtam. Veled kapcsolatban semmi sem kerüli el a figyelmemet.

- Magyarul beszéltünk.Az a második anyanyelvem. – elégítettem ki a kíváncsiságát.

- Mi volt a beszédtéma? – puhatózott – Vagy inkább kérdezzem úgy, ki?

- Tudtad, hogy fogadásokat kötnek ránk a táncosaid? – bukott ki belőlem.

- Mostmár igen! – meglepett arckifejezése, tanúskodott arról, valóban fogalma sem volt róla, mi zajlik a háta mögött – Te honnét tudod?
- Megan mesélte a parton.

- És pontosan, mire is fogadnak?  – faggatózott tovább.

- Ha nem muszáj, erre inkább nem válaszolnék. – próbáltam kibújni a válaszadás elől.

- Sikerült már annyira kiismernem téged, hogy tudjam, a kényes témákat előszeretettel kerülöd. – súgta a fülembe, ujját végighúzva a nyakam vonalán – Mivel te mélyen hallgatsz, nem maradt más választásom, minthogy rákérdezzek Alexre és Kevinre.


Hogy az a … – szidtam magam a meggondolatlanságom miatt. Kellett eljárnia a számnak. Mit értem el vele? Megtudtam a két táncos srác nevét! Na és? Ha nem árulom el a miről szól a fogadás, szegény Megan bajba kerül, és a srácok szemében megbízhatatlanná válik. Ezt csakis érted teszem, Megan. – közöltem vele gondolatban.

- Mikor fog elcsattanni az első csók. – nyögtem ki nagy nehezen.

- Ha jól értem, a táncosaim, arra kötöttek fogadásokat, mikor csókollak meg először?

- Igen, jól értetted. – erősítettem meg az igazában – De ezt nem is lehet másképp értelmezni. Van még valami, amit el kell mondanom.

- Hallgatlak – fogta meg a vállam, mélyen a szemembe nézve, tekintetével végig fogva tartva az enyémet.

- Ha nem akarsz ételmérgezéssel kórházba kerülni, nem hívatod meg magad Megannal, sem ebédre, sem vacsorára.

- Tudtam! – csapott a homlokára – Annyira éreztem, hogy át akarsz verni.

- Apró tréfa volt csupán, de megfordult a fejemben, hogy képes vagy meghívatni magad.

- Te tudsz főzni?

- Igen, és még ehető is a főztöm. – büszkélkedtem a konyhában szerzett többéves tapasztalatommal.

- Jó tudni! – ült ki újfent az arcára a rejtélyes vigyor.

A titokzatos mosoly és a behízelgő modor, gyanús egyveleget alkotott. Igyekeztem résen lenni, és észrevenni mikor gondolja komolyan, amit mond, és mikor játszik velem. Eric időközben elmerült az oldalai frissítésében, így kicsit hátrébb húzódva, az ágy végéből figyeltem. Vaknak kellett volna lennem ahhoz, hogy ne vegyem észre a rengeteg rajongói emailt és hozzászólást.

- Erre mindre válaszolsz is? – mutattam a minimum száz elektronikus levélre.

- Dehogy!    – fordult felém, és kezemnél fogva, húzott maga elé – Olvass bele!

Izmos mellkasa, a hátamnak nyomódott, miközben a rajongói leveleit olvastam. Ezek többnyire, szerelmes levelek, és felkínálkozások voltak. Egy közülük különösen megragadta a figyelmemet. Egy spanyol lány, meglepő részletességgel írta le, mit tenne Erickel, aki  a hátam mögül, szintén olvasta a levelet, és jót mulatott a dús fantáziájú leányzón.

Az idő előrehaladtával, kezdett egyre kínossabbá válni számomra Eric közelsége, amire még jelentős mértékben rásegített, az erotikus hangvételű levél is.
Megpróbáltam, visszaülni, az ágy végébe, de a derekam köré fonódó karjai, ezt megakadályozták. Éreztem, hogy ez már valóban nem játék, és csupán percek kérdése, hogy az ismeretségünk átlépje a barátság határait.

   - Hamarabb, mint gondolnák! – hajolt a fülemhez, hangjából vágy csendült ki – Hamarabb csókollak meg, mit gondolnák…