2. Fejezet, A tóparti házikó

                                

A szállásunkra már minden különösebb gond nélkül érkeztünk meg. Stockholmtól nem messze egy kisváros Hörby üdülőtelepén sikerült, aránylag megfizethető áron találnunk szobát, jobban mondva egy kis tóparti házacskát, ami első pillantásra elnyerte a tetszésünket. Szerencsére még az utazás előtt, többször is rákérdeztünk, rendben van-e a szobafoglalásunk, azt viszont még most sem értem, hogy a busszal, hogy foghattunk ennyire mellé. Bár, ha jobban bele gondolok, egy csomó pénzt megspóroltunk, azzal, hogy lecsúsztunk a turista buszról. Az útitársainkat, pedig egytől-egyig a szívembe zártam, és ami a legjobb az egészben, nem kell főnie a fejünknek azon, hogyan jutunk haza. Amikor elbúcsúztunk a kis társaságtól, azt hittem a búcsú örökre szól, de mint kiderült, a hazaúton is szívesen látnak minket. Mostantól, már nincs más dolgunk, mint élvezni az itt töltött időt. Ericről is volt időm gondolkodni és annak ellenére, hogy a szívem hozzá húzott, úgy döntöttem, nem bonyolódom vele semmilyen kapcsolatba, és ha netán el is megyek a koncertre, megpróbálom elkerülni, a vele való érintkezést. Igen ám, csakhogy arra, nem számítottam, hogy már másnap összefutok vele.

A hosszú út, igencsak kimerített mindkettőnket, így egyáltalán nem meglepő, hogy másnap csak késő délelőtt ébredtünk fel. Csalódottan állapítottuk meg, hogy a hűtő, kong az ürességtől, a konyhaszekrény úgyszintén. Ezért nem volt mit tenni, mint a nyakunkba venni az üdülőfalut, bolt után kutatva. Az aprócska üzletet viszonylag gyorsan megtaláltuk, ahol komoly nyelvi akadályokba ütköztünk. Mivel az üzlet, még a régi pultos kiszolgálás alapján működött, és az eladó nem beszélte a nyelvünket, jó nagy slamasztikába kerültünk. Hiába mutogattunk kézzel-lábbal, sehogy sem sikerült megértetni magunkat. Már-már kezdtük feladni, amikor az utolsó percben, egy velünk egykorú lány sietett a segítségünkre.

- Sziasztok, Katja vagyok. – mutatkozott be – Ana, csak kisegítőként dolgozik itt, és egy kukkot sem ért angolul. De ha gondoljátok, én szívesen segítek.

- Azt nagyon megköszönnénk. – fordultunk felé, szinte könyörgő tekintettel.

Katja közbenjárásának köszönhetően, gyorsan végeztünk a bevásárlással és két nagy szatyorral felszerelkezve léptünk ki a bolt ajtaján, az új ismerősünk kíséretében. Katja készségesen mesélt a kisváros Hörby és a szállásunk, RingJösstrand mindennapi életéről is.  Mint megtudtuk, ő az üdülőfalu gondnokának a lánya és megrögzött Eric Saade rajongó. Erről tanúskodott a kék-sárga pólója is, amin Eric arcképe díszelgett. Megan, persze nem hagyhatta ki, hogy ne tegyen említést, az autópályán történtekről.

- Nem mondod! – csillant fel, Katja barna szeme – Én biztos, hogy a nyakába vetném magam, és összevissza csókolnám, ha ilyen közel kerülnék hozzá, mint te.

- Nem hiszem, hogy tetszene a barátnőjének. – fejtettem ki a véleményemet.

- Molly, szinte soha nincs mellette. Alig látni őket együtt. – nézett rám megütközve – A csókot pedig ne vedd komolyan. Ha valami csoda folytán, alkalmam lenne személyesen is találkozni vele, szinte biztos, hogy ott helyben megkukulnék. Csak a szám nagy. Belül egy félénk kisegér vagyok. Azt viszont nem értem, te miért nem mentél oda hozzá?

- Alig két hete, Lexy, még mennyasszony volt. – kezdett bele az élettörténetembe Megan – A rohadt ribanc húga, pedig alattomban magába bolondította a vőlegényét, mígnem egy napon Alexandra inflagranti, rajta nem kapta őket. Meg kellett akadályoznom, hogy Josh visszasírja magát, ezért terveltem ki ezt az utazást.

- Így már mindent értek.  – szorította meg a kezemet Katja – Ekkora csalódás után, nem is csoda, hogy egy időre eleged lett a pasikból.

A fejemben hirtelen fény gyúlt, hogyan és kinek passzoljam el a koncertjegyemet. Biztos voltam benne, hogy Katja, aki amúgy is nagy Saade fan, kapva kap az alkalmon. Az elhatározást, tett követte.

- Örülök, hogy átérzed a helyzetemet. – mosolyogtam rá –  Megan és én, kaptunk két V.I.P jegyet Erictől és mivel látom, mennyire odavagy érte, szeretném az enyémet neked adni…

A következő pillanatban, Katja szó szerint a nyakamba vetette magát.

- Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Hogyan hálálhatnám meg ezt kinccsel felérő ajándékot?

- Azzal, ha elkíséred Megant a koncertre, vagy ha úgy döntötök, több koncertre is. – majd Megan felé fordulva, még halkan hozzátettem – Ugye nem baj?

- Dehogyis! Sőt, megértem a döntésed. – örömmel nyugtáztam, hogy a tervem bevált és Megant sem haragítottam magamra.

                                                                     ***

Eztán szótlanul folytattuk az utunkat, a gondolatainkba merülve. Amikor…

- Ekkora szerencsénk nem lehet. – kiáltott fel Megan – Katja, hamarabb vállnak valóra az álmaid mint, hinnéd!

Rosszat sejtve kaptam fel a fejem, és szemem-szám elállt a döbbenettől, amikor megpillantottam a főépület előtt a metál színű kisbuszt.

- Ezt nem hiszem el! Mit keres ez itt? – szaladt ki a számom, de ezt Megan és Katja már nem halhatták, mert mint akit puskából lőttek ki, úgy kezdtek el rohanni a turnébusz felé.

Tisztes távolságban álltam meg és figyeltem őket. Nem is kellett soká várnom, hogy feltűnjenek a színen, a busz utasai.
Eric, most kivételesen nem hozta magával a csapatát, csupán az egyik táncosát Alexet. A piros szín, a mostani ruházatából sem maradhatott ki. Fekete nadrágjához, fehér inget vett fel, amit egy piros nyakkendővel bolondított meg. Vonzotta a tekintetemet, és kénytelen voltam beismerni, nagyon is tetszik, amit látok. Megan, Alex és ő, immár régi ismerősként üdvözölték egymást. Kíváncsian vártam, Katja mit lép Eric közelségére. Vajon tényleg a nyakába ugrik, és csókolgatni kezdi, avagy bekövetkezik, amitől tartott, és valóban megnémul. Szerencsére egyik sem történt meg. Katja, miután Megan bemutatta neki a srácokat, boldogan, mégis visszafogottan beszélgetett velük. Eric jobbra-balra forgatta a fejét, mintha keresne valakit. Tudtam, csak idő kérdése, hogy észrevegyen, és jobban teszem, ha gyorsan elhúzom a csíkot.
Ismét a megfutamodást választottam. A nehéz szatyrokkal a kezemben, futólépésben, indultam meg a szállásunk felé, ezzel felfedve a rejtekhelyemet. A szemem sarkából érzékeltem, ahogy a négy szempár rám mered. A két nehéz szatyor, csaknem lehúzta a karjaimat, én viszont rendületlenül, hátra sem pillantva folytattam az utamat.

Megkönnyebbülten fedeztem fel, hogy senki nem követett, bár tudat alatt, reméltem, hogy egy bizonyos személy, utánam jön.
A házba belépve, első utam a konyhába vezetett. Feltettem a kávét, amit már nagyon hiányolt a szervezetem, s közben, amíg arra vártam, hogy lefőjön az éltető nedű, elrendeztem a boltban vásárolt holmikat. A szobámból, lenyűgöző kilátás nyílt a tóra, melynek vize, lágyan fodrozódott, az enyhe szélben. Magával ragadott a gyönyörű táj, a végtelen nyugalom, nem vágytam másra, csupán arra, hogy közelről élvezhessem a táj szépségét, így kezembe véve a kávéscsészét elindultam a part irányába.

                                                                           ***

Leültem a homokba, úgy kortyolgattam a kávémat, s közben megfeledkeztem minden gondról-bajról. Jó tíz perc elteltével, a ház felől, hangos nevetés ütötte meg a fülemet. A hangfoszlányokból, sikerült kivennem, hogy Megan nem egyedül jött vissza. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, ki lehet még vele, Katján kívül, akinek a hangját, már az első percben felismertem.

- Hova tűnhetett a barátnőd?

Jézusom, ez Eric és engem keres. Ha Megan bemegy a szobámba és kinéz az ablakon, azonnal észre fog venni. Most mit csináljak? A végtelenségig itt sem ülhetek. Hogy lehetek ilyen nyuszi? Miért kell bujkálnom előle? Miért nem vagyok én is, olyan bátor, nyílt és vagány, mint Megan? – töprengtem el, megoldást keresve, erre a lehetetlen helyzetre.

- Végre megvagy! – szólalt meg a hátam mögött, egy kellemesen mély férfihang.

Lassan, majdhogynem félve fordultam a hang irányába, majd megpillantva a tulajdonosát elakadt a lélegzetem. Eric nem zavartatva magát, telepedett le mellém a homokba.

- Te? Hogyan? – dadogtam megilletődve.

- Áruld el, miért kerülsz engem?

- Miből gondolod, hogy kerüllek? – tértem ki a válasz elől.

- Nem mersz a közelembe jönni, holott Megan már felvilágosított róla, nem vagy a rajongóm. – nézett mélyen a szemembe, ezzel megsemmisítő hatást mérve a szívemre, majd így folytatta – Katja, pedig boldogan újságolta, átadtad neki a jegyedet, csak hogy ne kelljen velem találkoznod.

Eric hangja bosszúságról árulkodott.

- Minek tagadjam, ha úgy is tudod! De megvan rá az okom!

- Kíváncsian hallgatlak!

- Egy: Te vagy Eric Saade… – soroltam a tényeket, erősen megnyomva nevét -  Én pedig egy angol kisvárosi lány, aki egy hét múlva hazautazik. Kettő: Világok választanak el minket egymástól. És három: Van barátnőd!

- Hm.. Vegyük úgy, hogy ezt meg sem hallottam!- hajolt közelebb  - Kérdeznék valamit és kérlek, őszintén válaszolj!

- Az a kérdéstől függ!

- A felsorolt okok ellenére, nem lehet, hogy mégis vonzódsz hozzám?