5. fejezet! Az éjszakai fürdő

                           

   

Eric sietős léptekkel indult vissza a színpadra, igenlő válaszom biztos tudatában. Csakhogy nekem eszem ágában sem volt, az estét vele tölteni. Ha azt gondolta, az ittlétemmel, egyenes út vezet az ágyamba, akkor ez egyszer nagyon mellé fogott. A két hústorony, vagy mondhatnánk úgyis, kétajtós szekrény, egy laza mozdulattal visszaemelt a kordon mögé, ahol Megan és Katja már türelmetlenül várták a beszámolómat. Alig ért a lábam földet, máris kérdések özönét zúdították rám.

- Milyen volt a színpadon? Közelebb kerültetek egymáshoz? Randira hívott?

- Igen, randira hívott, ha ezt lehet egyáltalán annak nevezni. – morogtam bosszúsan.

- Miért? Mi történt? – húzta fel gyanakvóan a szemöldökét Megan.

- Közölte velem, hogy nincs barátnője, és velem akarja tölteni az estét.

- Igent mondtál? – faggatott kíváncsian.

- Nem várta meg a válaszomat!

- Jól látom, hogy majd felrobbansz a méregtől? – fürkészte elgondolkodva az arcomat.

- Igen! Jól!

Megan szemében pajkosságot véltem felfedezni. Egyből sejtettem, hogy megint készül valamire.

- Azt a felsőt vetted fel amit ajánlottam? – kérdezte, nem is kérdezte, inkább üvöltötte a fülembe, ugyanis időközben felhangzott Eric, versenydala a Popular, amivel Németországban indult.

- Igen! – feleltem teljesen gyanútlanul.


                               ***

A gondolataim már régen nem a beszélgetésünk körül jártak. Az ellenszenv, amit Eric nagyképűsége váltott ki belőlem, még mélyen munkált bennem, viszont a fantasztikus előadás, ami a szemem előtt zajlott, némileg feledtette velem.  Megbabonázva bámultam azt a szavakkal elmondhatatlan látványt, ami a nagy színpadra pillantva fogadott. Eric, teljes összhangban mozgott a három táncossal, s közben, ezt a dalt is, teljes átéléssel, hangját kieresztve énekelt. A dal vége felé, felállt egy kis dobogóra, ahol szólóban kezdett táncolni, ezalatt a három táncos, egy- egy üvegtáblát tolt köré, egy úgymond, üveg fülkét alkotva. A zene elhalkult és csak Eric hangját lehetett hallani, ezután minden elhangzott mondat után, széttört egy-egy üvegtábla. A harmadik üveg, abban a pillanatban tört össze, amikor elhangzott a szájából: I’m gonna get. Eric az összetört üveget átlépve, csatlakozott a táncosaihoz, mindezt a közönség őrjöngése közepette. A hangzavartól kis híján megsüketültem. Lassacskán elült a közönség zaja és Eric belekezdett a következő, egyben, utolsó dalba.

- Ez a kedvencem tőle! – kiáltott fel hangosan Katja – Az „It’s gonna rain”, az egyik legjobb száma.

Most, hogy már tudtam a dal címét, minden figyelmemet Ericnek és a táncosainak szentelhettem. Kénytelen voltam belátni, soha még nem szórakoztam ilyen jól, mint ezen az estén. Elvarázsolt a show hangulata, a féktelen tombolás, a jó zene, na és Eric személyisége, aki ismét elindult felénk. A szám nekem is tetszett, jobban mint eddig bármelyik, amit tőle hallottam. Eric megint közvetlenül előttünk állt meg, és most először a koncert során, hatalmasat bakizott, ugyanis szó szerint belesült a dalba. Profi lévén, gyorsan korrigálta a hibát, megjátszva, hogy szándékosan iktatta be a néhány másodpernyi szünetet, így a közönség mindebből semmit sem vett észre. Engem viszont nem sikerült megtévesztenie. Továbbra, sem mozdult el előlünk, és feltűnt az is, hogy egyre gyakrabban téved a tekintete a mellemre. Abban a pillanatban, ahogy lehajtottam a fejem és észrevettem, hogy szétnyílt a kabátom, tudtam miért ment el a hangja és abban is biztos voltam, ebben is benne van a keze Megannak. Mert a kabát magától nem nyílhatott szét. Hihetetlen de, mégis igaz. Ericet a feltáruló dekoltázsom némította meg. Az egy méter magas színpadi kiszögellésen állva ugyanis, teljes rálátása nyílt a melleimre, amit a fehér mélyen dekoltált felső csak még jobban kiemelt. Első gondolatom az volt, hogy visszagombolom a kabátot, de előbújt belőlem a kisördög, és úgy döntöttem, ráérek majd akkor visszagombolni, ha már elindultunk kifelé. A dal végén, ami egyben a koncert végét is jelezte, Eric egyesével, köszönte meg a zenekar tagjainak, majd a táncosainak az együttműködést, és a közös meghajlás után, egy utolsó pillantást vetve a közönségre, eltűnt a szemünk elől.

- Megan, veled még számolunk.  – fordultam felé, megjátszott dühvel.

- Már megint mit követtem el? – tette a tudatlant.

- Azon kívül semmit, hogy ország- világ elé tártad, mit rejt a felsőm.

- Tévedsz! Én csak Eric elé tártam. – ismerte be a bűnét – Arra viszont, még álmomban sem gondoltam, hogy szegény megnémul. Még jó hogy tudott rögtönözni.

- Azt hiszem, némiképp megérdemelte. – fejtettem ki a gondolataimat – Nem tett jót neki, a túlzott egója. Ha abból visszavenne, egész normális pasi lehetne.

- Ez azt jelenti, hogy a ma esti randitok ugrott? – kapcsolódott be a beszélgetésbe Katja is.

- Azt. – jelentettem ki, nemes egyszerséggel – És ha nem akarunk itt éjszakázni, ideje lenne nekünk is elindulni.


A párbeszédünket egy időre pihentetve, indultunk meg a kijárat felé. Szinte sodort magával a tömeg.

- Ezek összepréselnek minket! – szörnyülködött Megan, hangjába némi félelem is vegyült.

- Hidd el, nem csak te ijedtél meg! Ha nem is mutatom, én is be vagyok tojva. – örömmel nyugtáztam, hogy sikerült mosolyt csalnom az arcára – Nyugi nemsokára kint leszünk!

- Körülbelül így érezhetik magukat a szardíniák a konzervdobozban. – szólalt meg cérnavékony hangon Megan. – Soha többé nem eszek szardíniát.

- Megan, te soha nem is szeretted a szardíniát, és nem csak a szardíniát. Kiskorod óta utálod a halat, legyen az sült vagy főtt. – Szegény Megan. A nagy ijedtség közepette arról is megfeledkezett, ami a barátai és a családja számára köztudott.

- Nézzétek, ki van ott! – kiáltott fel boldogan Katja – Ő, biztosan segít kijutni innét.

Megannal egyszerre kaptuk a fejünket, a megjelölt irányba. A megmentőnk, a kedvenc őrünk személyében érkezett. Az ő jóvoltából, ott távozhattunk, ahol alig két órája beléptünk, a személyzeti bejárón. Megköszönve a segítségét, elbúcsúztunk tőle és néhány perc múltán, már a parkolóban álltunk.

                           ***

Hazafelé, Megan és Katja,  kitárgyalták , a koncert minden egyes részletét, már-már Istenítve Ericet és a csapatát. Most tudatosult csak bennem igazán , Eric mekkora nagy sztár, itt a hazájában, Na,és arról sem szabad megfeledkeznem, hogy ez az ismertség, már túllépte Svédország határait is. Tudtam, jó döntést hoztam azzal, hogy eljöttem. Nem illünk mi egymáshoz. Valóban világok választanak el minket egymástól. Max egy futó kaland lehetne köztünk, aminek nem vagyok híve, bár az tagadhatatlan, hogy a levegő szikrázik körülöttünk.

Hazaérve, gyorsan letusoltam, amíg Megan és Katja a konyhában készítette a vacsorát. Megan szakácstudományát ismerve, nem sok jóra számítottam. Mielőtt elindultam a konyhába, röpke pillantást vetettem a telefonomra. Csalódottan kellett megállapítanom, Eric nem hívott és nem is írt.

A konyhába lépve, füst és orrfacsaró bűz fogadott. Sejtettem, hogy megint pizza rendelés lesz a vége.

- Nyissátok már ki az ablakot. Az orromig sem látok – adtam ki az utasítást – Nem igaz, hogy nem érzitek ezt a förtelmes szagot?

- Megan húst akart sütni. – magyarázkodott Katja.

- És? – vártam a folytatásra. Éreztem, hogy Megan, valami oltári nagy marhaságot csinált. Nem először fordult elő, ezért nem lepett volna meg.

-  Olajat sütöttem hús helyett. De nem szándékosan. – szabadkozott Megan.

- Azt meg, hogy csináltad? – meredtem rá hitetlenkedve.

- Hát, az úgy volt… - kezdett bele, fülig pirulva – Húst akartam sütni, de még annyira az Eric hatás alatt álltam, hogy elfelejtettem bele rakni az olajba, és így magában az olajat, hús nélkül raktam be sülni.

Nem akartam kinevetni, de képtelen voltam visszafojtani a röhögést. Szerencsére Megan nem az a sértődős fajta, így velem együtt nevetett. Közös erővel, eltakarítottuk a romokat, majd mikor minden ragyogott, úgy döntöttünk, (amit én már, akkor tudtam, amikor beléptem a konyhába), a ma esti vacsoránk, pizza lesz.

Alig húsz perc elteltével, már békésen falatoztuk, az illatozó, minden jóval megrakott pizzánkat.

- Mit szólnátok egy éjszakai fürdőzéshez? – vetette fel az ötletet Megan.

- Benne vagyok! – vágtuk rá egyszerre Katjával.

- A parton találkozunk, öt perc múlva. – indult Megan a szobája felé, Katja pedig a főépületbe, átöltözni.


Pillanatok alatt, magamra kaptam, az utazás előtt vásárolt piros bikinimet, magamhoz vettem egy törölközőt és elindultam a partra.

Megan, már vidáman pancsikolt a vízben, az sem zavarta, hogy csak egy-két lámpa világítja meg a tó sötét vízét. Ledobva a törölközőmet a homokba, követtem Megan példáját és a hívogató vízbe vetettem magam. A kései óra ellenére is, kellemesen langyos volt a víz. Annyira belefeledkeztem az úszásba, hogy észre sem vettem, mennyire eltávolodtam a parttól. Jobbnak láttam, visszaúszni a többiekhez, ezért erős karcsapásokkal a part felé vettem az irányt

Ahogy közeledtem a tóparthoz, észrevettem, hogy Megan és Katja kint ül a homokban, de nincsenek egyedül, mert időközben hárman is csatlakoztak hozzájuk. A hangokból úgy vettem ki, hogy három fiú, van velük. Az egyik srác, hangja nagyon hasonlított Ericére, és rögtön arra gondoltam, ő lehet közülük az egyik. De ezt az ötletet azonnal el is vetettem, mondván, ő valahol, a nagyvárosban múlatja most az idejét és csak képzelődöm. Gyors karcsapásokkal kiúsztam a partra, és elindultam a nevetgélő társaság felé.

- Lexi. – integetett Megan – El sem hiszed kikkel futott össze Katja! Képzeld! Három  napig ők lesznek a szomszédaink.

Rosszat sejtve, vettem szemügyre a három srácot, és azt hittem ott helyben megnyílik alattam a föld, amikor a már jól ismert, barna szempárba pillantottam…