31. Fejezet Érzéki Kitérő 2.

                                                                       
                                                           18+


Az „érzéki kitérő” után viszonylag rövid idő alatt értünk Knutfordba. A hazaúton Eric az európai koncertsorozat állomásairól mesélt, amiből megtudtam hogy Anglia után csaknem az összes nagyobb európai országban lesz fellépése. Mintegy mellékesen megemlítette Magyarországot is, amellyel, mint mondta, még folynak a tárgyalások. Még a nyaralás alatt, meséltem neki a magyar rokonaimról, de úgy tűnt ő már nem emlékszik erre a beszélgetésünkre, ezért nem is erőltettem tovább a Magyarország témát.

Késő éjszaka, fáradtan, kissé elpilledve léptük át a Knutsford kezdetéét jelző táblát. Eric a Volvót a garázsban parkolta le, kivette a csomagjainkat, ezután kéz a kézben mentünk fel a lakásba.
James irodáját megpillantva, máris megszólalt bennem a kötelességérzett, s míg Eric zuhanyozni indult, én egy nagy bögre kávéval felszerelkezve – amelyre most volt csak igazán szükségem - belevettem magam a munkába. A képeket átmásoltam a számítógép merevlemezére, ezek után hozzáláttam a jól és kevésbé jól sikerült felvételek szétválogatásához
- Szívem, kaphatnék egy hajszárítót? - Olyannyira elmerültem a munkában, hogy még azt sem hallottam meg, amikor Eric belépett a helyiségbe. Összerezzentem, amikor közvetlenül mögöttem megszólalt.
Hirtelen kaptam hátra a fejem és az ütő nyomban meg is állt bennem. Eric a dereka köré csavart törölközőben, vízcseppektől csillogó hajjal állt alig pár centire tőlem. Elképesztő, milyen hatással van rám a jelenléte, vagy akár csak a látványa. Tekintetem a földre szegezve, indultam az emeletre, a hálószobá(nk)ba, ami Ericnek is szemet szúrt, és nem is hagyta szó nélkül.
- Biztosan nagyon mutatós ez a fehér szőnyeg – ugratott kedvesen. Éppen ő nem tudná, miért kerülöm, hogy akárcsak egy pillantást is vessek rá? Hihetetlen, hogy ennyire nem bírok magammal, ha a közelemben van.
- Igazi egyedi darab – mondtam ki, ami éppen eszembe jutott.

Megkönnyebbült sóhajjal léptem be a szobámba, kivettem a szekrényből a hajszárítót és siettem volna vissza Erichez, de az említett személy észrevétlenül utánam osont, és e-percben az ajtófélfának támaszkodva, állta utamat.
- Tessék, a hajszárító – nyomtam a kezébe, ezután megpróbáltan kislisszolni mellette, de elszámítottam magam. Eric a derekamnál fogva, félmeztelen testéhez rántott, felemelte a fejemet és mélyen a szemembe nézett.
- Félsz, hogy rád vetem magam?
- Nem, attól félek, én vetem rád magam, ha továbbra is egy szál semmiben, flangálsz előttem – feleltem szemlesütve.
- Hm…. Ráadást szeretne a kisasszony? – vigyorgott.
- Mivel az előjátékon túl vagyunk, jobban tetszene a folytatás.
- Erre hamarosan visszatérünk – lehelt egy röpke csókot az ajkaimra, majd a csókot követően hozzátette – Két perc és felöltözöm. Te pedig fürödj le nyugodtan, az a tíz perc már nem oszt nem szoroz a dolgon. Hidd el felfrissülve a koncentráció is jobban megy majd.

Negyed órával később - a körülményekhez képest frissen – pólóban és sortban ültem az irodában és Gareth képeit montíroztam. A weboldalra is húsz fotóból álló sorozatot készítettem. Amikor már azt hittem mindennel végeztem, a postafiókomban, Gareth meglepetés csomagja várt, több tucatnyi képpel és egy két soros üzenettel, amelyben ez állt.

„ Ezekből is használd fel a tíz legjobbat, a montázshoz. Legkésőbb reggel hatra legyen kész Gath. 

- Hogy az a megveszekedett… - küldtem el melegebb éghajlatra az üzenet küldőjét.
Akkor küldte el az üzenetet, amikor hazaértem. Tehát figyelt. A küldés dátuma szerint, akkor nyomhatta meg a küldés gombot, amikor beléptünk a házba. Sejthette hogy a plusz munka miatt, nem fogok reggelig ágyba kerülni. Miért nem tudott várni? – próbáltam megfejteni Gareth viselkedésének okát.

Dühösen pattantam fel a gép elől és kezdtem fel-alá járkálni a szobában. Miért van az az érzésem, hogyha Eric nem lenne itt, nem művelné ezt? – tettem fel magamnak a kérdést és ebben a pillanatban értettem meg, mit miért tesz Gareth.
- Hogy én mekkora marha vagyok! Hogy nem jöttem rá, már az elején! – kiáltottam fel, amint világosság gyúlt az agyamban.

Gareth szánt szándékkal küldte az üzenetet. A munka iránti elkötelezettségemet használta arra, hogy megakadályozza, az Erickel együtt töltött éjszakát. A kis kiruccanásunkról persze nem tud. Habár,  feltűnhetett neki a kései érkezésünk.
- Miért vagy te marha? – szólalt meg váratlanul az ajtóban Eric.

Most légy okos Domonkos! Ebből, a csávából mássz ki. Képtelen vagy hitelesen hazudni.
„El kell mondanod Ericnek” – jutott eszembe Sam tanácsa. Most mitévő legyek?
- Kicsim – lépett mögém Eric. Derekamat átkarolva húzott magához – Látom, hogy valami nyomaszt. Összefüggésben van a munkáddal?
- Ezt látnod kell! – ültettem le a gép elé.

Megmutattam az emailt és egyúttal felhívtam a figyelmét a keltezés, majd a küldés időpontjára. Most rajta volt a sor a szitkozódásban.
- Már a parkolóban is gyanús volt nekem – gondolkodott el. – Túl könnyen mondott le rólad. Gondolom, rájöttél mit akart ezzel? – mutatott a monitorra.
- Nekem is későn esett le – fejtettem ki a nézetemet – Kétségtelen, hogy tőled akart távol tartani. Pontosabban tőled és a hálószobától. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez nem egy egyszeri alkalom volt.
- Tegyünk a kedvére? – A titokzatos mosolyból, arra következtettem, hogy megint készül valamire.
- Hogyan?
- Hiányoltad a folytatást… – szavaival egyidőben felkelt a székről, leült a szőnyegre, és egy laza mozdulattal az ölébe húzott – Most sort keríthetünk rá. Gareth csak a hálószobát nyilvánította tabunak.
- Itt? – mutattam körbe a kis irodán. - Ne feledd, az elsődleges célja, hogy tőled tartson távol.
- Na, ez az ami nem fog neki sikerülni.

Ujjaival lágyan végigsimított ajkaimon, rövidesen pedig ujjait ajkai váltották fel. Nyelvével ingerlően rajzolta körbe, ajkaim vonalát, míg azok meg nem nyíltak előtte. Úgy kapott ajkaim után, mint fuldokló a mentőövért. Egyik keze a tarkómra siklott, míg a másik bekúszott a pólóm alá. A szívem heves kalapálásba kezdett, arcomat elöntötte a forróság. Rövid időn belül, lekerültek rólunk a ruhák. Őrjítően lassan csókolta végig testemet, nem hagyva ki egy apró bőrfelületet sem. Ujjai eközben, combjaim közé siklottak, hogy nőiességemet kényeztessék. Úgy éreztem, menten meggyulladok, a testemet elöntő forróságtól. Izmaim megfeszültek, testemen apró rángások futottak végig, abban a pillanatban, amint ujjait megéreztem ölem mélyén. Szemem előtt apró csillagok cikáztak, amelyek rövid idő alatt tűzijátékká nőtték ki magunkat. Csodálatos, semmihez sem fogható érzések, végtelen sora borzongatta meg testem minden porcikáját, s mikor megéreztem a hasamnak feszülő lüktető vágyát, elragadtatott sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Kicsim, most akarlak – emelte rám izzó tekintetét.

Szavak nélkül is megértette, én is ugyanazt akarom, amit ő. Ajkaimat perzselő csókkal zárta le, miközben a testembe hatolt. Szinte azonnal, gyors ritmust vett fel, hogy mindkettőnket a mennyországba repítse. Erős heves lökésekkel sodort, a mámor ismeretlen mélységei felé. A gyönyör érzése egyre erősebb lett, Minden lökés a kéj újabb hullámát kergette végig a testemen, fokozatosan megszűnt létezni a külvilág nem maradt más, csak Eric akinek a jelenléte mindent betöltött. Az önkívület a tetőfokára ért, majd egy pillanat múlva egyszerre ért el bennünket a robbanásszerű csúcspont…

Sokáig feküdtünk még összebújva ls élveztük a csodálatos szeretkezés utóhatásait. Hosszú percek kellettek, ahhoz, hogy légzésem és vele együtt a pulzusom is helyreálljon. Nehezen szántam rá magam, hogy elszakadjak Erictől, de az fránya szerződés, amit Gareth-tel kötöttem, nem tette lehetővé a további lustálkodást. Kora hajnal lévén, igencsak fogytán volt az időm. Eric hatalmasat ásítva, sűrű mentegetőzések közepette indult el az emeletre, én pedig újfent nekiveselkedtem a munkának. Tíz perccel hat óra előtt, küldtem el az emailt, amelyben már a Gareth által küldött képek is helyet kaptak. Úgy ahogy Gareth, én is hozzáfűztem egy sort a levélhez.

" A királylány egyáltalán nem érzi úgy , hogy te valóban szeretnéd őt!"