24. Fejezet. Leeds - Braham Park 2

Sietősre fogtam a lépteimet, s közben azon imádkoztam, nehogy utánam jöjjön. Tudtam, hogy észrevett. A fényképezőgépet a kezemben szorítva, igyekeztem minél előbb elhagyni a parkot. Most nem álltam meg csodálni a táj szépségét. Csupán egy cél lebegett a szemem előtt: A lehető leggyorsabban eliszkolni a közeléből. Azzal, hogy menekülőre fogtam, egyúttal el is árultam magam.
- Lexi – hallottam meg a távolból a hangos kiáltást.


Még egy utolsó tavacska állt a menekülésem útjába. Érdekelt, hogyne érdekelt volna, mit akar. Éreztem, hogy a nyomomban van, mégsem álltam meg. Ehelyett még jobban rákapcsoltam és a Park kijáratához vezető, pár száz métert, már futva tettem meg.


Csak akkor lélegeztem fel, amikor becsuktam magam mögött a szállodai szobám ajtaját. Nem vagyok híve az alkoholnak, most mégis valami erősre vágytam. A minibárhoz léptem, és kevertem magamnak egy narancsos vodkát. Régebben, a diszkós korszakomban, mindig ezt ittuk Megannal. Az ital lassan megnyugtatta, felzaklatott idegeimet. Az alkohol hatására, jóleső bágyadtság járta végig a testemet. A gondolataimat viszont nem sikerült megrendszabályoznom. Minduntalan visszatértek Erichez.


Nem készültem még fel a viszontlátásra. Arra meg főleg nem, hogy, így fog lezajlani. A fájdalom erősebbnek bizonyult a kíváncsiságomnál, ezért sikerült – úgymond – faképnél hagynom. Persze bizonyos mértékben annak is köszönhető - ami hatalmas önfegyelemre vall - hogy ellenálltam a kísértésnek és nem fordultam hátra. Hiába haragszom rá, ha azokba a gyönyörű barna szemekbe pillantok, minden gyűlölet és indulat egy csapásra köddé válik. Talán van magyarázat a tettére és lehet, hogy egyszer meg is hallgatom. De annak, még nincs itt az ideje.


Elég volt egy pillantás az órámra, hogy észhez térjek. Gareth este hétre vár, vagyis alig egy órám van megnyugodni és visszatérni a menekülésem helyszínére.
Gareth bízik benned! Olyan lehetőséget kaptál tőle, ami nem sokaknak adatik meg. Szedd össze magad és tedd azt amiért itt vagy. Fotózz!


A maradék italt a csapba öntöttem, indulás előtt még megmostam a fogam, majd hideg vízzel az arcomat. A kedvenc parfümömből csepegtettem a csuklómra, amitől szinte egy csapásra jobb kedvem lett. A nyakamba akasztottam a fényképezőgépet és már nyúltam a kilincs után, amikor a telefonom sms érkezését jelezte. Az elmúlt egy hónapban, megszokottá vált, hogy rendszeresen jelez a telefonom. Gareth-tel és Stacy-vel is így tartottam a kapcsolatot. Gépies mozdulattal nyitottam meg az üzenetet, amit egy ismeretlen számról küldtek.

„ Ezúttal, hagytam , hogy elszökj előlem. Ma este én is ott leszek a Parkban, és biztos lehetsz benne, nem hagyom, hogy másodszor is meglépj
Csók Eric"

Az ütő megállt bennem. Bármily hihetetlen, nem az ijedségtől, hanem, az abban a percben rámtörő érzésektől. Az interjú és ez a mostani üzenet, köszönő viszonyban sem voltak egymással, amit nem tudtam hova tenni. Eric sms-e azt sugallta, hogy kellek neki. Akkor mégis miért mondott le rólam? – további eszmefuttatásra már nem maradt időm. Nehezen, de rászántam magam az indulásra.


Igencsak ki kellett lépnem, hogy időben a helyemen legyek. Jobbra-balra tekintgetve léptem be a Parkba. Szerencsére az időközben elgyülemlett tömegben, sikerült úgy elvegyülnöm, hogy ne vegyen észre! Az üzenetben egyértelműen jelezte, hogy rajtam tartja a szemét.

A színpadhoz érve, Gareth rögtön karon ragadott és meg sem állt az öltözőjéig. Tudat alatt, már sejtettem, mit fog mondani.
- Összefutottam a barátoddal.
- Nekem is volt szerencsém hozzá.
- Emlékszel mit mondtam, az irodában? – Ennyire komolynak még soha nem láttam.
- Az érzéseiről? – Minden egyes szavára emlékeztem. Akkor azt mondta: Eric fülig szerelmes belém. Ezután jött a fekete leves.
- Most is kitartok az álláspontom mellett. – közölte, s közben egy pillanatra sem vette le rólam a szemét. – Fogalmam sincs, mi vitte rá, hogy azt tegye, amit tett. De az hétszentség, hogy szeret téged és pokolian féltékeny rám. Ha pillantással ölni lehetne, én már két méterrel a föld alatt lennék.
- Már magam sem tudom, mit higgyek! – kezdtem kétségbe esni. Reméltem, hogy ő kisegít, egy jó tanáccsal.
- Hallgass a szívedre! Előbb-utóbb megsúgja a választ. – tette a szívemre a kezét.
- Mielőtt elindultam, kaptam tőle egy üzenetet. Szeretném, ha elolvasnád – választ sem várva, megnyitottam az sms-t, és a kezébe nyomtam a telefont.

Gareth arcán, hatalmas mosoly jelent meg, miközben olvasta az üzenetet. Visszaadta a telefont, de még ekkor sem szólt egy szót sem.  A kis asztalhoz sétált, töltött magának, egy pohár ásványvizet, mindeközben vigyorgott, mint a tejbe tök. Tudta, hogy az idegeimmel játszik, amit gonosz módon ki is használt. Akkor szakadt el nálam a cérna, amikor, hátat fordítva nekem öltözni – jobban mondva – vetkőzni kezdett.
- Remélem ki élvezkedted magad, most már méltóztatnál végre, véleményt mondani Eric sms-éről? – sziszegtem az arcába dühösen.
- Nyugi! Még a végén felrobbansz. – ölelt szorosan magához.
- Választ várok
- Mit mondhatnék? Az üzenet is arról tanúskodik, hogy vannak érzései. Söt, mi több, a véleményem egy szikrányit sem változott. Még most is azt mondom: A srác beléd van esve.
- És ezt téged nem zavar? Nem is olyan régen, még magadnak akartál. – Vacilláltam, hogy feltegyem-e ezt a kérdést. Az igazság az, hogy régóta foglalkozatott: Miért maradt meg szimpla barátságnál?
- Úgy látszik, nem figyeltél eléggé, amikor Stacy irodájában, megindokoltam a döntésemet.
- Azt a napot legszívesebben kitörölném még az emlékeimből.
- Megértem, hogy így érzel…– kezdett bele – Te és Eric hiába is tagadjátok, szeretitek egymást. Ez nyilvánvalóvá vált amikor első este megláttalak benneteket. Mint, már említettem, nincs szándékomban belerondítani, más kapcsolatába…- Nem bírtam ki, hogy ne fejtsem ki a véleményemet, a mi „kapcsolatunkról”. Ezért újfent félbeszakítottam a mondandóját.
- Annak a kapcsolatnak, már vége…
- Azt te csak hiszed. Sem te, sem Eric nem zárta még le. És ahogy, jelenleg állnak a dolgaitok, fogadok, hogy, nem is kerül sor a szakításra. Emlékezz erre, amikor ismét egy pár lesztek!. Mint barátra mindig számíthatsz rám, a közös munkára pedig továbbra is igényt tartok.


A vállamnál fogva terelt az ajtó felé, de mielőtt becsukódott mögöttem az ajtó, félig viccesen, félig komolyan még hozzáfűzte:
- Ne felejtsd el megemlíteni Ericnek, a barátságunk tényét. Valahogy nem vonz a gondolat, hogy kifiléz, ha még egyszer hozzád érek.


Gareth utolsó mondata szöget ütött a fejembe. Ez lehetséges? Eric megfenyegette őt? Még akkor is ezen törtem a fejem, amikor megkezdődött Gareth koncertje. Abban a pillanatban ahogy a szemem elé emeltem a fényképezőgépet, elszállt minden aggodalmam, és csakis arra koncentráltam, amiért valójában Gareth magával hozott. Az este folyamán, elhangzottak a repertoárból, régi és új dalok is, de itt is nagyobbrészt a lírai dalok, vitték a prímet. A koncert zárásaként, olyan dallam csendült fel, ami, enyhén szólva is kirítt a pop dalok közül. Gareth mesélt a színházi fellépéseiről, ezek közül is az egyik kedvenc szerepéről. A Musical egy Bibliai történetet – József megpróbáltatásait és testvérei gonoszságát - dolgozza fel. A darab címe: József és a színes szélesvásznú álomkabát. Ennek a musicalnek a fináléját: Az „Any Dream Will Do”- című számot énekelte el, amivel teljesen lenyűgözte a rajongóit és engem is.


A nap végére, megint sok kép gyúlt össze, amelyekre még egy alapos szanálás várt.
Gareth elbúcsúzott a közönségétől, majd amikor mellettem elhaladt, biccentet egyet és eltűnt az öltözőjében


Illetlenség lett volna a koncert után azonnal lelépni, ezért megvártam, hogy kiürüljön a nézőtér, s miután minden elcsendesedett, gombóccal a torkomban, indultam el a szállodába.


Időközben megjelentek az égen az első csillagok. A parkban ekkor gyúltak fel az utak mentén elhelyezett lámpák, így megúsztam, hogy vaksötétben botorkáljak a kijáratig. A már megcsodált tavacskát átszelő hídhoz érve, a látványtól földbe gyökerezett a lábam. Eric a korlátnak támaszkodott, s amint észrevett elindult felém. A lábaim, az istenért sem akartak megmozdulni. Csak álltam ott lefagyva és hagytam, hogy Eric a derekamat átölelve a kijárat felé induljon velem.

A mámor olyan szinten eluralkodott rajtam, hogy még az sem tűnt fel, hogy a szállodai szobámba visz. A kulcsot is készségesen engedtem át neki. Egyszerűen nem voltam önmagam. A rózsaszínű köd akkor kezdett oszladozni, amikor körbenéztem a szobában. Lassan, de eljutott a tudatomig, hol is vagyok. Abban a percben, ahogy kitisztult előttem a kép és megpillantottam az ágy melletti fotelban Ericet, az agyam azonnal elborult. Dühösen támadtam rá.
- Mégis mit képzelsz? Azt gondolod, hogy játszadozhatsz az érzéseimmel? – kiabáltam, s, közben ütöttem ahol értem.
Eric némán tűrte, az ütlegelést, majd amikor megelégelte, egy laza mozdulattal az ágyra lökött és testével a matrachoz szorított.
- Megérdemlem! Üss csak kedvedre – szólalt meg halkan. Hangjából keserűség csendült ki. – Óriási hibát követtem el. Azt hittem azzal, hogy lemondok rólad, megóvhatlak a sajtó hiénáktól – már szólásra nyílt a szám. Ujját az ajkaimra tette, így kért, hogy hallgassam meg. – Tudom, hogy fájdalmat okoztam az eltűnésemmel, de kérlek, hidd el, csakis a te jövődet tartottam szem előtt.


Lehetséges volna? - tettem fel magamnak a kérdést, a nap folyamán, második alkalommal. - Azért mondta, az interjúban, hogy nincs senkije, mert ezzel akart megvédeni? Ha ez valóban, így van, és képes volt feláldozni a saját boldogságát, akkor fontos vagyok neki. Gareth is azt hajtogatta, szerelmes belém. Istenem! Miért ilyen nehéz hinnem neki?


Eric elvette az ujját a számról, én viszont képtelen voltam megszólalni. Tekintetünk összefonódott. Valamikor a régmúltban egy bölcs öreg azt mondta: A szem a lélek tükre. Ezért én is megpróbáltam, a szeméből kiolvasni, az érzéseit. A ragyogó barna szempár, árulkodóan csillogott. Egy könnycsepp jelent meg a szeme sarkában, talán a boldogság könnye? Amit akartam megtudtam. Szavak nélkül is. Már csupán egyetlen egy szó hiányzott a teljes összhanghoz, a boldog véghez, az a szó amely csakis szívből kimondva, nyer igazi értelmet...


Eric amint észrevette, hogy eltűnt a harag a szívemből, azon nyomban lecsapott a számra. Ajkaink, régi ismerősként üdvözölték egymást. A hosszú, forró csókot is ő szakította meg. Mélyen a szemembe nézett, és kimondta azt, ami a szerelmesek számára a "mindenséget" jelenti, s amellyel egyszer, s mindenkorra bebizonyította, mit jelentek neki.
- Szeretlek Lexi!