23. Fejezet. Leeds - Braham Park 1.

Sziasztok! Valami oknál fogva, nem engedi a Blogger egyszerre feltenni az egész fejezetet, ezért kénytelen voltam két részre osztani. Néhány órán belül jön a második rész is! Remélem ehhez a fejezethez több komit kapok, mit az előzőhöz. És lenne még egy kérésem! Ha valaki, Nem Tetszik-et nyom, indokolja már meg miért tette. Ebből én is tanulok és a kritikáktól sem mászom a falra:) A kérésem oka , a 20 Nem Tetszik szavazat, ami számomra még most is érthetetlen.
Mindenkinek jó olvasást kívánok az új fejezethez, és csak remélni merem, hogy ez már elnyeri a tetszéseteket.
Üdv: Myka

Az ominózus interjú óta, több mint egy hónap telt el. Nem mondom, hogy nem szenvedtem, ez idő alatt, de Stacy jóvoltából, napközben időm sem volt átadni magam a mélabúnak. Az éjszakákat viseltem a legnehezebben. Az első napokban, álmatlanul forgolódtam és éjszakáról-éjszakára, telesírtam a párnámat. A külvilág felé, nem mutattam, mennyire őrlődöm. Ők csak az látták, hogy viszonylag gyorsan túl tettem magam a csalódáson. Az igazság, persze egészen más volt, amit egyedül én tudhattam. Meganhoz is gyorsan eljutottak a hírek, és jó barátnőhöz illően, azonnal felajánlotta a vállát és a lakását is, néhány napra. Azonban nem éltem a felkínált lehetőséggel. Egyedül akartam lenni. Könnyebb volt elviselni, sajnálkozó pillantások nélkül. Ami talán a legjobban meglepett, hogy Gareth, meg sem próbálta szóba hozni Eric aljasságát, pedig ama, bizonyos bejelentés óta, napi kapcsolatban álltunk egymással. Az utazás előtti héten, egy nagyobb csomaggal állított be hozzám, amivel sikerült nem kicsit meglepnie.
- Gondoltam, erre szükséged lehet – nyomta a kezembe a dobozt.
- Mi van benne? – kérdeztem rá.
- Nézd meg, és ha valami még hiányzik, most szólj, hogy azt is beszerezhessem – Tért ki a válasz elől.

Gareth titkolózása, előhozta a kíváncsibb énemet, így nem várva további bíztatásra, letettem a dobozt az asztalra és gyorsan felnyitottam. Amikor a megpillantottam a doboz tartalmát, egy pillanatra a lélegzetem is elállt. Amit Gareth, számomra szükségesnek vélt, az egy vadonatúj fényképezőgép volt minden tartozékával együtt. Óvatosan emeltem ki a dobozából, és szinte áhítattal forgattam a kezemben, a közép kategóriás gépet.
- Úgy fogok rá vigyázni, mint a szemem fényére – nyomtam köszönetképp két puszit az arcára, majd gyorsan hozzáfűztem:
- Élmény lesz vele fotózni. Amint vége a turnédnak, természetesen vissza adom.
- Lexi, ez tiéd! – egy pillanatról a másikra vált komollyá az arckifejezése. – Vedd úgy, hogy ez a szülinapi ajándékod.
- Gath… - Még az ismeretségünk kezdetén megegyeztünk, hogy a becenevén szólítom, ami egyfajta kiváltságot is jelentett, hiszen csak keveseknek adatott meg ez a lehetőség – Ezt nem fogadhatom el!
- Nincs vita! – közölte, mélyen a szemembe nézve. – A gép a tiéd!
- De… - Gareth egy szigorú pillantással fojtotta belém az ellenkezést. A „Nem tűrök ellentmondást” tekintet láttán, jobbnak láttam csendben maradni.

Az ezt követő napokban, alkalmam nyílt kipróbálni a fényképezőgép tudását, s közben felfrissíthettem a évekkel ezelőtt, a fotózásról tanultakat. A régi fényképezőgépemen, mindent manuálisan kellett beállítanom, ezen viszont a fények beállításától a zoomolásig minden opció automatikusan állítódott be. Csodaszép, rendkívül éles képeket készítettem, a város parkjáról, ahova a költözésem óta, első ízben sikerült eljutnom. A régi iskolai fotóim és az új géppel készítettek között – mondhatni – ég és föld volt a különbség. Olyannyira szembetűnő volt a képek közti minőségbeli eltérés, hogy egy laikus szeme előtt sem maradt rejtve.

Rövidesen elérkezett az első koncert időpontja, ahol élesben is bevethettem Gareth ajándékát.
A koncert körút Manchasterből indult, ahol ezrek – köztük, többségében az én korosztályom - hallgatta majd énekelte Gareth-tel együtt a lírai dalokat. Közel száz képet kattintottam el. Figyeltem a fényviszonyokra, a legmegfelelőbb beállítási szögekre, úgy ahogy azt anno tanultam. Még indulás előtt megegyeztünk abban, hogy a koncertek előtt, a helyszínt és annak környékét is lefotózom, aminek örömmel tettem eleget. A koncert alatt pedig, készítettem, a jobbnál-jobb képeket, a közönségről és Gareth-ről is egyaránt. Kihasználtam az alkalmat, mármint azt, hogy a közel vagyunk az otthonomhoz, ezért miután véget ért az első fellépés, kocsiba vágtam magam. Gareth szabad kezet adott a montázshoz elkészítésében, így nem kellett megvárnom őt. Otthon, azután, hogy a memória kártyáról, számítógépre mentettem az az elkészült képeket, az első dolgom a képek válogatása lett. A tíz legjobban sikerült képet, használtam fel a munkámhoz. Email-ban átküldtem az első művemet Garethnek, ezután nem sokkal, meg is szólalt a mobilom.
- Mondtam én, hogy profi vagy – bókolt, köszönés helyett.
- Tetszik? Biztos? Ha valami nem jó, még kijavíthatom! – Hiába dicsért, még nem bíztam magamban annyira, ne kérdezzek rá, az esetleges hibákra.
- Lexi, ha én mondom, elhiheted, hogy így is van. Ezek nem csak üres szavak.
- Köszönöm Gath! Vasárnap is a közelben leszünk?
- Jó hogy szóba hoztad! Vasárnap Leedsbe utazunk. A fellépést követő napokban, két interjú is vár rám. Erre a három, max. négy, napra, már van szobafoglalásom a City Innben.  Felhívom a recepciót, hogy részedre is biztosítsanak egy szobát.  

Leeds az a város, amiről minden ismerősöm ódákat zengett, és nekem még soha nem adatott meg, hogy eljussak oda. Most ez az álmom is teljesül. A Gareth által megnevezett szállodáról köztudott, hogy a luxus kategóriába tartozik. Tudtam, hogy nem érezném jól magam. Feszélyezne a légkör, még annak ellenére is, hogy Gareth mellettem van.
- Kérhetnék valamit? – Félve kezdtem bele, tartottam tőle hogy ezzel megbántom őt.
- Persze! Mondjad!


Mégis hogyan adjam tudtára, nem tetszik az ötlete? Biztos szép és jó, emellett pokolian drága hely a City Inn, de nem az én ízlés világomnak és legfőképp nem a pénztárcámnak való. Vettem egy nagy levegőt, majd közöltem vele a kérésemet.
- Választhatnék magamnak egy kevésbé ismert szállást?
- Persze!  – nevetett fel. – Szó mi szó, rám hoztad a frászt. Már attól féltem, hogy visszalépsz.
- Dehogyis! Most kezdem igazán élvezni a munkámat.
- Most is a számítógép előtt vagy?
- Igen! Miért?
- Legkésőbb holnap le kell foglalnom a szobáinkat… - Nem hagytam, hogy végigmondja. Tudtam mi a dolgom.

Rákerestem Leeds honlapjára, azon belül is a szálláshelyekre. Így találtam rá a szállodára, ami a Braham Park közvetlen szomszédságában állt.
- Megtaláltam! – kiáltottam boldogan, egy pillanatra megfeledkezve arról, hogy Gareth még vonalban van.
- Észrevettem! – csipkelődött. – Nem csodálkoznék rajta, ha a doki halláskárosodást diagnosztizálna.
- Na, azért ne túlozz! – játszottam meg a sértődöttet.
- Had halljam mit választottál.
- A Holiday Inn-t, mégpedig azért, mert… – Kezdtem meg az okok felsorolását – Egy: megfizethető és kettő: közel van a Braham Parkhoz.
- OK. De egyet tisztázzunk, a szállást én állom. A vendégem vagy és erről nem óhajtok vitát nyitni. Egyébként a Holiday Inn jó választás, már csak azért is, mert, talán még nem említettem: A következő koncert helyszíne a Braham Park. És…

Neki nem szokása hatásszüneteket tartani, ezért is furcsállottam a hallgatását.
- És mi? – tettem kísérletet a szóra bírására.
- A City Innben előfordulhat, hogy olyan személy is megjelenik, akivel nem hiszem, hogy szívesen összefutnál.
- Ne titkolózz! Mond már, ki az? – a hangom árulkodott a türelmetlenségemről, melybe egy nagy adag, kíváncsiság is vegyült.
- Tudtad, hogy Eric barátod, Leedsben kezdi az Angliai turnéját?
- Most már tudom. – megrázott a hír, de igyekeztem palástolni előtte. Felmerült bennem, hogy Gareth tudott Ericről és nem véletlenül esett a választása a szállodára. Gareth újfent olvasott a gondolataimban, a válaszával pedig azonnal meg is cáfolta a teóriámat.
- Most olvastam egy hírportálon. A City Innben száll meg és kedden este, ott fog fellépni ahol én vasárnap. Vagyis… - immár másodszor fojtottam belé a szót.
- Még Leedsben leszünk, a koncert napján.

Vasárnap délbe indultunk el Leedsbe. Gareth ragaszkodott hozzá, hogy egy kocsival, mégpedig az övével menjünk. A Mercedes, szinte falta a mérföldeket. A közel három órás út, gyorsan elrepült. Szinte fel sem eszméltem, és máris elértük az úti célt. Gareth elsőként engem fuvarozott a szállodámba. Ő is meglepődött a Park közelségén.
- Ha fáradt vagy, holnap is ráér a város fotózása – ajánlotta fel készségesen a mai, városfotózás kihagyását, mielőtt elindult a City Inn-be.
- Mitől lennék fáradt? – mosolyogtam rá. – Egy gyors zuhany és már indulok is a terep bejárásra.
- Rendben! Ahogy gondolod – hagyta rám a döntést. – Este hétkor találkozunk a parkban. – köszönt el.

A szálloda választás, nem is sikerülhetett volna jobban. A szobámba belépve, egy személyes ágy helyett, hatalmas – három személynek is kényelmes – franciaágyat pillantottam meg. A szobához tartozott saját fürdőszoba, minibár, tv, telefon, és internet kapcsolat is. Rövid zuhany után, magamra kaptam egy fehér térdnadrágot és egy világos kereszt pántos felsőt, magamhoz vettem, a fényképezőgépet és elindultam a sokak által csodásnak leírt park felé.

A nap ezer ágra sütött, az égen egy kósza felhőt sem lehetett látni. A parkba érve, be kellett látnom, hogy a Braham Park valóban felér egy csodával. A gyönyörű zöld pázsit, a kis tavacskák, melyeken hidak íveltek át, olyan érzetet keltettek bennem, mintha a meseországba csöppentem volna. Egyik ámulatból a másikba estem. Bőszen kattogtattam a fényképezőgépet. Ezt a csodát, meg kellett örökítenem.

A színpad a park közepén kapott helyett. Első pillantásra szemet szúrt a mérete. Míg Manchasterben, három-négy ezres közönség gyűlt össze, addig itt ennek a többszörösére is lehet számítani. Most, hogy híre ment Eric koncertjének, nem csodálkoznék rajta, ha már ma összefutnék egy két rajongójával aki sátrat vert, napokkal a koncert előtt.

A Gareth-től kapott BackStage kártyámnak és az előzetes egyeztetéseknek köszönhetően, akadályoztatás nélkül közlekedhettem, a helyszíneken. Kivételesen, ha nincs nálam a kártya, akkor sem lett volna gondom belőle, mert rajtam kívül, egy-két ember lézengett csak a környéken. Több szögből is lefényképeztem, az ürességtől kongó színpadot és a nem kevésbé kihalt nézőteret. Amikor úgy éreztem, elég kép készült, Leültem a színpad lépcsőjére, és újra, egyesével megnéztem minden egyes képet. Hirtelen a közelből ismerős hangok ütötték meg a fülemet. Nem akartam hinni a fülemnek. Abban bíztam, hogy a képzeletem űz gonosz tréfát velem.
- Haver, ez nem várhatott volna keddig?
- Alex, szerintem neked kell a legkevésbé elmagyaráznom, mennyire fontos koncert előtt bejárni a helyszínt.

Nem, ez már nem érzéki csalódás! Eric valóban itt van és vele a legjobb barátja Alex is. El kell tűnnöm innét, méghozzá villám gyorsan. Mint akit bolha csípett meg, úgy ugrottam fel.
A fényképezőgép miatt, a futást alapból kilőhettem. Féltem, hogy akaratlanul is kárt teszek benne. Ezen okból kifolyólag, nem maradt más, mint a tempós séta. A nézőtér vége felé járhattam, amikor megéreztem a hátamban, hogy valaki figyel...