19. Fejezet. Kalandnak indult...

/Eric szemszöge/

Ez egyszerűen hihetetlen, mondhatni, maga a csoda! Eljutottam úgy Angliába, hogy senki nem ismert fel. Sem a stewardess, sem a reptéri alkalmazottak. Talán ez a kései órának és a turistaosztályon való utazásnak is betudható. Landoláskor, már előre tartottam a fotósok, újságírók, és TV- stábok rohamától, de nyoma sem, volt egyiknek sem. Habár igazság szerint az sem érdekelt volna, ha egy egész fogadóbizottság jön ki elém. Ismerem már annyira a médiát, hogy tudjam, elég egy füles és futótűzként terjed az ittlétem híre. Egyelőre, azonban erről szó sem volt.

Még indulás előtt, utánanéztem a közlekedési lehetőségeknek, így került a látóterembe a Manchasteri reptér, ami mintegy fél órányira, van a – hírhedt –  kisvárostól,. Knutsfordtól, ahol jelenleg Lexi is lakik.

És igen, Lexi... Azon a bizonyos napon, amikor  megláttam az autópályán, semmi más nem lebegett a szemem előtt, minthogy megszerezzem őt. Na, nem a szívét! Az érzelmeket nem akartam belekeverni, a laza, pár napos kalandba, amit vele terveztem. Mert, hiába is tagadnám, nem gondoltam vele kapcsolatban, semmi komolyabbra. Sőt, mi több! Még a gondolatától is irtóztam, hogy komolyabban lekössem magam. Épp elég volt az a négy év, Molly-val. Már a kapcsolatunk – Ha lehet ezt egyáltalán annak nevezni – kezdetén tudtam, nem fogom keresni őt, ha elválnak az útjaink. Az együtt töltött napok pedig, megmaradnak, amolyan szép nyári emléknek. Talán a legjobb szó vele kapcsolatban: a kihívás. Csakis azt láttam benne, semmi egyebet. Az első találkozásunk, az autópályán, a tudat, hogy nem alélt el tőlem és nem omlott a karjaimba, indított arra, hogy, megpróbáljak a közelébe férkőzni. Megan a barátnője, mintegy mellékesen megsúgta, hol fognak megszállni, amivel lényegesen megkönnyítette a dolgomat. Másnap, Alex-szel az üdülőfaluba hajtottunk, ahol tréfásan meg is jegyezte:
- Újabb áldozat a láthatáron – célzott ezzel Lexire. - Ezúttal milyen harcmodort választottál?
- Nem hiszem, hogy annyira küzdenem kell érte – jelentettem ki, bízva a sikerben és a gyors hódításban.

Az üdülőfalu gondnokának hála, sikerült három napra kibérelnünk a mellettük lévő nyaralót és még azon a napon, megejtettük az első négyszemközti beszélgetést is. Lexi a tóparton üldögélt egy csészével a kezében, én pedig a közelből figyeltem őt. Amikor elérkezettnek láttam az időt, mögé léptem és megszólítottam. Attól az estétől már peregtek az események. Eljött a koncertemre, ahol kis híján felsültem, miután megláttam a kiskabát alól kikandikáló, gyönyörű, formás melleit. A vágy, hogy ruha nélkül láthassam, minden gondolatomat lekötötte. Szinte, már- már megőrjített. Úgyszólván a rabja lettem. Akartam őt, de piszkosul. Josh sms-e után, nyomban felajánlottam a segítségemet, persze nem minden hátsó szándék nélkül. Kora reggel, indultunk el a lakásomhoz, de azt nem tudhatta, hogy mielőtt felébresztettem, kevésen múlt, hogy nem feküdtem be mellé.  Őrült erővel tört rám a vágy a közelében. A kocsiban, megesett csók, pedig csak még jobban feltüzelt. Alig vártam, hogy végre kettesben lehessünk. Mellette egy percig sem unatkoztam. Josh és Miranda nagy jelenetét látva, megesett rajta a szívem, ezért úgy döntöttem, közbelépek. A kis szöszi, a csípőjét riszálva, nyíltan felkínálkozott. Akármennyire is szeretem a női nemet, Miranda viselkedése, még nálam is kiverte a biztosítékot. Így ahelyett, hogy elfogadtam volna a felajánlkozást, hadüzenetként magamhoz húztam, és megcsókoltam Lexit. A kis féreg Josh, Lexi exe, ott kuporgott a széken és úgy bőgött, mint egy lány. Alexandra, - mint aki fölbe gyökerezett - pedig lesokkolva bámulta. A történtek, arra ösztökéltek, hogy nagyobb sebességre kapcsoljak. Amire a Lisebergi koncerten, adódott is lehetőség. Az a csók, minden képzeletemet felülmúlta. Ha nincsenek a próbák, biz Isten, ott az öltözőben teszem magamévá. A vágy olyan erősen munkált bennem, hogy képtelen voltam leplezni a srácok előtt. Ugrattak is miatta.rendesen.
- Khaled, mit rejtegetsz a nadrágodban? – kiáltotta jó három méterről Kevin, persze csak az nem hallhatta, aki nem akarta.
Alex, úgyszintén nem hagyta ki, hogy borsot törjön az orrom alá.
- Haver, le a gatyával! Még a végén beleizzadsz… Stb.
A táncpróba alatt, én voltam a viccelődések célpontja.

A Lisebergi koncert, fergetegesre sikerült. Az összes jegy elkelt, a nézőtér, színültig megtelt, de most a fellépéseim során először, alig vártam, hogy vége legyen és elénekelhessem a záró számot. Miközben a „Sleeplest” énekeltem, gondolatban, már régen máshol jártam. A lelki szemeim előtt, többször is lejátszódott az első szeretkezésünk. A Lisebergi éjszaka után, pedig kaptam is egy kis ízelítőt, amitől jócskán megnőtt az – étvágyam  -

Minden gondolatomat, minden mozdulatomat a féktelen sóvárgás uralta. Az első igazi együttlétre egészen a tengerparti kirándulásunkig kellett várnom, ott viszont beleadtam apait-anyait.  Életemben először annyira elveszítettem a fejem, hogy nem törődve a helyszínnel, a vizslató pillantásokkal, az első szeretkezésünk, a tengerben, a derékig érő vízben, esett meg és az azt követő együttlétünknél is, erősen vissza kellett fognom magam, hogy – ne rontsak ismét ajtóstól a házba -. Szó, mi szó, soha senkivel nem volt olyan jó, mint Lexivel. Azon az éjszakán, mozdult meg bennem valami, így arra kértem: maradjon. Ő a munkájára hivatkozva, nemet mondott. Utólag belegondolva, talán jobb is így, hiszen nem örökre, csak pár napra akartam magam mellett tudni. Búcsú ajándéknak szántam az Ipodot, melynek az ötlete, hirtelen született meg. A laptopomról átmásoltam a készülő album dalait, majd, - még most sem tudom miért – a „Big Love” előtt, egy rövid üzenetet hagytam. Az elválás gondolata, egyre jobban zavart, de mélyről jövő érzelmeim, még akkor sem voltak. Kedveltem őt és tudtam, hiányozni fog, de az idő múlásával, majd megfakul  az emléke. A parkolóban az érzelgősséggé, volt a főszerep. Ott is kicsúszott, egy-két olyan mondat a számon, amivel hamis illúziókba ringattam. Az elutazása napján a haverokkal, kirúgtunk a hámból, és popsztárhoz egyáltalán nem méltó módon a sárga földig leittuk magunkat.

A következő napokban szántszándékkal nem kerestem, jóllehet a késztetés megvolt bennem. A hiánya kezdett kihatni a munkámra, és a barátaimmal való kapcsolatomra is. Míg egy nap, már nem bírtam tovább és tárcsáztam a számát:
- Szia Lexi – szóltam bele. –Ugye tudod, hogy nagyon hiányzol?
- Te is nekem. Folyton rád gondolok! – Szavai jóleső melegséggel töltöttek el. Noha nem vagyok egy érzelgős fajta.
- Hogy vagy? Mizujs veled? – Őszintén érdekelt mi történt vele, az elmúlt pár napban.
- Ha tudnád, mi minden történt velem… - kezdett bele, de valaki, vagy valami megzavarta.
- Valami gond van? – kérdeztem rá a hallgatása okára.
- Vissza tudnál hívni, pár perc múlva? Nem akarom feltartani a forgalmat – felelte, hosszú másodpercek múltán, hangjában visszafojtott dühvel.
- Miért nem ezzel kezdted? – Nevettem fel, megkönnyebbülten.    – Mikor hívhatlak?
- Öt perc múlva, otthon vagyok – válaszolta, és kinyomta a hívást.

Az-az öt perc, amíg vártam rá, maga volt az örökkévalóság. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság, min húzhatta fel magát és most bántam igazán, hogy nem láthatom az arcát. A másodpercek csigalassúsággal vánszorogtak, engem pedig egyre jobban érdekelt, ki és miért fojtotta belé a szót. Csak remélhettem, hogy nem pasi van a dologban. Az öt perc letelte után, újra hívtam.  Az első csörgés után felvette.

- Köszönöm, hogy visszahívtál – szólt bele, de éreztem, hogy a zavaró tényező, még mindig jelen van. – Egy vadbarom, azt hitte szándékosan, miatta, álltam meg és tartottam fel a forgalmat. – Tudtam, hogy amit mond valaki olyannal szánja, aki ott van a közelében.
Rövidesen, ajtócsapódást, majd egy nagy gázzal elhajtó autó hangját hallottam meg. Nem mondhatnám, hogy örültem az új fejleményeknek.
- Miből gondolta, az a valaki, hogy miatta álltál meg? – utaltam az előző mondatára.
- Mert ő is hasonló cipőben jár, mint te! – jött a válasz.
Az agyam ekkor, már ezerrel kattogott. Semmi kétség, itt bizony egy férfi lépett színre. Olyasvalaki, akit jelen esetben, még ki nem állhat. De mint tudjuk: A Szerelem és a gyűlölet között, csupán egy keskeny vonal húzódik.
- Ezt hogy értsem? – feszegettem tovább a témát.
- Ő is közismert. Ha nálatok nem is, de itt Angliában híresnek számít.  – Hideg zuhanyként ért a válasza.
Tudni akartam, ki az, az illusztris személy, aki a közelében van, aki - mondhatni – a vetélytársam lett.
- Most tényleg kíváncsivá tettél – jelentettem ki, nem titkolva a kíváncsiságomat.– Na, és ki ez az népszerű „vadbarom”?
- Gareth Gates.

Mindenre számítottam, de erre a legkevésbé sem. Az állam a padlón koppant, a meglepetéstől. Gareth a szépfiú? És éppen Lexi közelében? Ennek nem lesz jó vége! A biztonság kedvéért, mégegyszer rákérdeztem, hátha rosszul értettem valamit.
- A Pop Idol-os Gareth Gates?
- Igen ő, Ismered? – erősítette meg a gyanúmat Lexi.
- Igen, még a Disney Chanell-es korszakomból –  Már csak az volt a nagy kérdés, hogy a francba keveredett Gareth közelébe.

Részletesen beszámolt a munkahelyén történt változásokról és a költözéséről. A kérdésemre – Hogy került Gareth közelébe? - a választ, azonban még ekkor sem kaptam meg. De nem adtam fel. Kicsit módosítva a szavakon, újra feltettem a kérdést.
- Ok ezt értem! De hogy jön a képbe Gareth?
- Sajnos, ő is a szomszédságomban lakik  – vallotta be kelletlenül.

Hogy az a… - Nem válogattam meg a szavaimat. A gondolat, hogy Lexi, egy utcában lakik ezzel a fennhéjázó csődőrrel, enyhén szólva is dühített. Nem hiába ragadt rá a "csődör" jelző. Elképesztően nagy sikere volt és van a mai napig is a lányoknál, amit alaposan ki is használ. Nem számít, hogy az egy rajongó, vagy éppen az egyik táncosa. Tudtam, hogy Lexi sem lesz képes sokáig ellenállni neki. Hogy ez ne történhessen meg, gyorsan kellett lépnem és tennem valamit, amivel megállítom Garethet, még mielőtt elcsaklizza előlem Lexit.
Így született meg az utazás ötlete. Az útvonalat áttanulmányozva, döntöttem a repülő mellett. Megvettem a Stockholm – Manchaster járatra a turista jegyet, majd miután landolt a gép, a repülőtéren fogtam egy taxit. Szerencsére a sofőr, nem ismert fel, vagy legalábbis nem adta jelét. Amikor nagyjából fél óra volt hátra, a célállomásig, ismét felvettem a kapcsolatot Lexivel. Erre a célra, csakis egy dolog jöhetett szóba: Az sms. Így nem állt fenn a veszélye annak, hogy elszólom magam.

„Szia kicsim! Hiányzol! Mi jót csinálsz?   Csók Eric” 

A válasz fél percen belül megérkezett. Még fontos vagyok neki, akkor nincs minden veszve.

„ Nem jobban, mint te nekem! Egyébként a nappaliban ülök, és Robin Cook, filmjén borzongok. És te?  Puszi Lexi.”

Az válasz sms-em, nyomokban tartalmazott igazságot is.

„A kocsiban ülök, és egy fontos tárgyalásra igyekszem. Gareth még mindig bunkózik?”

A szélsebes válaszból, megtudtam, hogy Gareth nem hagyott ki egy alkalmat sem, a kötözködésre. Pasiból vagyok, és én is tettem anno hasonlót, épp ezért egyértelműnek tűnt, miért műveli ezt Lexivel. Tetszik neki. Szemet vetett rá, ami cseppet sem meglepő, hiszen Lexi gyönyörű nő, minden pasit ámulatba ejt. Örültem, hogy még időben, rávettem magam a cselekvésre. Ha egy héttel később jövök, talán már késő lett volna.
Vagy talán, már most is az? A következő üzenetemben, erre kérdeztem rá. Féltékeny voltam, de pokolian. Az a sokak által, emlegetett zöld szemű szörny, engem is megtalált.

„ Van félni valóm? Előfordulhat, hogy Gareth, lesöpör a pályáról?” 

Lexi válaszában - ami villámgyorsan jött – pontosan az állt, amiben titkon reménykedtem.

 „Gareth labdába sem rúghat nálam. A szívemet, az egyik Skandináv országban már amúgy is ellopta valaki.”

Gondolkodás nélkül, írtam az újabb kérdést, ami személy szerint rám vonatkozott.

„Hogy néz ki a szíved elrablója?”

Pillanatok alatt jött a viszontválasz.

„Magas, jóképű és istenien csókol.

Hm... Tehát istenien csókolok. Te is Lexi. Az ajkaid, csókra termettek.
A város határát, jelző táblát megpillantva, tudtam, tíz percen belül, célhoz érek, ezért ideje volt, elővezetni, a meglepetést.

„Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy az a srác, aki elrabolta a szívedet, itt van Angliában?”

A válasz most sem váratott magára.

„Azt mondanám, hogy ha ez igaz lenne, nálam boldogabb ember nem lenne a Föld kerekén”

A taxi befordult, az általam megadott utcába. Úgy döntöttem, innét gyalog megyek tovább. Kifizettem a fuvart, magamhoz vettem a hátizsákomat és elindultam ahhoz a lányhoz, aki rövid idő alatt belopta magát a szívembe és elérte, hogy az újra megdobbanjon. A cím alapján gyorsan megtaláltam, a házat, és a kerítésnek neki támaszkodva  küldtem el az újabb üzenetet.

„És ha azt mondanám, közelebb van hozzád, mint gondolnád?

Pillanatokon belül jött Lexi kérdése? Szerintem, már sejtette, miért írogatok neki ilyeneket.

„Mennyire közel?”

Tekintetemmel az ajtót lestem, miközben elküldtem az utolsó üzenetet.

„Mondjuk, az ajtód előtt? Miért nem győződsz meg róla a saját szemeddel? Ki tudja, lehet, hogy nagy meglepetésben lenne részed?”

Talán még egy perc sem telt el, amikor kivágódott az ajtó és Lexi, mezítláb, combig érő hálóingben, rohant felém, hogy a következő pillanatban, egy vérforraló csókban forrjanak össze ajkaink.