21. Fejezet Egy álom véget ér...

                                                                          18+

Egy órával később, már a konyhában ültünk és a vacsora utolsó morzsáit tüntettük el. Eric egy pillanatra sem vette le rólam a szemét, még akkor is a hátamban éreztem a pillantását, amikor a mosogatóhoz léptem. Alighogy megengedtem a vizet, megéreztem a karjait a derekam körül, minek következtében a tányér - amit éppen a kezemben tartottam - nagy csörömpölés közepette a padlóra hullt. Már a közelsége is ilyen elsöprő erővel hatott rám.
- Úgy látom, nem erőséged a házimunka – gonoszkodott.
Hirtelen belém bújt az a bizonyos kisördög. Ez a kijelentés, visszavágót kíván. A tervemet azonnal meg is valósítottam. Miközben ő a törött tányér darabjait szedegette össze, belemerítettem a kezem a tekintélyes mennyiségűre duzzadt habba és egy laza mozdulattal a hajára kentem. Tudom, gyerekes csíny, én mégis élveztem minden egyes pillanatát. Persze Ericet ismerve, várható volt, a megtorlása a kis akciómért. A hab lassan kúszott le az arcán, amelyhez mostmár, ledöbbent arckifejezés is társult. E kettő egyvelegét látva, már nem sikerült elfojtanom, a nevetést.
- Szerinted ez vicces? – emelkedett fel a padlóról, arcán titokzatos vigyorral. – Akkor ezt figyeld!
Alighogy kimondta, arra eszméltem, hogy az egyetlen rajtam lévő ruhadarab, teljesen elázott.  Még meglepődni sem volt időm, olyan gyorsan történt minden. Mikor végre magamhoz tértem, a hálóingem már csuromvizesen lógott rajtam, melyet itt-ott apró habdarabkák tarkítottak. Megvártam, míg Eric tekintete egy pillanatra elkalandozik, felkaptam a szárítóról egy kisebb tálat, belemerítettem a vízbe és a tartalmát a ruhájára borítottam. Büszkén, - mondhatni - dagadó mellkassal csodáltam meg a művemet. A kék ingből és a fekete farmerból is csöpögött a víz. A hajából úgyszintén.
- Ezt a meccset én nyertem meg – jelentettem ki.

Eric nem mosolygott, még csak meg sem szólalt. Egy pontra szegezte a tekintetét, mégpedig a hálóingemre. Gyorsan leesett, miért bámul ennyire. A mi kis vízi csatánk következtében a selyem anyag teljesen átlátszóvá vált. A bolondozásunk ebben a percben véget is ért, hogy a helyét egy sokkal érzékibb, intimebb játéknak adja át. Eric szemébe pillantva, jóleső borzongás járta be a testem. Tekintete elsötétült, és vággyal telt meg. A következő pillanatban, egyszerre mozdultunk, egymás felé. A testünk szorosan összesimult, és ajkaink mámorító csókban forrtak össze. Eric mély, szenvedélyes csókkal vette birtokba ajkaimat, s míg nyelveink érzéki táncukat járták, átöleltem a derekát és ujjaimat bedugtam a nadrágszíj alá. Eric édes bosszút állt, egyik kezével megmarkolta a fenekemet és combjához húzva betolta a lábát a combjaim közé. Kéjesen, szégyenérzet nélkül bújtam hozzá. Útban volt a ruhája. Érezni akartam, ahogy a bőrük egymáshoz ér. Egyetlen rántással kihúztam az ingét - melyből csavarni lehetett a vizet - a nadrágjából. Reszkető kézzel vettem sorra a gombokat, és amikor feltárult előttem csupasz mellkasa, csodálattal eltelve néztem a gyönyörű izmokat.
Eric megfogta a kezemet, és vadul dobogó szívére tette. Ezzel a meghitt mozdulattal az én érverésem is felgyorsult. Vágytam az érintésére, a csókjaira és férfiasságára. Vágytól hajtva nyúltam az övcsat után. de Eric nagy levegőt véve, félretolta a kezemet. Lehúzta az ingét, majd ujjaival a testemre tapadó hálóingen, kezdett kalandozni.
– Ezt meg hogy lehet levenni rólad?
Szótlanul megfogtam a ruha szegélyét, Eric pedig segített áthúzni a fejem fölött, aztán a saját inge mellé a padlóra hajította. Mohó pillantása parázsként égette a bőrömet.
– Csodaszép vagy – mondta rekedten.
Tudtam, hogy ez nem igaz, de nem akartam ellenkezni. Most nem.
– Veled annak is érzem magam.
Eric hanyagul végigfuttatta ujjait a fehér pamut bugyi apró szalagján, én pedig zavaromban fülig pirultam. Ma este nem viseltem csábos fehérneműt, hisz fogalmam sem volt arról, hogy váratlanul betoppan.
Eric arcán megjelentek a kis gödröcskék. Kisfiús mosolya és szenvedélyes tekintete majd az eszemet vette. Lassan letérdelt elém, megcsókolta a hasamat, majd nyelvével hosszasabban elidőzött a köldökömnél.
A gyengéd cirógatás megszédített, bele kellett kapaszkodom az asztalba. Eric lejjebb húzta a bugyimat, és élvezettel kóstolgatta a bőrömet. Egyre lejjebb… Amikor elérte combjaim rejtekét, az ajkamba haraptam, hogy visszatartsam hangos nyögést.
Rövidesen izgató játékba kezdett a nyelvével, miközben teljesen lecsúsztatta rólam a bugyit, egészen a bokámig, majd egy laza mozdulattal megszabadított tőle. Ez után újfent testem legérzékenyebb pontját vette célba, hogy mennyei örömökben részesítsen.
Lehunytam a szemem, mert olyan földöntúli gyönyör hullámzott végig a testemen, hogy ha nem kapaszkodom az asztalba, tehetetlenül omlottam volna le a padlóra. Túl gyorsan ragadott magával a hév. Azt akartam, hogy lassítson a tempón, de a hangom cserbenhagyott. Ezért megpróbáltam eltolni magamtól. Eric nem kegyelmezett, nem is lassított, ehelyett szétfeszítette a combomat, és ajkai mellett ujját is bevetette a „kínzásomba”. Ez még közelebb űzött a csúcsponthoz. Testem ívben megfeszült, és megfeledkezve a külvilágról, hangosan kiáltottam, amikor elértem a beteljesülést.
Ő persze nem érte be ennyivel. Még fel sem eszméltem az extázisból, ajkai máris a melleimre vándoroltak, és nyelvével a mellbimbókat kezdte izgatni, amitől ismét felizzott bennem a szenvedély. Lábaim vészesen megremegtek, alig tartották meg a testemet.
– Menjünk be a hálószobába! – kérleltem, szenvedélytől izzó szemébe nézve. Eric ahelyett, hogy elindult volna a szobámba, felültetett az asztalra és beállt a combjaim közé. Meglepődött kiáltásomat forró csókkal némította el. Mellkasa a melleimhez simult, miközben ismét simogatni kezdett...
Remegő kezekkel nyúltam a nadrágszíjhoz, s miután kioldottam, lehúztam a cipzárt. Mindezt végig a szemébe nézve tettem meg. Teste árulkodóan megremegett, látszott hogy az önuralma vészesen megrendült. Lecsúsztattam róla a farmert, majd az alsónadrágot. Ágaskodó férfiasságát ujjaim közé vettem, és lágyan végigcirógattam, melyre a válasz egy hangos mélyről jövő sóhaj volt. Eric önfegyelme ebben a másodpercben mondta fel végleg a szolgálatot. Villámgyorsan a karjába kapott és meg sem állt a szobámig. Óvatosan fektetett le az ágyra és lángoló csókokkal hintette tele testemet, szinte az elviselhetetlenségig szítva a vágyamat. Néma kérlelésként, körbefontam a lábaimat a csípőjén, amire gyorsan reagált is, mert a rákövetkező pillanatban, egy határozott lökéssel a testembe hatolt. Egyre gyorsuló iramban mozgott, míg végül már teljes elragadtatásban vonaglottam alatta. Aztán elfojtott hangon a nevét kiáltottam. Éreztem, hogy ő is közeledik már a beteljesüléshez. Amikor pedig elért a csúcsra, szinte azonnal az én testemben is egyetlen, mindent megrázó remegésben robbant szét a kéj, majd megszűnt létezni körülöttünk a világ. Erőtlenül, kimerülten levegőért kapkodva öleltük egymást, miközben izzadságtól gyöngyöző testünk még mindig egymásba olvadva várta a csillapodást.
Minden erőm elhagyott. Szempilláim elnehezültek, és nem kívántam semmit sem jobban, mint Eric karjában elaludni.

A reggeli ébredés, minden volt csak jó nem. Életem legmegrázóbb felfedezésével indult a napom. Még Josh-nak sem sikerült akkora fájdalmat okoznia, mint Ericnek aki eltűnt mellőlem és búcsúzás nélkül, lelépett. Arra sem vette a fáradtságot, hogy felébresszen. Mindössze egy rövid, személytelen, de annál sokatmondóbb levelet hagyott a párnámon.

„Gondolkodnom kell, kettőnkön. Majd jelentkezem. Eric”

A tapasztalat azt mondatta velem, a „gondolkodás” egyet jelent a szakítással. Ez a szöveg a jellegzetes lelépő duma. Lesújtott a viselkedése. Annyi gerincesség sem szorult belé , hogy a szemembe mondja: Vége. Csak ültem és néztem a kis cetlit, és egy kérdés visszhangzott a fejemben: Miért? Nem mondhatja, hogy rászálltam, hogy üldöztem őt a szerelmemmel, amit valójában ki sem mondtam. Akkor mi lehet az oka? Egyáltalán miért jött ide? Hogy összetörje a szívemet? Sok- sok kérdés kavargott a fejemben, de választ egyikre sem kaptam. Valahol a szívem mélyén, még élt bennem a remény, hogy hamarosan hallat magáról és magyarázatot ad, a ma reggeli tettére. Az eszem azonban pontosan az ellenkezőjét sugallta. Úgy döntöttem, egyelőre jegelem az Eric témát. Megfogadtam, hogy a lehető legkevesebbet gondolok rá. Megpróbálok tiszta fejjel gondolkodni és keresek magamnak, olyan elfoglaltságot, ami mellett nem lesz időm miatta keseregni. Josh-on is túltettem magam. Ericen is sikerülni fog.  Ehhez hatalmas segítséget nyújtott Stacy hívása, ami nem is jöhetett volna jobbkor.
- Szia Stacy! – üdvözöltem a főnökömet.
- Szia! Be tudnál jönni ma a stúdióba?
- Persze! Miért? – Kíváncsi voltam mi az oka, hogy személyesen rendel be.
- Majd elmondom, ha ide érsz.

Amikor rájöttem, hogy Stacy-ből egy szót sem húzok ki, egy pillantást vetettem az órámra, majd közöltem vele:
- Most van nyolc óra. Legkésőbb délre ott vagyok! Megfelel?
- Persze! Így legalább tudok egy biztos időpontot mondani a megbízónknak is.
- Jó hogy megemlítetted a megbízót. Igyekszem az üzleti tárgyaláshoz megfelelően öltözni. – Stacy elszólása valóban jól jött, a ruhaválasztás szempontjából.
- Rendben Lexi! Várlak! – búcsúzott el.


Miután letettem a telefont első utam a fürdőszobába vezetett. Gyors zuhanyzás és sminkelés után, elővettem a szekrényből a mályvaszínű kiskosztümömet, és egy színben hozzápasszoló magas sarkút. Tíz perc elteltével, pedig már úton voltam Exeterbe. Érdekes módon, most egyáltalán nem paráztam Josh miatt. Könnyedén - mondhatni – félvállról vettem a vele való találkozás lehetőségét. Amire nagy esély mutatkozott. A gondolataim Eric eltűnése és Stacy titokzatos hívása között ingadoztak. Mindkettő kapcsán újabb és újabb kérdések merültek fel bennem.

Dél előtt néhány perccel, már Stacy irodájában ültem. A megbízónak ellenben még nyoma sem volt. Türelmetlenül vártam, hogy végre felvilágosítson a főnököm az új – engem is érintő – munkáról.
- Mesélnél egy kicsit a fotós múltadról? – nézett rám elgondolkodva.
Ez fura! Senkinek, még Joshnak sem beszéltem a suli újságról és fotós szakkörről.
- A középiskolás éveim alatt, a suli újságnak készítettem képeket. – magyaráztam el kelletlenül, a főnökömnek. Számomra nem tűnt olyan lényegesnek, hogy bővebben is kitérjek rá. De nem úsztam meg ennyivel.
- Láttam a képeket – jelentette ki, majd rövid szünet után hozzátette:
- Beszéltem a tanároddal, és ahogy az várható volt, agyon dicsért téged. Szerinte egy őstehetség vagy. A kiállításodról is mesélt, amit a naplementéről készült fotóidból állítottak össze. Ha jól emlékszem, azt is megemlítette, hogy a képeket saját magad hívtad elő.
- Igen ez igaz! – ismertem be, bár továbbra sem értettem, mi köze ennek az új megbízóhoz, és nem is haboztam rákérdezni. Sejtelmem sem volt, hogy jutott a múltam Stacy tudomására. Ő viszont, mintha meg sem halotta volna, elengedte a füle mellett a kérdést és a leendő munkánkkal járó előnyöket kezdte ecsetelni:
- Ha a mai tárgyalásunk sikerrel zárul, az neked és a stúdiónak is előrelépést jelent. Komoly hírnévre tehetünk szert, amivel te is megalapozhatod a jövődet, így az sem kizárt, hogy neves fotós váljon belőled.
Stacy ezután megnevezte az összeget, amit az új projekttel zsebelhetünk be. Gyors fejszámolást követően, tudtam, hogy a saját otthon, már nem csupán vágyálom, hanem nagyon is megvalósítható ötlet. Az évek során félretett pénzem, és a jutalék, amire külön is kitért, már elég lesz ahhoz, hogy megvegyem álmaim házát. Valamiért mégsem sikerült leküzdenem a gyanút, hogy titkol valamit. Ez az érzés percről-percre erősödött bennem. Stacy mélyen hallgatott a megbízónk kilétéről. A valódi részletekre sem tért ki. A kérdésemre, szántszándékkal nem válaszolt. Gyanítottam, hogy okkal. Abban a percben, ahogy kinyílt az iroda ajtaja, a sejtésem, bizonyosságot nyert.
- Üdvözlöm Stacy! Hello Lexi – lépett be vigyorogva az a személy, akinek a jelenlétét a legkevésbé sem kívántam…