22. Fejezet. Single vagyok!

/Eric szemszöge/

A viharos szeretkezés után, Lexi a karjaimban aludt el. Vele ellentétben, nekem egy pillanatra sem sikerült lehunynom a szemem. A szerelem érzete, csak idei-óráig hozott megnyugvást, túl feszített idegeimnek. Gondolataim a néhány napon belül megjelenő albumom és az azt követő nemzetközi turné körül forogtak. Tudatában voltam annak, hosszú hetekig, még csak esélyem sem lesz arra, hogy meglátogassam Lexit. A menedzserem, szó szerint minden percemet már hetekre előre betáblázta.

Hosszú órákig néztem a bájos arcát, a párnán elterülő szőke fürtjeit, a csókra termett ajkait, s közben azon töprengtem, mi legyen velünk. Szeretem őt, és biztos vagyok benne, hogy ő is engem. Jó lenne mindig magam mellett tudni, de nem tehetem ki, annak a zűrzavarnak, ami az album megjelenése után, kétségtelenül be fog következni. A nemzetközi hírnév, a mi esetünkben, nem áldás, hanem átok. Még az utcára sem léphetne ki úgy, hogy ne lesne rá, legalább egy újságíró. Napokon belül, sajtósok hada, jelenne meg a városban. A rengeteg gonosz pletykáról és elvakult rajongókról nem is beszélve. El kell engednem őt, bár a szívem szakad bele.

Kora reggel óvatosan kibontakoztam az ölelésből, egy csókkal, elbúcsúztam tőle, írtam egy pár soros levelet, amit a párnájára helyeztem, ezután lábujjhegyen – vigyázva nehogy felébresszem - kiosontam a szobából. A magammal hozott hátizsákból, elővettem egy farmert és inget, és gyorsan felöltöztem. A pillanat hevében szétszórt – időközben megszáradt - ruháinkat összeszedegettem és egy utolsó pillantást vetve a házra, elindultam a taxihoz, amit még ébredés után megrendeltem.    

A repülőn aztán átadtam magam az önsajnálatnak. Úgy éreztem, mintha kitépték volna a szívemet. Lexi hiánya, már-mát fizikai fájdalmat okozott. Fájt, nagyon fájt, hogy erre kényszerültem, pedig csak azt tettem, amit a szívem diktált. Megóvtam őt attól, hogy tönkre tegye őt a média. Talán soha nem fogja megtudni, az igazságot, talán soha nem is fog megbocsátani…

Hazaérve, a lakásom, kihaltnak és üresnek tűnt, mindenhol és mindenben Őt láttam. Csupáncsak remélhettem, hogy a nyilallás a szívemben, idővel enyhülni fog. Tehetetlenül rogytam le a kanapéra, arcomat a kezembe temettem, s felidéztem az együtt töltött csodás napokat. Várt még rám, egy interjú, amely alkalmat adott arra, hogy megakadályozzam a firkászokat abban, hogy Lexi után kezdjenek nyomozni. Egy kiadós hideg zuhany után, előszedtem a szekrényből a Dalfesztiválon viselt fellépő ruhát, azután kocsiba vágtam magam. A műsor szerkesztője külön kérte, hogy az interjú során ezt a ruhát viseljem, én pedig eleget tettem ennek a kérésnek. A sminkes és fodrász, percek alatt elviselhetővé varázsolta a külsőmet. Pillanatok alatt eltüntették a mély barázdákat a homlokomon, s vele együtt a sötét is karikákat a szemem körül.

Felvettem pókerarcot és beléptem az oroszlán barlangjába, vagyis a legpofátlanabb tv-s személyiség stúdiójába. Fél éve, már volt hozzá szerencsém. Akkor ízekre szedte a kapcsolatunkat Molly-val. Amint arra számítani lehetett, most is, gyorsan rátért a magánéletemre. Kérdezgetett Molly-ról, az esetleges újrakezdés lehetőségéről, majd az interjú vége felé, rákérdezett: Most van –e valaki az életemben?

Tudtam, eljött a döntő pillanat, hogy kimondjam azt az egy mondatot, amivel végleg elterelem Lexiről a figyelmet, és amellyel véget ér – a valójában, még el sem kezdődött – kapcsolatunk.
- Nincs barátnőm! Single vagyok!

Alighogy elhangzottak a végzetes szavak, a torkom elszorult, a mellkasomra mázsás súly nehezedett, s ha tehetem, legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alá, az eget verő hazugság miatt…

       
/Lexi szemszöge/

Az ajtóban Gareth állt, de most kivételesen nem volt egyedül. A karjában egy tüneményes, három év körüli kislányt tartott. Első ránézésre, észre sem vettem a hasonlóságot közöttük. Csak miután alaposabban is szemügyre vettem őket. Kétségtelen. Apa és lánya álltak velem szemben.
- Szia! Engem Missy-nek hívnak és téged? – kéredzkedett le az apja karjaiból a kislány.
- Szia Missy! Az én nevem Alexandra, de nyugodtan szólíts Lexinek. – Fogtam meg apró kezecskéit.

Gareth mosolyogva figyelt minket. Végtelen szeretettel tekintetett Missy-re. Talán nem is tudta, hogy ezzel felfedte, igazi, érző énjét.
- Rátérhetnénk az ittlétem valódi okára? – kezdett bele a mondandójába.
- Persze! – bólintottam.
Miután Gareth helyet foglalt az ablak melletti kanapén, a kislánya azonnal visszamászott az ölébe, így kezdtünk el a tárgyalást.
- Még ezen a nyáron szeretném megjelentetni az új szólóalbumomat. A borító megtervezésétől kezdve, az album promójáig, minden a stúdió feladata lesz. A CD mellé, egy a koncertjeimről és azok helyszíneiről, készült fotóalbumot, is tervezek…
Gareth beszámolóját csak fél füllel hallgattam. A gondolataim pillanatok alatt, teljesen más síkra terelődtek. Eric, miért tetted ezt? Miért mentél el egy szó nélkül? – kérdezgettem magamtól. Fontos, a jövőmet érintő beszélgetés folyt körülöttem, én mégsem arra figyeltem. Csupán egy-két szófoszlány hatolt el a tudatomig.
- Lexi, figyelsz te egyáltalán? - dörrent rám Stacy.
- Igen… - mentegetőztem, habár fogalmam sem volt az utóbbi percekben elhangzottakról. Egyedül azt sikerült elcsípnem, hogy: hamarosan koncert körútra indul.
- Van valami ellenvetésed, az utazással kapcsolatban?
Én hülye? Miért nem figyeltem jobban? Milyen utazásról beszélnek ezek? Hát, Lexi, nincs más hátra, mint bevallani: Gőzöd sincs, az utazásról. Sem arról, mennyiben érint ez téged.
- Ne haragudj Gareth! – emeltem rá a tekintetem – Kicsit elgondolkodtam, ezért sajnálatos módon kiesett, amit az utazásról mondtál! Megismételnéd?
- Lexi, mi van ma veled? Mióta ismerlek, nem láttalak még ennyire szétszórtnak. - Stacy ingerült arckifejezése, semmi jóval nem kecsegtetett.

Ostoba liba! Térj már észhez! Magaddal szúrsz ki, ha ennyire fél vállról veszed a tárgyalást! Stacy nem érdemli meg, hogy a te önfejűséged miatt, elessen ettől a megbízástól. Még akkor sem, ha történetesen Gareth Gates a megbízó. Ki sietett rögtön a segítségedre, amikor a legnagyobb bajban voltál? Stacy. Ki szerzett neked lakást és intézte el, hogy megmaradjon a munkád? Megint csak Stacy. Sokkal tartozol neki. Nem teheted ezt vele. – szidtam magam.

Gareth, meglepve húzta fel a szemöldökét, majd közölte az elképedt főnökömmel: Szeretne négy szem közt beszélni velem. Stacy, kelletlenül ugyan, de beleegyezett.
- Missy – fordult vissza az ajtóból – Szereted a sütit? Van a konyhában kókusztorta.
A kicsi lánynak, rögtön felcsillant a szeme és egy szempillantás alatt az ajtónál termett. Amint becsukódott mögöttük az ajtó, Gareth elém lépett.
- Látom rajtad, hogy valami nyomaszt – fürkészte az arcomat. – A fejemet tenném rá, hogy a barátodnak köze van, a mostani lelkiállapotodhoz.
Ez a pasi titokban pszichológiából doktorált?
- Bár nem tartozik rád, fején találtad a szöget. – ismertem be.
- Mit művelt az a szánalmas alak?
- Lelépett! – Rövid, tömör válasz, de attól még sajnos igaz. – Nem ezt akartad? Valld be, örülsz neki, hogy eltűnt a képből! – támadtam rá dühösen.
Gareth arca elgondolkodóvá vált.
- Tévedsz Lexi. Nem tagadom, mindent megtettem, hogy megismerhesselek, azonban az meg sem fordult a fejemben, hogy elszakítsalak titeket egymástól. Láttam, hogyan nézett rád.
- Hogyan? – Mit nem vettem én észre, amit ő igen?
- Eric, fülig szerelmes beléd.
- Ha valóban szeretne, nem menekül el, hajnalok-hajnalán, és nem írja egy cetlire, gondolkodnia kell kettőnkön.

A reggel történtek erőteljesen felzaklattak, amit Gareth is észrevett. Nem erőltette tovább az Eric témát, helyette részletesen mesélt az együttműködésünkről. Így jött szóba a fotós múltam.
- Mielőtt rosszra gondolnál, szeretném ha tudnád, nem nyomoztam utánad. A véletlen műve, hogy megláttam a képeidet. A Pop Idol előtt, én is fotóztam, bár csak hobby szinten, ebből adódik, hogy rögtön szemet szúrnak a profik alkotásai. Aznap, amikor felfedezem a képeidet, egy barátommal jártunk a régi sulidban, ahol egy külön falat szentetek a képeidnek.
- Egy egész falat? – néztem rá hitetlenkedve.
Gareth mintha meg sem hallotta volna, folytatta tovább:
- Csak egy lépés választ el attól, hogy profi legyél. Ezért ragaszkodom hozzá, hogy elkísérj a három hetes turnémra, ahol kamatoztathatod a tehetségedet.
- Miből állna a munkám?
- A fellépéseimen, kell képeket készítened. Minden koncert után, ezekből egy montázst összeállítani, amit megoszthatok a társasági oldalakon.
A Gareth által felvázolt feladatkörben, semmi kifogásolnivalót nem találtam. Lássuk be, álom munka, álomfizetéssel. Aki erre az ajánlatra nemet mond, az tényleg egy nagy marha.
- Gondolom, rólad is készülnének fotók!?. – kérdeztem rá, majd sietve hozzátettem, amitől leginkább tartottam:
- Nyugtass meg, hogy aktot nem vársz tőlem.

Gareth hátravetette a fejét, úgy kacagott. Egy hete, még martuk egymást, most viszont, értelmes, felnőtt emberek módjára társalogtunk. Mint emberben is kellemesen csalódtam. A rövid eszmecserénk alatt kiderült, van szíve, imádja a kislányát, és nem az seggfej, akinek először mutatta magát.
- Nem fogok levetkőzni, – kacsintott, vigyorogva. – legalábbis nem teljesen.
- Mikor indulna a turné?
- Jövő hónap elején…
- Benne vagyok – a válaszom ennél határozottabban nem is csenghetett volna. – És köszönöm a lehetőséget. Egyébként tündéri a kislányod.
- Missy a mindenem. Nagyon szeretem őt! Bele sem merek gondolni, mi lenne velem, ha vele történne valami.,  – A hangja abban a pillanatban ellágyult, amint a lányáról kezdett beszélni.
- Remélem, nem veszed tolakodásnak a kérdést – kértem előre elnézést. – De hol van az anyukája?
- Suzanna, a válásunk után Londonba költözött. Missy havonta öt napot tölt velem, így egyeztünk meg a láthatásban a volt nejemmel.

Váratlanul kivágódott az iroda ajtaja, és a kis Missy, viharos gyorsasággal ugrott az apja karjaiba. A nagy ölelést követően, felkapta Stacy asztaláról a távirányítót és bekapcsolta a tv-t. Mindhármunk tekintete a képernyőre szegeződött. Missy kivételes tehetséggel, éppen arra az adóra (egy zenei csatornára) kapcsolt, ahol Eric legfrissebb nyilatkozatát adták le. A bejátszásokból kiderült, hogy az interjút, délelőtt, néhány órával az elutazása után készítették.
A riporter, azt a kérdést tette fel, amire én is nagyon vártam mit fog válaszolni. Gareth az interjú alatt, végig engem nézett. Úgy tűnt, ő előre sejtette, mit mond majd Eric.
- Van most valaki az életedben?

Eric belemosolygott a kamerába és kijelentette:
- Nincs barátnőm! Single vagyok!

Így ért véget, egy csodás álom, melyből fel kellett ébrednem és kezdődött egy új, ami a jövőmet alapozta meg…