30. Fejezet. Érzéki kitérő 1.

                                                                         
                                            18+



Sziasztok!


Történt egy kis malőr. A kisfiam egy egyszerű mozdulattal kitörölte a megírt fejezetet, amit ma éjszaka megpróbáltam újra írni. Ezért kapjátok meg két részletben a fejezetet. Még a mai nap folyamán hozom a folytatást is. A mostani részfejezet, önállóként is megállná a helyét, mert a folytatás már Knutsfordban játszódik. 
Mindenkinek jó olvasást kívánok!
Üdv: Myka


„Te vagy a jelenem és szeretném, ha része lennél a jövőmnek is…”

Hiába hallottam a saját fülemmel, mégsem mertem elhinni, hogy valóban nekem szóltak Európa egyik legismertebb popsztárjának szerelmes szavai…
A kínzó gondolatok nyomban a felszínre törtek. Mi lesz velünk? Távkapcsolatban fogunk élni? Működhet egyáltalán egy ilyen kapcsolat? Lehet hogy csupán ez két hét az, ami megadatott nekünk? Ha így van és tényleg csak ez a pár nap a miénk, akkor mindent meg fogok tenni, hogy örökre emlékezetessé tegyem számára. Nem parázok a jövőn, a jelennek élek és elfogadom azt amit az élet felkínált nekem.

Hátradőltem a puha bőrülésen, és néztem, hogy kormányozza a kocsit. Furcsamód Eric mellett mindig biztonságban éreztem magam és ugyanakkor valahogy izgatottnak is. Elég volt ránéznem, és máris megremegtem legbelül. Eric visszahozta az életembe a fényt, a szerelmet és a vágyat, amivel soha nem fogok tudni betelni. Szeretem őt, amennyire embert csak szeretni lehet. A szeretett arcra pillantva, melegség járta át a szívemet. Tekintetem lassan kúszott le gyönyörű barna szemeiről, ajkaira, amelyek oly sokszor csókoltak már. Tekintetem tovább siklott, combomon nyugvó kezére. Elég volt csupán az felidéznem, mi mindent művelt ez a száj és kéz, testem minden pontján, s a vágy borzongatóan, újult erővel tört rám. Amíg Josh-sal éltem, soha nem éreztem azt, amit most Eric mellett.
Tapintani akartam kezeim alatt megfeszülő izmait, simogatni bársonyos bőrét és belélegezni mámorító illatát. A józan eszem azt súgta, várjak ezzel, amíg haza érünk, de a vágy minden észérvet félresöpörve győzedelmeskedett felettem. Ujjaim ösztönösen mozdultak Eric combja felé, finoman simogattam, a térdétől haladva egyre feljebb, mígnem ujjaim elérték duzzadó vágyát. Az érzéki cirógatásra, egy erős szorítással és mélyről jövő sóhajjal válaszolt. Éreztem, ahogy egész teste beleremeg.
Az autó egy kis kacskaringót vetett, és Eric arcizmai megfeszültek.
- Ha azt akarod, hogy itt rögtön rád vessem magam, akkor csak folytasd tovább -figyelmeztetett, majd mereven az útra szegezte a tekintetét.
- Itt a kocsiban? – meresztettem rá nagy szemeket.
- Persze. Amúgy is azt terveztem, hogy „felavatjuk” – felelte letörölhetetlen vigyorral az arcán.
- Néha, azért másra is tudsz gondolni a szexen kívül?
- És te? – kérdezett vissza, felelet gyanánt – Most sem én kezdeményeztem. Te kezdtél csábítási hadműveletbe.
- Én csak… -  A szívem egyre hevesebben vert és az adrenalin majd szétvetett.
- Te csak? – fordult felém kérdőn, huncut csillogással a szemében.
Megkívántalak. – mondtam magamban, mert ahhoz persze nem volt elég bátorságom, hogy a szemébe is mondjam.

Szedd már össze magad! Felejtsd el a gyávaságot és vállald fel a vágyaidat. Autós kalandban még úgysem volt részed – utasított egy hang a fejemben.  Egy kis idő kellett, amíg összeszedtem a bátorságomat, majd amikor elég magabiztosnak éreztem magam,  megfogadva a tanácsot, határozottan Eric szemébe néztem.
- Igen, azt akarom, hogy leteperj! – Ebben az egy mondatban minden benne volt, amit közölni szándékoztam vele.
Kimondtam. Megtettem – gratuláltam magamnak a vakmerőségemért. De most hogyan tovább?

A „Hogyan továbbra,” gyorsabban kaptam választ, mintsem gondoltam volna.
Egy perccel az után, hogy elhangzott a számból az a bizonyos mondat, Eric lekanyarodott egy elhagyatott dűlőútra, és leállította a motort.
- Imádlak! – nézett mélyen a szemembe – Ha tudnád mennyire vártam, már hogy megnyílj előttem.
- Szeretném, ha minden együtt töltött percünket élveznéd – hajoltam ajkaira.

Most én voltam az aki, forró szenvedéllyel csókolt. A vágy, hogy bebizonyítsam, nem vagyok egy félős nyuszi, hatalmas önbizalommal vértezett fel. Nyelvemmel körbesimogattam édes ajkait, mire az ölébe húzott és vadul az ajkaimra tapadt. Kezei villámgyorsan megtalálták az utat a felsőm alá, de én sem tétlenkedtem. Elszakadva ajkaitól, apró csókokkal borítottam be arcát, nyakát és vállát, s közben kigomboltam a nadrágját, hogy kezembe vehessem minden gyönyöröm okozóját. Kezem elérte célját, és ujjaimmal nemcsak hogy körbefontam duzzadó férfiasságát, hanem simogatni is kezdtem, egyre hangosabb nyögéseket csalogatva elő ezzel belőle. Eric teste vonaglott a kezem alatt, ajkai szinte már-már tépték a számat. Keze a mellemről combjaim közé siklott, majd ujjai nadrágom gombjánál kezdtek matatni.
- Nem, most egyedül csakis te számítasz – húztam el a kezét, s közben visszaültem a helyemre, hogy ajkaimmal kényeztethessem tovább.
Eric hátát az ülésnek feszítette, amikor ajkaimmal ráhajoltam férfiasságára, és abban a pillanatban, ahogy nyelvemmel megérintettem, hangos morgás szakadt fel torka mélyéről. Kezemmel és nyelvemmel felváltva izgattam. Az éjszaka csendjét, Eric egyre gyakoribb sóhajai és hangos zihálása törte meg. Remegő teste és megfeszülő ágyéka, az élvezet közeledtét jelezte. Fejemet egy röpke pillanatra felemelve néztem vágytól elködösült szemébe.
- Abba ne hagyd – könyörgött, rekedtes hangon.
- Eszemben sincs – villantottam rá legérzékibb mosolyomat.
- Nem maradok adósod. – Tudtam mit jelent ez az ígéret. Olyan éjszakának nézek elébe, melyben nem lesz hiány túlfűtött erotikából.
Egy vérforraló csók után, amelybe minden porcikám beleremegett, ujjait a hajamba mélyesztve, húzott vissza az öléhez. Körmeimmel, gyengéden végigkarcoltam az érzékeny bőrt, majd folytattam érzéki játékomat, újfent bevetve nyelvemet és ajkaimat, a végtelenségig korbácsolva érzékeit, míg hatalmas nyögéssel el nem élvezett.

Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg. Nem is volt szükség szavakra. Eric ziháló légzése lassacskán helyreállt. Boldogan konstatáltam, hogy ekkora élvezetben sikerült részesítenem. Viszonzást azonban nem vártam. Legalábbis most nem. Eric ezt másképp gondolhatta, mert hirtelen kiszállt a kocsiból és a rákövetkező pillanatban, a motorháztetőn találtam magam. Szinte észrevétlenül szabadított meg a nadrágomtól, s ujjai nyomban testem legérzékenyebb pontját célozták meg.
- Ez nem jó ötlet. Bárki megláthat minket – gyenge tiltakozásomon, halkan nevetett.
- Kicsim. Nem lesz nézőközönségünk – lehelete ajkaimba – hacsak nem számítod az erre tévedő vadakat annak.
Eric ajkaival pecsételte le az ajkaimat. Vadul, vágytól fűtötten csókolt. Halk sóhaj szakadt fel a torkomból amikor a bugyim is és felsőm is a nadrágom sorsára jutott. A szívem majd ki ugrott a helyéről. A testem és a vérem izzott. Soha nem tapasztalt vágyat, keltett bennem Eric érintése. Már nem akartam gondolkodni, csak érezni. Egész testemben megremegtem. Leírhatatlan érzés fogott el, amikor egy ujjával – amit rövidesen követett egy második is -  elmerült bennem. A kisujjamtól a fejem búbjáig remegtem a vágytól. Felváltva csókolta, hol az ajkam hol a melleimet, miközben ujjaival fáradhatatlanul  mozgott bennem. Ilyen kéjt talán még soha nem éltem át. Csodálatos izgató érzések áradtak szét a testemben. Gerincem ívben megfeszült amikor megéreztem forró leheletét, a combjaim között. Már nem számított, hogy megláthatnak, vagy történetesen meghallhatják hangos sikolyaimat. Nem létezett jó vagy rossz. Egyes-egyedül, a kielégülés utáni sóvárgás töltötte be minden gondolatomat. A szívem örült ütemben kalapált a vérem felforrt, s az idő, mint olyan megszűnt létezni számomra. Szememet behunyva, testestől-lelkestől adtam át magam Eric. nyelvjátékának, amellyel leírhatatlan magasságokba repített. Nyögéseim egyre hangosabbá váltak,s a kéj - mely egész testemet elborította - szinte eszemet vette. Pár perccel később Eric nevét kiáltva, ért el a mindent elsöprő, gyönyör, amely hatalmas robbanással tört fel ölem mélyéről.