27. Fejezet Romantika a csillagok alatt

                            

                                                         18+

Az első „szerelmes” csókunk és én mégsem élvezhettem felhőtlenül. Nem tudtam, szívvel-lélekkel átadni magam a földöntúli boldogságnak. Addig nem, amíg a kapcsolatunkat és a barátokban való hitemet – értem itt Garethet – bizonytalanság árnyékolja be. Ennyire rossz lenne az emberismertem? Mi van, ha Eric érzi jól és Gareth valóban önös érdekek miatt, barátkozik velem? Ha csak azért hozott magával, hogy mindig szemmel tarthasson? Képtelen vagyok kiverni a fejemből a gondolatot, hogy Gareth csak játszik velem, mint macska az egérrel. Bonyolult ez a férfi elme. Na persze a nőké sem különb. Most szívesen bújnék Edward Cullen bőrébe, és hallgatnék bele mindkét srác gondolataiba – merengtem Eric szavain.

Ekkor még nem is sejtettem, hogy ezen az estén olyan „meglepetésben” lesz részem, ami fenekestől felforgatja az életemet…

Nem sokkal Gareth távozása után, Eric is magamra hagyott. Mint kiderült, a mai napra is iktattak be hang és táncpróbákat, lévén, hogy a mostani az első európai fellépésük, amin nem engedhetnek meg maguknak egy apró hibát sem. Unottan kapcsolgattam a tv-n a csatornákat, de egyik műsor sem kötött le huzamosabb ideig. Úgy éreztem, megbolondulok, ha még egy percet a szobában kell töltenem. Gondoltam egy merészet, felkaptam az éjjeliszekrényről a telefont és elindultam a parkba.

A nap már lenyugvóban volt, megjelentek az égbolton az első csillagok is, amikor immár sokadszorra, átléptem a park kapuját. Tájékozódási pontként, a távolból hallatszó koncert próba hangjait követtem. Ahogy közeledtem a színpadhoz, úgy hangosodott a zene is. Már a délelőtt meglátogatott játszótér környékén járhattam, amikor ismeretlen dallam csendült fel a közvetlen közelemben, majd amilyen hirtelen megszólalt, olyan gyorsan el is hallgatott. Mielőtt folytattam az utam - magam sem tudom miért, talán egy megmagyarázhatatlan, ösztönnek engedelmeskedve, nyúltam a zsebembe a telefonom után, és néztem rá a kijelzőre, amelyen egy sms-t jelző boríték villogott. Mit teszünk, ha üzenet kapunk? Megnyitjuk a borítékot és elolvassuk az sms-t. Ekképp cselekedtem én is. Bár ne tettem volna...

„ Hello Gath! Mizujs veled te Hősszerelmes! Hogy haladsz a királylányoddal? Még mindig nem adtad fel, hogy meghódítsd?”

                           

Hosszú percekig álltam, letaglózva földbe gyökerezett lábbal, majd mikor valamelyest sikerült összeszedni magam, elvonszoltam magam a legközelebbi padig és lerogytam rá.

Egy szerencsétlen vagy talán szerencsés véletlennek köszönhetően, került a kezembe, Gareth telefonja – ez egyértelműen kiderült a megszólításból - ami egy és ugyanazon márkájú, és színű volt, mint az enyém. Ezért nem is tűnt fel első ránézésre, hogy felcserélődött a két telefon. Remegő kezekkel, zártam be az üzenetet és csúsztattam vissza a zsebembe a készüléket. Az üzenet elolvasásával, egyidejűleg felnyílt a szemem is. Be kellett látnom, hogy Eric aggodalma a kettőnk kapcsolatát illetően, egyáltalán nem volt alaptalan. Gareth valóban többet szeretne, egyszerű barátságnál. Próbáltam legyőzni a kísértést, hogy beleolvassak a többi sms-be, de gyenge ember lévén, a kíváncsiságom diadalmaskodott felettem. Véletlenszerűen nyitottam meg egy régebbi üzenetet, ami szintén rólam szólt. A megrázó felismerés ekkor következett be. 

„ Szedd össze magad! Állj elé és mond a szemébe, hogy szereted. Rossz nézni, ahogy szenvedsz ettől a viszonzatlan szerelemtől."

Istenem! – temettem arcom a kezembe. - Most mit tegyek? Képtelen leszek a szemébe nézni és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Hogyan dolgozzak vele, ezek után, hogy tudom, mit érez irántam? A szerződésem köt, tehát vissza nem léphetek, és ha nem így lenne, akkor sem hagyhatnám cserben. Gareth jó ember, ezt bizonyítja, az a határtalan szeretet, ahogyan a kislányával bánik, és ahogyan beszél róla. És arról sem szabad megfeledkeznem, amit értem tett. Csakis az ő érdeme, hogy most itt lehetek, és azt tehetem, amire mindig is vágytam. Ha megszakadok is, végig kell csinálnom ezt a két hetet, ami még hátra van a turnéból. Pokolian nehéz lesz, de ki kell bírnom és mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy ne fogjon gyanút. Nem szabad rájönnie, hogy tudok az érzéseiről. Amint ennek vége, elköltözöm a közeléből. Neki és nekem is jobb lesz így. A koncertek közti, „lyukas” napokban belevetem magam a lakáskeresésbe. Stacy könnyen fog találni helyettem mást, aki beköltözik a bátyja házába. – határoztam el magam, majd vettem egy nagy levegőt és elindultam a színpad felé. 

Eric a színpadon, nagy ovációval, magyarázott valakinek. Közelebb érve, vettem észre, hogy a Lisebergi koncertjén, megismert technikus, Sam a beszélgető partnere. Eric, abban a pillanatban, ahogy megpillantott, két lépéssel átszelve a köztünk lévő távolságot, ölelt magához és csókolt meg a jelenlévők szeme láttára. Hosszú, szenvedélyes csókunkat tapssal jutalmazták a csapat tagok. 

- Mit szólnál egy ráadáshoz? – Ajkai csintalan mosolyra húzódtak.

- Benne vagyok – kacsintottam rá. A szemem sarkából észevettem, hogy az egyik technikusnak komoly gondjai akadtak a fények beállításánál – ,de úgy látom, későbbre kell halasztanunk… 

Eric tekintetével követte az enyémet, így gyorsan kiszúrta a dühösen káromkodó munkást. Gyors szájra puszi és kisebb szabadkozások után, nehezen ugyan de magamra hagyott, amit Sam azonnal kihasznált. Arcán hatalmas mosollyal, szélesre tárt karokkal indult felém és zárt a karjaiba. Eric szemöldök ráncolva figyelte az ölelkezésünket. Szúrós tekintetét látva, jobbnak véltem, kibontakozni az ölelésből. 

- Szervusz Alexandra! Örülök, hogy, ismét találkozunk. – nyomott egy-egy puszit az arcom mindkét oldalára.

- Én is örülök Sam! Hogy vagy?

- Köszönöm kérdésed – vigyorgott. – Az Isiászomat és a rendetlenkedő izületeimet kivéve, egész tűrhetően. 

- Ez sajnos a korral jár. Ha ennyire nehezedre esik a járás, a reumatológusod, felírhat járó botot is.  – magyaráztam nagy komolyan, s közben, csak nagy nehézségek árán sikerült elfojtanom a röhögést. Samről ugyanis tudni kell, hogy most éli a legszebb férfikorát. Lisebergben elárulta, hogy a koncert előtti héten, ünnepelte a 38. születésnapját. 

- Újra együtt vagytok?  - mutatott a fejével Eric felé. 

Időközben, a technikus orvosolta a felmerült problémát. Eric most a hangszórókat ellenőrizte egy színpadi munkás kíséretében. Megérezhette, hogy figyelem, mert váratlanul megfordult és a legdögösebb mosolyát villantva rám ajkaival a „szeretlek” szót formálta. 

Sam figyelmét sem kerülte el a néma vallomás.

- Igen! – közöltem vele, boldogan.

- Ennek, szívből örülök. Emlékszel mit meséltem Molly-ról?  

Hogyne emlékeznék? Mindenki panaszkodott rá. Annyira eldurvult a helyzet, hogy kilátásba helyezték egy esetleges sztrájk lehetőségét is. Sam kérdése felkeltette a kíváncsiságomat, érdekelt miért hozta elő, a Svédországban történteket.

- Persze, emlékszem. Miért? 

- Mert az elutazásod után, ismét felvetődött bennünk a sztrájk – Molly az idő tájt, már nem bunkózhatott velük. Akkor mégis miért? A kimondatlan kérdésre, rövidesen meg érkezett a válasz. Sam a fülemhez hajolt és megsúgta a „bűnös” nevét.

Tisztán hallottam, de mégsem akartam elhinni. Éppen ő?

- Sam, ugye most csak viccelsz? – Reménykedtem, hogy ez is a szokásos tréfáinak egyike.

- Nem Lexi! – nézett rám halál komolyan. – A te Mr. Popular-od, mindenkit ki idegelt a környezetében. Úgy nyavalygott, mint egy kis gyerek. Ugyanazt művelte, amit anno az exe. Ma viszont, visszakaptuk a régi Ericet, akivel öröm együtt dolgozni. Mindezt neked köszönhetjük. Most pedig szeretném, ha kiöntenéd Sam bácsinak a szívedet.

- Miből gondolod, hogy van mit mesélnem?

- Alexandra! Láttam, mennyire kétségbe estél. 

- Eric is észrevett? – kaptam fel hirtelen a fejem.

- Nem, eltereltem a figyelmét. Épp ezért tartozol annyival, hogy beavatsz a titkodba.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy férfival fogom megvitatni a szerelmi életemet, mégpedig, mondhatni egy ismeretlen férfival, hiszen most látom őt másodjára. Félve kezdtem bele. Amilyen nehezen indult, olyan gyorsan oldódtam fel, annak biztos tudatában, hogy Sam-ben megbízhatok, és nem mondja vissza Ericnek a hallottakat. Rövidesen már ömlöttek belőlem a szavak. A telefon elővételét, nem mertem megkockáztatni, mert Eric így is végig rajtam tartotta a szemét. 

- Mit mondjak? Jó nagy slamasztikába kerültél  – jegyezte meg amit, amúgy is tudtam. – Hogy akarod elkerülni a vele való találkozást? 

- Azt tervezem, hogy a szerződésem lejártával elköltözöm a városból. 

- A menekülés sem megoldás! – filozofált – Az elmondottak alapján, hétszentség, hogy keresni fog. Ha megtalál, megint tovább állsz? 

- Ráérek majd akkor agyalni ezen, ha bekövetkezik. 

- Ericnek is el kell mondanod – Na, ez volt az, amit nem akartam hallani. 

- Eric a kezdetektől nem bízott benne.

- Mint az be is bizonyosodott, okkal – jegyezte meg Sam, majd hozzátette:
- Gondolkodj el azon, amit mondtam. 

- Min kell elgondolkodnia? – hallottam meg a hátam mögül Eric bársonyos hangját. Szavaival egyidejűleg karjait derekam köré fonta és vont szorosan magához. Lehelete a nyakamat súrolta, amelybe minden porcikám beleborzongott. 

- Oké, fiatalok én most lépek! Vár a masszőröm – köszönt el sietve Sam. 

- Jól sejtem, hogy megzavartam egy fontos eszmecserét, amelynek én voltam a tárgya? – Eric villámgyors mozdulattal fordított maga felé. Mélyen a szemembe nézve várta a válaszomat. 

Valamikor el kell mondanom neki, amit ma megtudtam. De az a nap, nem ma lesz – döntöttem el.  

- Úgy is mondhatjuk – adtam kitérő választ és reménykedtem benne, leszáll a témáról. 

Nagy szerencsémre, nem faggatózott tovább, ehelyett kézen fogva a színpad mögé húzott. 

- Egy óra múlva végeznek a beállításokkal. – pillantása csaknem perzselt – Ha szeretnéd, visszamehetünk a szállodába, de itt is maradhatunk. Személy szerint, én az utóbbi mellett teszem le a voksomat.

- Itt? – néztem körbe – Az éjszaka beálltával, az orrunkig sem fogunk látni.

- Szívem, én vaksötétben is megtalálom, amit akarok.

- Tegyük fel, itt maradok veled… – búgtam érzéki hangon – Milyen programot tudsz ajánlani erre az estére?

- Szeretkezés a csillagok alatt, pezsgővel fűszerezve – súgta a fülembe – Hogy hangzik?

- Ki tudna ilyen ajánlatra nemet mondani? – rajzoltam körbe ujjammal ajkai vonalát – Meggyőztél. Maradok.

- Kicsim, más választ el sem fogadtam volna… 

A hátralévő egy óra, gyorsan elrepült, lassan, kezdtek hazaszállingózni az emberek. Másfél órán belül, mindenki elhúzta a csíkot és ketten maradtunk Erickel. Kezében, egy üveg pezsgővel, indult meg a színpad mögötti, magas sövénnyel elkerített füves területre én pedig a torkomban dobogó szívvel, követtem őt. Egy pillanatra megtorpantam, mert a sötétben, tényleg nem láttam az orromig sem. Eric a kezem után kapott és húzott le magával a földre. A pezsgősüveg dugója, nagy pukkanással, repült ki az üvegből, majd rögtön ezután halvány fény árasztotta el, a mi kis rejtekünket, melynek forrása egy egyszerű zseblámpa volt. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy éreztem meleg leheletét. Eric egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, emelte az üveget a számhoz és itatott meg. Szinte öntudatlanul vettem ki a kezéből az üveget és tettem ugyanazt, amit ő és élvezettel figyeltem, ahogy kortyol egyet.

A zseblámpa fénye megvilágította Eric férfias vonásait, árnyékot varázsolva barna hajára, Ajka nedves volt a pezsgőtől, és érzéki várakozásról árulkodott. Rámosolyogtam, majd benedvesítve az ujjamat egy kis pezsgővel, végigsimítottam a száján. Amikor el akartam húzni az ujjamat, Eric a kezem után nyúlt, szájába vette az ujjamat és leszopogatta róla az utolsó csepp pezsgőt is. Testemet forróság öntötte el. 

 Kivette kezemből az üveget és a lerakta maga mellé a földre. Egy pillanatra mélyen egymás szemébe néztünk. Egyre feszültebb lett a hangulat. Csak azt éreztem, hogy a szívverésem és lélegzésem felgyorsul. Eric teste is félreérthetetlenül elárulta izgalmát.

- Lexi - szólalt meg rekedten, és kezével beletúrt a hajamba, kínzó lassúsággal véve birtokba ajkaimat. Lázasan csókolt, miközben én becsúsztattam kezem pólója alá és végigsimítottam izmos mellkasán 

Bár ez a csók nem volt olyan izzóan szenvedélyes, mint a legutóbbi, mégis éppen olyan sokat ígért. Eric egy röpke pillanatra elhúzódott tőlem, éppen csak annyira, hogy kortyoljon egyet az üvegből, engem pedig újfent megitatott, majd hevesen, féktelen szenvedéllyel tapadt ismét ajkaimra. Ujjai a hasamon kalandoztak, érintése nyomán forróság áradt szét az ereiben. Olyannyira lekötött, hogy minden szenvedélyemet beleadva viszonozzam a csókját, hogy észre sem vettem, mikor és hogyan szabadított meg a nadrágomtól. Miután a felsőm is lekerült rólam, magamhoz ragadtam az irányítást, hátra döntöttem a fűbe és felbátorodva kezdtem őt vetkőztetni. Előbb a pólóját majd a rövidnadrágját vettem le, míg végül ott feküdt előttem alsónadrágban. Halkan felsóhajtott, amikor a csípőjére ülve, körmömmel finoman megsimogattam a combját, majd amikor benyúltam a boxer pántja alá, és lassan lehúztam róla, torkából hangos hörgés szakadt fel. Alighogy lekerült az alsó, egy laza mozdulattal maga alá fordított. Ezzel is jelezve, mostantól ő irányít. Ujjait finoman végig futtatta a hasamon, majd le a csípőmön, alig érintve érzékeny bőrömet. Ekkor már egész testemben megremegtem.

- Tetszik? - kérdezte miközben nyelvével körülsimogatta a fülcimpámat.

- Igen…Nagyon – egy halk elfúló sóhajra futotta tőlem.

Lassan a melleim fölé hajolt, és felváltva szívni kezdte a kemény mellbimbókat.  A mellemről a hasamra, siklottak becéző ujjai, amit rövidesen ajkai is követték. Ez az édes kényeztetés hullámzó, érzéki borzongást váltott ki a testemből, végül nyögve megvonaglottam.

Csak álmodom, - gondoltam.  - azt álmodom, hogy együtt vagyok álmaim férfijával, aki ráadásul még szerelmes is belém és ebből az álomból soha többé nem akarok felébredni.

Amikor gyengéden szétnyitotta a combjaimat, és felemelte a térdemet, már minden ízemben remegtem. De úgy tűnt, ő nem akarja elkapkodni a dolgot. Lassan, finoman csókolgatni kezdte combom belső oldalát, majd nyelve megérintette testem legérzékenyebb pontját. Amikor megéreztem nyelvének lágy, izgató simogatását nőiességem forrásán, sohasem tapasztalt gyönyör cikázott át rajtam. Abban a pillanatban, amikor úgy éreztem, felrobbanok, belemarkoltam a karjába.

- Ne lihegtem végül. – Hagyd abba! Nem bírom tovább!

- De igen! – Eric nyelvjátékával kíméletlenül űzött a gyönyör felé. A testem ívben megfeszült, amikor elöntött a kéj első hatalmas hulláma, és szétáradt mindent porcikámban. Érintései, csókjai, az a tökéletes boldogság, amit a karjaiban éltem át, letaglózta érzékeimet. 

Testemet még rázta a remegés, amikor ajkaival ismét támadásba lendült. Hosszú, érzéki csókban forrtak össze ajkaink. Ajkaim maguktól nyíltak szét, Eric kutakodó nyelve előtt, ami szinte önálló életet élt. Könnyedén sikerült elérnie, hogy az eszeveszett vágy újult erővel törjön rám. Száját a mellemre tapasztotta,  ezzel hangos sikolyt csikarva ki belőlem.  A csípőjét szorítva, vágyakozva simultam izmos testéhez. Kezemet megfogva vágyának bizonyítékához vezette, amely tettre készen várta, hogy testünk összeforrjon. Ujjaimmal lágyan végigcirógattam. Eric hangos sóhajjal válaszolt az érintésre. Nekifeszült a kezemnek és hagyta, hogy kedvemre kényeztessem férfiasságát. Tudtam, hogy már nem bírja sokáig, így minden gyengédségemet és tudásomat bevetve, vettem kezelésbe, aminek rövid időn belül meg is lett az eredménye. Teste megfeszült és egy hörgésszerű hang kíséretében, egy erőteljes lökéssel vette birtokba a testemet.

- Szeretlek – suttogta a számba. 

- Én is Eric…Nagyon szeretlek 

Újra soha nem sejtett érzések ébredtek bennem. Eric kezével megragadta a csípőmet, hogy vadabbul mozoghasson. Lábammal átkulcsoltam a derekát, hogy még közelebb érezhessem magamhoz. Éreztem, hogy szenvedélye újra felkorbácsolódott, a teste magától mozgott, és követelő vágy kerítette hatalmába. Először lassan mozgott, uralkodva magán, ám nem sokáig tudta tartani ezt az ütemet. Amint a vágy egyre áradt szét testükben, úgy váltak erőteljesebbé és gyorsabbá lökései.

Robbanásként jött a gyönyör, ami egyszerre ért mindkettőnket. Ívbe feszült a testem, mindenütt Ericet éreztem. Aztán minden megszűnt létezni körülöttük, csak ketten voltunk, és az a mindent elemésztő gyönyörűséges lángolás, amely egyszerre röpített a csúcsra. Olyan lenyűgöző élmény volt, hogy moccanni sem bírtam.

Kis idő múlva Eric legördült rólam, majd egy gyengéd csókot követően, felállt és szanaszét szórt ruháinkat kezdte keresni. Miután minden ruhadarabot begyűjtött és felöltözött, megvárta, míg én is magamra öltöm a ruhámat.  Kezünket összekulcsolva, indultunk vissza a szállodába, amikor csillogó szemekkel kijelentette.

- Nekünk nincs szükségünk ágyra – vigyorgott. – Mindig megtaláljuk az ideális helyszínt. A következőt te választod ki…