26. Fejezet Eric vs Gareth

Eric vallomása, balzsamként hatott, megsebzett lelkemre. Abban a pillanatban, ahogy elhangzott a „bűvös” szó a szájából - amely melegséggel töltött el - a szívemet körül ölelő jégpáncél, olvadásnak indult. Tudtam, a halkan elsuttogott szavak, nem csupán üres frázisok, amivel megpróbál levenni a lábamról. Nem! Ez a szerelmi vallomás, mélyről, szívből jött, mert valóban vannak érzései. A sugárzó tekintete és a halvány mosoly az arcán, mind-mind erről tanúskodott. A szerelem nem ismeretlen számára, hiszen egy négy éves kapcsolatot, tudhat a háta mögött. Amikor Josh-sal megismerkedtem, úgy éreztem: Engem is eltalált Ámor nyila. Mostanra, felismertem, hogy az, amit akkor szerelemnek véltem, pusztán egyszerű fellángolás volt. Amióta Eric belépett, mondhatni, berobbant az életembe, azóta nyert igazi értelmet a szerelem fogalma. Azok a percek, amikor rá gondolok, izgalmasak, sőt izgatóak.
Hiába is tagadnám, azzal csak magamat álltatnám. Szeretem Őt. Az a néhány nap, amit vele tölthettem, mélyen, kitörülhetetlenül belevésődött az elmémbe, s rabul ejtette a szívemet. Hihetetlen, de tényleg szerelmes vagyok. Teljes szívemből szeretem Eric Saade-t. Azt a srácot, akiért sok ezer lány epedezik. – ismertem be magamnak.

Eric arca hirtelen felderült és lassú léptekkel indult meg felém.
- Ugye nem? – néztem rá reménykedve. Az nem lehet, hogy hangosan is kimondtam!?


A vágyaim tárgya, már közvetlenül előttem állt, gyönyörű barna szemei, mint a smaragd, ragyogtak. A pulzusom, felszökött az egekbe, a szívem majd ki ugrott a helyéről, amint megpillantottam az arcán elterülő, féloldalas, szívdöglesztő mosolyt. Minden porcikámban éreztem a közelségét.

- Lexi néni! Éhes vagyok és fáradt is – dörzsölte meg a szemét a kis Missy. Azonnal a karjaimba emeltem és egyúttal kihasználtam az alkalmat, hogy kikerüljek Eric bűvköréből.
- Máris megyünk vissza a szállodába kicsim! – nyugtattam meg a kislányt. – Ha nagyon álmos vagy, hajtsd a fejedet a vállamra.
- Eric bácsi ugye te is jössz velünk? – fordult Erichez, Missy.
- Ha Lexi néni megengedi? – nézett mélyen a szemembe.

Hogy ez a pasi milyen pimasz! Tudja jól, hogy nem fogom elutasítani. Ha akarnám, sem tudnám, mert ezzel Missy-nek okoznék bánatot.
- Eric bácsi is jöhet velünk – feleltem, szikrázó szemekkel, amire Eric egy „nem tudsz nekem nemet mondani” vigyorral válaszolt. Alig tettünk meg két lépést amikor, a derekamnál fogva megállított, majd egy szó nélkül kivette a kezemből a kicsi lányt.
- Nyugi, kis méregzsák – vigyorgott újfent, tudva mennyire bosszantanak a kisded játékai. - Nem gondolod, hogy hagyom, hogy te cipeld a kislányt.

Az állandó hangulatváltozásaival, elérte, hogy ne tudjam hányadán állok vele. Tegnap, a sárga földig lehord, megvádol azzal, hogy viszonyom van Gareth-tel, burkoltan, fehérmájúnak nevez. Olyan nőnek, aki falja a férfiakat, aki egyszerre több vasat tart a tűzben. Most pedig hirtelen a semmiből feltűnik eljátssza a figyelmes,gáncs nélküli lovagot. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajta – ezen és ehhez hasonló dolgokon elmélkedtem, a hazaút során.

A szállodában Eric lefektette az ágyra Missy-t, aki még a parkban, a karjaiban elaludt. Időközben beláttam, hogy Ericet, valóban a segíteni akarás vezérelte, amikor átvette tőlem Missy-t.
- Köszönöm – köszöntem meg, kicsit megkésve a segítségét.
- Szívesen – fogta meg a kezem és meg sem állt a szoba másik végében elhelyezett fotelig, majd miután helyet foglalt benne, egy laza mozdulattal az ölébe húzott.
- Sajnálom a tegnapit. Hidd el, eszemben sem volt megbántani téged. – cirógatta meg gyengéden az arcomat. – A féltékenység és az elkeseredettség beszélt belőlem. Ostoba módon azt hittem, Gareth lecsapott a kezemről. Nem bízom benne. A mai napig vetélytársamnak tekintem őt.  Csodálkozom rajta, hogy megmaradtatok szimplán barátnak. Meg tudsz nekem bocsátani?

Lehet erre a pasira haragudni? Dehogy lehet! Elég csak egy pillantást vetni abba a csokoládébarna szempárba, és azt, is elfejtem, miért haragudtam rá. Valljuk be: Elvette az eszemet. Szerelmesen iszom minden szavát, a közelében pedig  képtelen vagyok megfontoltan, értelmes ember módjára cselekedni. Kell, hogy legyen még egy esélyünk a boldogságra. Megszakadna a szívem, ha elveszíteném…
- Talán – szólaltam meg hosszas hallgatás után – Az attól függ…
- Mitől? – vágott a szavamba.
- Milyen intenzitással próbálsz meg kiengesztelni – Kíváncsian vártam, mit lép a kijelentésemre.
- A legnagyobbal ígérem! – szavaival egyidőben a derekamat átölelve, vont magához. – Szeretlek Lexi. Mostmár elárulhatom – hajolt lassan az ajkaim fölé – A parkban elszóltad magad.

Valahol sejtettem, hogy az önmagammal folytatott eszmecserém, egy része hangosan is elhangzott. Eric ezt a gyanúmat, az imént meg is erősítette.
Piszkálta a csőrömet, mit mondhattam neki, de nem bírtam rá szánni magam, hogy erre rá is kérdezzek. Úgy látszik, Eric a gondolatolvasás technikáját, az utóbbi időben a tökélyre fejlesztette, mert a következő mondatában azt ecsetelte, hogyan ébredtem rá, hogy szerelmes vagyok Eric Saade-be, azaz őbelé.

Zavartan hajtottam le a fejem, nem volt elég bátorságom a szemébe nézni.
- Kicsim, nézz rám – emelte meg az államat, tekintetével rabul ejtve a tekintetemet - Sose szégyelld a szerelmünket! Tőlem aztán az egész világ megtudhatja.
- Valóban, így gondolod? – hitetlenkedtem. Furcsa volt ezt az ő szájából hallani.
- Igen! Így – a világos felelet, minden kétségemet eloszlatta.
- És ha én nem szeretném nagy-dobra verni a kapcsolatunkat?
- Azt is elfogadom! De azt nem tudom garantálni, hogy sokáig titokban tudjuk tartani. Komolyan gondoltad, amit ott, akkor a parkban mondtál?
- Igen - suttogtam halkan.
- Egy utolsó, de számomra talán legfontosabb kérdés – hangja, lágyan, mégis határozottan csengett. – A popsztárba vagy a magánember Eric Saade-be szerettél bele?
- Mindkettőbe! – feleltem némi hezitálás után. Úgy éreztem, hogy kicsit bővebben, is ki kell fejtenem, ezért ekképp folytattam – Azon szerencsés emberek közé sorolhatom magam, akik megismerhették mindkét énedet. Elsősorban, mint magánembert szerettelek meg, de nem áll távol tőlem a popsztár Eric sem.

A válaszom minden bizonnyal elnyerhette a tetszését, mert a következő pillanatban, egy forró csókkal zárta le ajkaimat.
A csókja olyan édes volt, mint a méz, olyan pezsdítő, mint a legnemesebb bor, egyszerre adakozó és szenvedélyesen követelődző. Olyan földöntúli boldogság árasztott el, mint még soha életemben. Miután elváltak egymástól ajkaink, lágy csókokkal hintette be az arcomat, majd a nyakamat, amitől feltámadt bennem a jól ismert, sajgó vágy és nem csak bennem.
- Kívánlak – súgta Eric, miközben gyengéden simogatta a fülem mögötti érzékeny területet. A szememet lehunyva engedtem át magam a kéjes érzésnek. Nem tehettük azt amire mindketten vágytunk, hisz nem voltunk egyedül. Gareth lánya, alig két méterre tőlünk, az ágyamon aludt. Az egyre merészebb simogatások és szenvedélyes, követelelőző csókok, arról tanúskodtak, hogy erről a közel sem elhanyagolható tényről, Eric teljesen megfeledkezett, vagy legalábbis nem vesz róla tudomást. Egyik keze a combomra, a másik pedig a pólóm alá siklott, amikor kénytelen-kelletlen leállítottam őt.
- Eric, kiskorú is tartózkodik a szobában. – tettem egy próbát, az észhez térítésére még mielőtt teljesen elveszti a fejét.
- És ez a kiskorú, jelen pillanatban mélyen alszik – vigyorgott, s közben, arra eszméltem, észrevétlenül kigombolta a nadrágomat. Ujjai, végigsiklottak a hasamon, majd a csípőmön és végtelen lassúsággal, a combjaimra, majd a azok közé  kalandoztak, míg legvégül a bugyim szegélyénél állapodtak meg. Minden egyes érintésre, apró remegéssel válaszolt a testem. – Hosszú volt a nélküled töltött idő. Ne kérd, hogy most megálljak. Képtelen lennék rá – mormolta vágytól rekedt hangon.
Minden erőmet összeszedve szakítottam ki magam az ölelésből. Nem láttam más kiutat ebből a szorult helyzetből.
Reméltem, hogy az úgymond – visszautasításommal – sikerül egy időre lehűtenem, de ismét tévedtem. Tekintetét körbehordozva a kicsinyke szobán, pillantása megakadt a fürdőszoba ajtaján. A kaján vigyor és a vágytól elködösült tekintet, egyértelműen árulkodott arról, mire készül.
- Felejtsd el! -  ráztam meg a fejem.
- Gyere – fonta ujjait a csuklóm köré, és húzott be a mosdóba.
- Eric… gondolj Missy-re. Szegény megijed, ha felébred és nem talál minket.
- Nyugi …  Nem csukjuk be az ajtót, így biztosan meghalljuk, ha felébred.


Gondolkodj! Sürgősen tenned kell valamit, hogy megállítsd. Keress olyan témát, amitől egy csapásra megfeledkezik az őrült vágyról. – szólalt meg a józanabbik eszem. A megoldás szinte adta magát, amikor felidéztem a tegnapi veszekedést kiváltó okot, az egykori kedvest Molly-t. Ha ez nem hűti le, akkor semmi.
- Tartozol nekem egy magyarázattal – hívtam fel a figyelmét a tegnapi estére. – Molly valamilyen szinten, még most is közénk áll.

Ez a mondat, végre hatott. Egyik pillanatról a másikra, eltűntek a simogató kezek és megszűntek a csókok.
- Igazad van… – ismerte el, karba tett kézzel a mosdónak támaszkodva. – Elhiszed ha azt mondom, fogalmam sem volt róla, hogy meglátogat?
Nem láttam okát, hogy kételkedjek a szavában, ezért egy fejbiccentéssel jeleztem, hiszek neki.
- Nem tudom hogyan, de elérte, hogy a velem szomszédos szobát kapja és azóta, egy perc nyugtom sincs tőle – a hangja keserűségről árulkodott – Már az is megfordult a fejemben, hogy végső megoldásként más szállás után nézek.
- Ha gondolod, nálam is eltöltheted azt a pár napot. – Amikor én voltam bajban, ő segített azzal, hogy befogadott a lakásába. Most alkalmam nyílt ezt viszonozni.
- Köszönöm, és élek is vele – csapott le, mindennemű habozás nélkül az ajánlatomra. – Így többszörösen is jól járok.
- Mégpedig?
- Megszabadulok Molly állandó zaklatásától és azzal lehetek – kacsintott rám – akire mindennél jobban vágyom. Rád!
- Molly zaklat téged? Az hogy lehet? – értetlenkedtem- Barátként váltatok el, vagy netán, rosszul emlékszem?
- A fejébe vette, hogy visszaszerez, ezért jött utánam és jár állandóan a nyomomban. – valóságos panasz áradatot zúdított rám – Ideig –óráig megmosolyogtam a kitartását, de mostanra eljutottam oda, hogy idegegesít a jelenléte és azon igyekszem, hogy lerázzam őt. Elegem lett belőle. Rosszabb mit egy lesifotós.
- Tud rólam? – csúszott ki a számon önkéntelenül a kérdés.
- Nem… Még nem. De ha tovább folyatja a „Csábítsuk vissza Ericet” akcióját, előbb - utóbb kénytelen leszek felvilágosítani kettőnk kapcsolatáról.
- Biztos vagyok benne, hogy nem fog egykönnyen leállni. Ha én lennék az ő helyében, csak és kizárólag egy kiábrándító sokk, téríthetne el a tervemtől…– fejtettem ki a véleményemet az imént elhangzottakról.

Újfent Eric karjaiban találtam magam. Ujjaival gyengéden megcirógatta az arcomat, s közben egy leheletnyi csókot nyomott az ajkaimra. Már meg sem próbáltam megérteni, mit miért tesz.
- Kicsim, épp most adtál egy jó ötletet arra, hogyan fojtsam el  csírájában a további próbálkozásait – csillant fel a barna szempár.
A briliáns terv részletezése sem váratott magára.
- Fel kell nyitnunk a szemét. Talán drasztikusan fog hangzani és gonosz dolog, de nem látok más lehetőséget arra, hogy egyszer s mindenkorra kiábránduljon belőlem… - A hosszú bevezető, sejtetni engedte, hogy Molly-nak nagy megrázkódtatásban lesz része, amennyiben Eric megvalósítja az elképzelését. Gyanítottam, hogy a terv kivitelezésében, engem is számításba vett. Már csak az a nagy kérdés, milyen szerepet szán nekem. Eric egy rövid hatásszünet után, erről a rejtélyről is fel lebbentette a fátylat.  – El kell érnünk, hogy szemtanúja legyen a csókunknak és ráébredjen arra, hogy a szívem már másért dobog…

Sokáig nem sikerült napirendre térnem, Eric terve fölött. Legfőképpen azt bántam, hogy én segítettem hozzá, a terv megszületéséhez. Az eszem és a szívem is lázadozott, az ellen, hogy részt vegyek ebben az őrültségben.

Eric némi unszolás hatására, elindult a holmijáért a szállodába. Talán tíz-tizenöt perc telt el a távozása után, amikor Missy felébredt. A kiadós ebédet követően - amit úgyszintén a szobában fogyasztottunk el, megjelent Gareth és rövidesen Eric is. Alig néhány percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy számomra nyilvánvalóvá váljon, a két srác nem fér meg egy légtérben. Gyilkos pillantásokat lövellve, mogorva arckifejezéssel méregették egymást. Félő volt, hogy olyannyira elmérgesedik a helyzet, hogy a végén tettlegességig fajul a dolog. Titokban számoltam a perceket és csak remélhettem, hogy Gareth nem időzik sokáig a szobámban.

Ami nagyon meglepett, az pontosan az ő viselkedése volt. Reggel, még ragaszkodott hozzá, hogy gondoljam át a tegnap estét és hallgassam meg Eric magyarázatát. Akkor úgy tűnt, kifejezetten, azon munkálkodik, hogy összehozzon Ericet és engem. A mostani hozzáállása, viszont épp az ellenkezőjére vallott. A nap folyamán, immár második alkalommal zavarodtam össze.

A puskaporos levegő, viszonylag gyors távozásra késztette Garethet és amint becsukódott mögöttük az ajtó, meg abban a percben kérdőre vontam Ericet.
- Lerí rólad, hogy ki nem állhatod Garethet!
- Nem tagadom, nem a szívem csücske… - vonta meg a vállát.
- Áruld már el, mi a bajod vele – faggattam tovább.
- Most is fent tartom azt az állításomat, hogy Gareth barátsága, nem önzetlen. Nem tett le arról a szándékáról, hogy megszerezzen magának.
- Csakhogy én téged Szeretlek – fogtam két kezem közé az arcát –  Ő számomra, nem több mint egy barát és soha nem is lesz több.
- Szeretlek Lexi, és nem hagyom, hogy elvegyen tőlem. Harcolni fogok érted – ölelt szorosan magához, és pecsételte meg egy gyengéd csókkal, az iménti fogadalmát…