28. Fejezet. Az álca

A parkbéli együttlétet, varázslatos éjszaka követette. A park és a szálloda között utunkat többször megszakítva álltunk meg, hogy forró csókot váltsunk. A szobába érve pedig, ott folytattuk, ahol a parkban elkezdtük. A szűnni nem akaró vágy, újra és újra egymás karjába űzött minket.

A korai nap betűzött a sötétítő függönyön és rásütött a széthajigált ruháinkra. A nadrágom a fotel mellett hevert, a felsőm és Eric boxere pedig a szoba közepén.  A látvány pírt varázsolt az arcomra.  Eric a könyökére támaszkodva hajolt fölém és mosolyogva figyelte a zavaromat.
- Jó reggelt, álomszuszék! – köszönt kedvesen.
A gyengédség lebilincselt. Még soha sem érzettem így férfi iránt, még senki nem nyűgözött le ennyire.
- Jó reggelt! – viszonoztam a köszöntést. – Mennyi az idő?
- Háromnegyed nyolc.
- De korán van!
- Elég nagy felfordulást csináltunk tegnap! – vigyorgott rám, miközben jelentőségteljes pillantással mustrálta a szobát.

A csodálatos barna szempárból izzó vágy sütött.
- Azt hiszem, letusolok – jelentettem ki tétovázva.
- Hmm, jó ötlet. Mindjárt megyek én is.
Vajon ezt hogy értette'? Utánam jön a fürdőszobába, vagy csak követ majd, miután kijöttem?
Egy röpke pillanatra, emlékképek villantak fel a tegnap estéről. Amibe szó szerint bele pirultam. Este alig csukódott be mögöttünk az ajtó, mint két éhező vetettük magunkat a másikra. Téptük, szaggattuk egymásról a ruhákat.  Abban a percben, ahogy lekerült rólam a ruha, Eric az ajtónak szorított és minden előjátékot mellőzve, a fenekem alá nyúlt majd egy erőteljes lökéssel a testembe hatolt. Ezen a féktelen éjszakán, többször is egymáséi lettünk. Hol vadul, hol gyengéden, kiélvezve minden percet szeretkeztünk. Már hajnalodott, amikor elpilledve, egymást átölelve elaludtunk.

Igazából semmi okom nem volt szégyenkezni, főleg nem előtte én mégis belepirultam az emlékezésbe. Lángoló arccal, villámgyorsan ugrottam ki az ágyból. Eric is kiült az ágy szélére, onnét figyelte minden mozdulatomat. Mielőtt elindultam a fürdőszobába, még megkerestem a szétszórt ruhadarabjaimat. Amikor lehajoltam a felsőmért, megfogta a kezem.
- Nem kapok jóreggelt-csókot? – duruzsolta vágytól rekedt hangon.
A gyomrom összerándult, amikor a szemébe néztem, és hagytam, hogy magához húzzon, és az ölébe ültessen.
- Így máris jobb – mosolygott le sem véve tekintetét a számról. – Nagyon élvezetes volt az éjszaka - suttogta, s ajka megérintette az enyémet.
A csók tűzre lobbantotta a testemet és minden gondolatomat elsöpörte. Eric ujjait a hajamba mélyesztette, mialatt szájával ajkaimat ostromolta. Egy idő után, ujjai a melleimre csusszantak, s közben, a szája nyakamra majd a vállamra vándorolt, hogy apró, leheletnyi puszikkal borítsa, az érzékeny bőrfelületet. Hihetetlen érzés volt. A vágy pillanatokon belül elhatalmasodott rajtunk.
Visszatartott lélegzettel hunytam le a szemem, ahogy Eric ajka a mellemet kényeztette. A kezem megremegett és az összeszedett ruhák ismét lehullottak a földre. Eric hajába túrva húztam magamhoz a fejét , és bódultan lélegeztem be férfias illatát.

A telefonom (Gareth telefonja) hirtelen csörgése választott szét minket, ezzel megtörve a varázslatos pillanatot is. Pillantásuk találkozott. Eric szeméből sütött a vágy, amely elárulta, többre vágyik néhány csóknál. A néma könyörgésből megértettem, azt szeretné, ha figyelmen kívül hagynám a hívást, de nem tehettem. Kibontakoztam az ölelésből és a telefonért nyúltam.
- Szia Lexi! – szólt bele Gareth.
- Szia Gath. Már vártam a hívásod. – Eric ajkai gúnyos mosolyra húzódtak, Gareth neve hallatán.
- Aha, akkor gondolom már észrevetted a cserét – sóhajtott fel a vonal másik végén Gareth.
- Milyen cserét? – adtam az értetlent.
- A te telefonod van nálam, nálad pedig az enyém – magyarázta Gareth, én pedig színpadias pillantást vetve a telefonra – hogy Eric is lássa – úgy tettem, mint aki abban a pillanatban fedezi fel a cserét. Eric szemöldök ráncolva hallgatta a beszélgetésünket. Nem sejtett semmit és ez így volt jól.
- Ha nem mondod, nekem fel sem tűnik.
Lexi, hogy te mekkora hazug vagy.
- Most indulok a rádióba interjúra és délután lesz egy tv-s fellépésem. A kettő közt beugrok a telefonomért, ha neked úgy megfelel – közölte, majd kíváncsian hozzátette - Egyedül vagy?
- Nem. Eric is itt van velem – nem mondhattam mást, hiszen ha ideér, úgyis meglátja őt.
- Hm…akkor legkésőbb délben találkozunk – hangja megtörten csengett, amibe belesajdult a szívem.
- Gath, mikorra tervezed a haza indulást? – titkon reméltem, hogy Eric ma esti koncertjén még ott lehetek. Gareth éppen azt a választ adta, amit hallani szerettem volna.
- Tudom, hogy minden vágyad, hogy ott lehess Eric ma esti koncertjén, ezért arra gondoltam, hogy csak késő este indulunk el.
- Köszönöm! – Ha nem lenne Eric, minden bizonnyal bele tudnék szeretni Garethbe. - Missy-re ki vigyáz a távollétedben – tettem fel a kérdést, ami az interjú hallatán merült fel bennem.
- Az anyja ma reggel vitte el. De már most hiányzik a kis tündérem – A hangjából áradó szeretet, tükrözte mennyire ragaszkodik a szívéhez közel állókhoz. Rövidke hallgatás után sietve köszönt el. Már csak arra eszméltem, hogy búg a telefon.

Eric elgondolkodva szedegette a ruhákat a földről, nem kérdezett, pedig a beszélgetés minden egyes szavát hallhatta. Én pedig ezt kihasználva, elejét véve mindenféle kérdezősködésnek, - amiből, tudtam, úgysem jöhetek ki jól - indultam a fürdőszobába. Beálltam a zuhany alá, és tűzforró vizet folyattam magamra. Megpróbáltam kirekeszteni elmémből szenvedélyes együttléteink emlékképeit, de úgy tűnt, hogy a féktelen vágy csillapíthatatlanul ott zsong minden sejtemben. Megmostam a hajam, és erőteljesen beszappanoztam a testem, mintha így akarnám lemosni a vágyat, amely még mindig tombolt bennem. Zavart, hogy nem vagyok ura önmagamnak.
A zuhanyzó ajtaja hirtelen kinyílt, és Eric lépett be mellém, szoros ölelésbe vonva a testem.
- Hol is tartottunk?

Órákkal később, amikor már egymagam voltam a szobában - lévén, hogy Eric a táncosaival együtt, megkezdte a próbákat a parkban – jókora késéssel megjelent Gareth. Nem időzött sokáig nálam. Miután visszacseréltük a telefonokat, és elhadarta, amit a telefonban már elmondott az esti indulásunkról, indult is tovább.  Eric késő délután, jelent meg újra, majd egy kiadós zuhanyzás és egy közösen elfogyasztott könnyű vacsora után, felvette a esti fellépő ruháját, ami fekete farmerból, fekete kapucnis felsőből és egy szintén fekete, bőrdzsekiből állt. Eszméletlenül jól mutatott, tetőtől-talpig feketében. Mivel nőből vagyok, nem bírtam ki, hogy ne fűzzek megjegyzést a kinézetéhez.
- Remélem magaddal hoztad a két hústornyot is… - Eric épp a haját próbálta megrendszabályozni, de a mozdulat félbemaradt.
- Bocs, de ezt most nem értem. Nekem nincs szükségem testőrre.
- Hamarabb lesz szükséged rájuk, mint gondolnád - mosolyodtam el értetlenkedő arcát látva. – Ha a rajongóid meglátnak ebben a szerelésben, nem lehet majd levakarni rólad őket.
- Hm… ennyire tetszik amit látsz? – vigyorgott.
- Az enyhe kifejezés, hogy tetszik. Szexi, dögös, vadító és legszívesebben most letépném rólad a ruhát. Ezt akartad hallani?
- Ezt - lépett közvetlenül elém, majd szorosan magához ölelt. Tekintete perzselt a vágytól.  - Még van egy óránk. Javasolhatnék erre az időre, egy rendkívül kellemes és élvezetes elfoglaltságot?
- Ha rajtunk maradnak a ruhák, igen – Elmondhatatlanul vágytam a beígért élvezetekre, azonban arról sem feledkezhettem meg, hogy alig egy óra múlva a színpadon kell lennie. Eric közel járt, ahhoz, hogy mostmár sokadjára elveszítse a fejét, így megint nekem kellett, józannak maradnom. Ami valljuk be, ilyen pasi mellett, igen csak nehéz feladat.
- Kicsim, most is ugyanúgy kívánlak és akarlak – jelentette ki, tekintetével fogva tartva az enyémet.
- Nem hiszem el, hogy még most is… - Eric a szavamba vágva, fojtotta belém a szót.
- Pedig igaz, képtelen vagyok betelni veled.
Állítása igazolásaként, kezemet a nadrágon keresztül férfiasságára vezette, ami valóban állt mint a cövek. Izgalmamban hatalmasat nyeltem.
- Tegnap este a parkban kezdtük. Átszeretkeztük a fél éjszakát, a ma reggeli zuhanyról már nem is beszélve – soroltam az együttléteinket.
- Ilyen hatással vagy rám! Legszívesebben bezárkóznék veled egy szobába és egy hétig, ki sem tenném onnan a lábam.
- Egyszer majd erre is sort kerítünk, feltéve ha ahhoz a szobához fürdőszoba is tartozik – kacsintottam rá. – De most vár rád az első angliai közönséged.
- Te is ott leszel! – nézett rám reménykedve – Ugye?
- Igen! Ott leszek! – ígértem meg, mire Eric megkönnyebbülten fellélegzett.

Az ajtóból még egyszer visszaszólt, hogy nagyon vár rám, majd egy gyengéd csókot követően elindult a fellépés helyszínére. Amint becsukódott az ajtó a táskámhoz léptem, elővettem a nemrég vásárolt fehér farmeromat, és az ujjatlan világoskék felsőmet, majd miután felöltöztem, magamhoz vettem egy piros baseball sapkát és a kedvenc napszemüvegemet, ezt követte egy rövid sminkelés és fésülködés. A koncert kezdete előtt fél órával indultam el  Eric fellépésére. Azt terveztem, hogy elvegyülök a közönség soraiban. A belépő kártyának köszönhetően, biztos helyem volt az első sorokban, amit ezúttal nem is hagytam veszni. A harmadik sorba álltam be, ahol már egymást érték a sikoltozó rajongók. Meg sem lepett, hogy több tízezren jöttek el a koncertre.  Az Eurovíziós sikere óta, hatalmas rajongó táborra tett szert Európa szerte. A koncert kezdete előtt a fejembe nyomtam a sapkát, a hajamat megfontoltan, a sapka alá tűrtem és felvettem a napszemüveget. Eric többször is kilesett a közönségre – amit a rajongók, nagy üdvrivalgással jutalmaztak. Ide-oda járatta a tekintetét a nézőtéren, úgy tűnt mintha keresne valakit.  Számomra egyértelmű volt, ki az, aki miatt immár hatodszorra jött ki a színpadra. Tehát jól sikerült az álcám. Kimondottan élveztem a bujkálást.

Rövidesen elcsendesült a nézőtér, füstfelhőbe borult a színpad, majd néhány másodpercre rá egy emelvényen megjelent Eric.  A tőle kapott Ipod-ot, rajta az új albumával, az unalomig hallgattam, így már ismerősként köszönt vissza a zene ami felcsendült. Ez volt a Made of Pop. Maga az album, már első hallásra, különbözött a Masquerade CD-től.  Az új dalok, fülbemászóbbak, erőteljesebbek és lüktetőbbek, mint a Svédországi koncertjén elhangzottak. A mellettem álló leányzó, megállás nélkül sikított, amivel kezdett az agyamra menni. Már az is megfordult a fejemben, hogy betapasztom a száját. Eric a második és harmadik dalnál, ami a Killed by Cop és a Someone New címet viselte, végig a színpad szélén állt vagy ült, ezzel megváltoztatva a betanult koreográfiát. Szemével pásztázta a közönséget, engem sem hagyva ki a stírölésből, de szegénykém még csak nem is sejtette, hogy a piros baseball sapka és a napszemüveg rejti azt, akit olyan bőszen keres.
A negyedik szám volt az én nagy kedvencem, az a dal aminek a nemzetközi népszerűséget köszönhette, és ami a népszerűségről is szólt. A tánc minden egyes alkalommal lenyűgözött. Most sem volt ez másként. Majdhogynem nyálcsorgatva figyeltem, Eric táncát, és azt, ahogy lassan megválik a kabáttól.  Az üvegtörést, most is a reflektorok fényei helyettesítették. Arra viszont nem számított senki, hogy a dal végén leugrik a színpadról és a kezét kinyújtva - hogy megérinthessék a rajongók – sétál el az első sor előtt. A rajongók, még csak nem is sejtették, hogy az ugrás, ugyancsak nem szerepelt a show-ban. A fülsüketítő sikoltozás, az istenért sem akart véget érni. A zenészek értetlenül bámultak maguk elé, a táncosok pedig rögtönzésre kényszerültek, Eric magánszáma miatt. Mosolyogva figyeltem a fejleményeket, noha tartottam attól, hogy miattam fullad kudarcba a koncert.  A Popular után következett a Manboy. Az a dal, amit először hallottam tőle, még a nyaralásunk kezdetén. A zenét övező tánc, itt is fergetegesre sikerült. A Manboy után jelentették be a szünetet. Alighogy kiürült a színpad, megcsörrent a telefonom. Ki más keresett volna, mit Eric.
- Szia szívem! – szólt bele lihegve, ami érthető a sok tánc után. – Hol vagy? Mit csinálsz?
- Most per pillanat egy üres színpadot bámulok, amin néhány perce még, az én sexistenem, dobogtatta meg több ezer lány szívét.
- Ok. Azt már tudom, hogy itt vagy! De hol van az, az „itt”? – türelmetlenkedett.
- Többször is rám néztél, sőt amikor leugrottál a színpadról, egész közel kerültél hozzám.
Eszem ágában sem volt felfedni a titkomat.
- Nem árulod el, ugye? - hangjában nevetés bujkált, majd látszólag beletörődve fojtatta – Ha nem, hát nem. De ha megtalállak, ma este nem utazol el. Áll az alku?
- Rendben!  - egyeztem bele, biztos tudatában a tökéletes álcámnak.
- O.K. szívem, akkor kezdődjék a vadászat. – búcsúzott el.

A fények felvillanásával, megkezdődött a Made Of Pop koncert második része. A táncosok maszkban jelentek meg, amiből tudni lehetett, hogy a Masqurade a soron következő dal. A zene felharsant, és a közönség nagy örömre, egy füstfelhőből kilépve, feltűnt Eric alakja. Arcát aranyszínű maszk fedte, ami még vonzóbbá tette. A gyomrom összeállt egy csomóba, a pulzusom az eget verdeste, a szívem pedig majd kiugrott a mellkasomból. Szeme mozgásából látszott, ahogy tekintetét végigjáratta az első sorokban állókon. Ügyesen, egyáltalán nem feltűnően „nézelődött”. Rajtam kívül szerintem senkinek nem tűnt fel. Éreztem, hogy pillantása többször végigfut rajtam, de ennek ellenére is biztos voltam abban, hogy esélye sincs a megtalálásomra.  A maszk lerepült, Eric arca szabaddá vált, amelyre halvány mosoly ült ki.  A Masqurade után, jött a Big Love, amihez szintén személyes élményeim fűződtek, ugyanis ehhez a számhoz, fűzött hangüzenetet Eric. A fülbemászó, tempós dal, a honfitársaim körében is nagy sikert aratott. Az ezt követő három dalt,(Me and my Radio, Hearts in the Air és Echo) is Erickel együtt énekelte a közönség. Utolsó egyben búcsú dalként következett a Break of Dawn, és a szám felénél, - mint az már megszokottá vált ennél a dalnál – Eric megindult a közönség sorai felé, egyenesen a jobb oldal felé, ahol én is álltam. Egy pillanatra megállt, lassan végigjáratta tekintetét az előttem állókon, majd határozottan a szemembe nézve rám mutatott. A lányok szabad utat engedve nekünk, hagyták, hogy a kezemet megfogva magával húzzon a színpadra. Miközben énekelt, levette a szememről a napszemüveget és mélyen a szemembe nézett. A dal végén, már nem engedett vissza a nézőtérre, így együtt hajoltunk meg és hagytuk el a színpadot.
- Remélem, jó pár napra elegendő ruhát hoztál magaddal, mert a héten már nem mész haza. – suttogta, néhány centire az ajkaimtól…