39. Fejezet Igaz Szerelem

/Eric szemszöge/

Mi a francot rostokolok én itt? Ez nem én vagyok! Itt ülök ebben a nyamvadt kocsiban és bujkálok a nyilvánosság elől, és mindezt miért, mert egy lány - aki nem meri, vagy akarja felvállalni a kapcsolatunkat - teljesen magába bolondított. Ennek mihamarabb véget kell vetnem. Ha továbbra sem lesz képes, elfogadni az én életstílusomat – akármennyire bolondulok is érte -  nincs jövője, a kapcsolatunknak. Amúgy is a feje tetejére állította már az életemet.  Lassan már azt sem tudom, ki vagyok. Úgy viselkedtem, mint akinek, elmentek otthonról. Az még hagyján, hogy dalban esedezem a bocsánatáért, de amint felmerül az első akadály, veszem a nyúlcipőt és lelépek. Nem terhes, megkönnyebbülhetek. Most még. De tegyük fel, beüt a krah, akkor mit fogok tenni? Egy gyereknek apa kell, én viszont nem szándékozom a közeljövőben igába hajtani a fejem.  Évekig keményen dolgoztam azért, hogy eljussak oda, ahol most tartok. A karrierem most szárnyal csak igazán. Az albumomat veszik mint a cukrot. Arról nem is beszélve, hogy az előjegyzési naptáram, egy évre előre betelt.Jövő héten véget ér, az egy hónapos szabadságom, és megkezdődnek a véget nem érő, koncert sorozatok…

A mélyreható önelemzésről, abban a percben meg is feledkeztem, amint megpillantottam őt. Boldog, önfeledt mosoly ült ki az arcára,  miközben gyors léptekkel közeledett a kocsi felé. Bassza meg! Történt valami, abban a szállodában. Hogy az a! A kapcsolatunk elemzése közben, teljesen kiment a fejemből, ami miatt tulajdonképpen ide jöttünk. A találkozó ezzel a szépfiúval.
Egyszeriben eszeveszett vágy szállta meg a testem. Magam sem tudom mi ütött belém, végig sem gondoltam ennek a következményeit, feltéptem az ajtót és a kocsihoz szorítottam.
- Eric, megláthatnak – suttogta csillogó szemekkel.
- Nem érdekel – Hogy mennyire nem zavar  a esetleges közönségünk, azon nyomban be is bizonyítottam. Ajkaimmal ajkai után kaptam, és nyelvemmel követelőzően a szájába nyomultam. A halk sóhaj, mely torka mélyéről szakadt fel, szinte az őrületbe kergetett. Érezni, érinteni akartam bársonyos bőrét. Képtelen voltam megálljt parancsolni őrjöngő vágyaimnak. Térdemmel szétfeszítve combjait, nyomtam, csípőmet, ágyékának, miközben kezemmel utat törtem a kabát, majd a felsője alá. Mámorító érzés volt így csókolni és símogatni. De többre vágytam sokkal többre. Bársonyos meleg bőrén végigcikázó apró remegések, elárulták , benne is fellángolt a vágyakozás. Ha most egy sötét, kihalt parkolóban lennénk egy percig sem tétováznék, lerángatnám róla a nadrágot és itt helyben elmerülnék a combjait között. Csakhogy fényes nappal van, a parkoló is zsúfolásig megtelt, és ha nem akarom, hogy közszemérem sértés miatt pert akasszanak a nyakamba, most rögtön le kell állnom.

A józan ész szavára hallgatva - bármilyen nehezemre is esett -  elszakadtam édes ajkaitól, kinyitottam előtte a kocsiajtót, majd miután beszállt én is elfoglaltam a helyem a volánnál. Mereven figyeltem a forgalmat, tudtam ha csak egy pillantást is vetek rá, megint elvesztem az eszem. Hosszú percekig ültünk teljes némaságban, elmerülve a gondolatainkban, és csak miután, elhagytuk a várost, és felhajtottam az autópályára, törtük meg a csendet.
- Mesélj! Hogy sikerült a találkozó?
- Patrick igazi úriember. – Na, ez már rosszul kezdődik.
- Bepróbálkozott nálad?
- Nem…Ne vagyok az esete. De te…
Ezt meg hogy érti? Mi van velem? Gyűlölöm a macska-egér játékot. Miért nem mondja ki kerek-perec amire gondol.
- De én?
- Neked lenne félni valód! – Szemem sarkából, egy pillantást vettem rá. Zöld szeme, gyanúsan csillogott.
- Kicsim. Így is alig bírok magammal. Ha kérhetlek ne cincáld az idegeimet.
- Imádlak, és megnyugtathatom féltékeny kis szívedet, Patrick- et hidegen hagyják a nők. Miután kis híján rávágtam az ajtót, közölte velem, és most szó szerint idézem. „ha valakit ágyba akarnék vinni, az nem te lennél, hanem a barátod Eric”  - vigyorgott rám.
Ekkor végre nekem is leesett a tantusz. A tökéletes szépfiúnak mégis van egy apró hibája, mégpedig a nemi hovatartozása. A gyötrő féltékenység egy csapásra eltűnt, s helyét a megkönnyebbülés vette át. Oké, az egy dolog, hogy meleg, manapság ez már eléggé elterjedt az ismert emberek körében, de vajon honnan tudott rólam? Lexi, mintha csak megérezte volna, milyen kérdés foglalkoztat, ekképp folytatatta:
- Attól tartok Patrick előtt nem maradtak titkaink. Magánnyomozót állított ránk. Még azt is tudta, hogy veled jöttem és lent vártál rám a kocsiban - fejezte be, mire iszonyat dühös lettem.
- Ezért rendelt magához?
- Nem, dehogyis. Patrick miután látta a Braham parkról készült képeimet, felajánlotta, hogy egy képzett fotós mindenre megtanít, amit a fotózásról tudni lehet, és segít a karrierem beindításában is…
- Kicsim, ez minden vágyad. Elfogadtad az ajánlatot?
- Nem…
Neem? Elutasított egy olyan lehetőséget, amelyre mindig is várt? Akkor mégiscsak történnie kellett valaminek.
- Na jó bevallom, elhamarkodottan vontam le bizonyos következtetéseket… és le kurafiztam. – sóhajtott elkínzottan
- Le kurafiztad? – Imádom, egyszerűen elképesztő ez a csaj!
- Aha. De akkor még nem tudtam, hogy a pasikhoz vonzódik. Az utolsó pillanatban, amikor már csukódott be a liftajtó, ugrott be mellém és világosított fel a nemi identitásáról. De kár is rá vesztegetni a szót, azok után, hogy vérig sértettem, nem hiszem, hogy hallani fogok még róla. Hacsak nem perel be becsületsértésért.
- Patrick egy időre jegelve. Akkor beszéljünk kettőnkről. – Ideje előhozakodni a kapcsolatunk felvállalásával. – Lexi, nem akarok tovább bujkálni és titkolózni.
- Ezt megértem! Tudom milyen kínos lehet ez neked – Basszus! Félreértette!
- Kicsim! Nem szakítani akarok, épp ellenkezőleg. Szeretném a nyilvánosság előtt is felvállalni a kapcsolatunkat. De ehhez a te beleegyezésed is szükséges.
Feszülten vártam a válaszát. Arca elgondolkodóvá vált, úgy tűnt erre az eshetőségre még mindig nem készült fel. Fél percnyi, idegtépő várakozás után végre megszólalt.
- Hogyan kezdjünk hozzá? – Jól hallom? Ez most igent jelent? Hát persze, hogy azt.
Ennyire nehéz lenne a felfogásod? Lexi, igent mondott. Zöld utat kaptál. Elmosolyodtam. Úgy éreztem, mostantól minden csak jobb lehet.
- Ne tervezzünk meg előre, legyen spontán a dolog! Mozi, étterem, séta a parkban, lopott csókok és máris ráharap a sajtó. Felkészültél erre?
- Érted bármire… - mosolygott rám édesen.

Mélyen a szemébe néztem és azt kívántam, bárcsak valahol máshol lennénk.
Voltak már nők az életemben, olyanok is akik megdobogtatták a szívemet, s akik szívében én is tudtam szép emlékeket hagyni magam után, de olyan mint Lexi még sohasem. Imádom őt, s ha tehetném, magammal vinném őt Stockholmba, de tudom ez még korai, egyenlőre be kell érnem azzal, hogy kész kilépni a nyilvánosság elé. És ha jobban belegondolok, már ez is nagy szó. Attól a perctől, hogy a kapcsolatunknak híre megy, egy perc nyugtunk sem lesz. Ízekre szedi őt a sajtó. Ezzel ő is tisztában van, mégis a vállára vette ezt a terhet. Értünk. Kettőnkért. Ezt a kincset meg kell becsülnöm és soha többé el nem engedem. Ha majd megnősülök, csak ő jöhet szóba, senki más. Már csak az a nagy kérdés, kibírja-e a kapcsolatunk a körülöttem lévő médiacirkuszt!? Ez sajnos még a jövő titka. Még súlyos éveknek kell eltelnie ahhoz, hogy a kérdésre megszülethessen a válasz…

Késő este, egy autósbüfében tett rövid kitérő után értünk be a városba és abban a pillanatban, ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, minden eddig elfojtott vágyamat beleadva, vetettem rá magam mámorítóan édes ajkaira.
- Mindennél jobban akarlak. Most – nyögtem ki, amikor egy röpke pillanatra elszakadtak ajkaink egymástól. Erre az egyre szűkebbé váló nadrágom is tökéletes bizonyítékot szolgáltatott. A kérdéses ruhadarabot már-már szétfeszítette ágaskodó vágyam.
- Tudod hol van a hálószobám – kacsintott rám kacéran.
- Tudom kicsim, de odáig most nem jutunk el.
Testemmel a falhoz nyomtam, villámgyorsan megszabadítottam a kabátjától, és addig gyűrtem felfelé a felsőjét, amíg szabaddá nem váltak gyönyörű mellei. Lágyan végighúztam ujjaimat a selymes bőrén, majd ujjaim közé csippentettem ágaskodó mellbimbóit. A gyengéd érintésre, egész testében megremegett. Egyik tenyerem a mellére simult, mire hátravetve a fejét, szemeit lehunyva, hangosan nyögdécselni kezdett. Végighúztam a nyelvemet nyaka törékeny ívén, majd lefelé indultam, hogy melleit becézgető ujjaimat, ajkaim válthassák fel.
Mialatt a szám a melleire siklott, a kezeim sem maradtak tétlenek. Amíg jobb kezem a mellén pihent, addig a bal becsusszant a nadrágjába. Abban a pillanatban, ahogy ujjaim besiklottak a falatnyi bugyi alá és megérintettem nőiessége lángoló középpontját, Lexi ajkát hangos sikoly hagyta el. Szerelmem ilyen fajta megnyilvánulása, csak még jobban feltüzelt. Már nem elégedtem meg, pusztán az érintéssel. Egy szempillantás alatt lekerült róla a nadrág, ezt  követte a parányi fehérnemű is. Ajkaimat elszakítva a melléről, leheletnyi csókokkal borítva a köldökét és hasát,  haladtam egyre lejjebb, a végső célom felé. Ölének forrósága és íze valósággal megrészegített. Ahogy nyelvemmel kóstolgatni kezdtem, egyre fájóbb lüktetést éreztem saját lábaim között. Arra vágytam hogy, egyszerre ízlelhessem és érezhessem őt, ezért, mialatt nyelvemmel duzzadt csiklóját kóstolgattam, egyik ujjammal mélyen elmerültem a remegő kis hasadékban. Szerelmem, a vállamba kapaszkodva, remegő testtel, válaszolt minden egyes nyelvcsapásomra. Ekkorra már két ujjammal mozogtam benne.
Hallottam, hogy kéjesen nyögdécselni kezd, éreztem ahogy izmai megfeszülnek.
- Eric, kérlek…szeretném… – Suttogta elcsukló hangon.
- Mond, mit szeretnél. – Sejtettem én nagyon is jól, de az ő szájából akartam hallani.
- Magamban akarlak érezni… most
Ilyen invitálásra, ki tudna nemet mondani? Ujjaim és nyelvem már megtapasztalhatták vágyai forró bizonyítékát, és már én is türelmetlenül vártam, hogy kőkemény férfiasságom is érezhesse ezt a csodát. Szélsebesen lerángattam magamról a ruhámat, mígnem anyaszült meztelenül nem álltam szerelmem előtt. Ezután róla is lekerültek az utolsó zavaró ruhadarabok.
- Itt akarod? Állva? – kérdeztem rá hitetlenkedve.
Nem volt szükség szavakra, a tettei magukért beszéltek. Ujjai duzzadó férfiasságom köré fonódtak, majd végtelen gyengédséggel simogatni kezdett, ezzel az a elviselhetetlenségig szítva bennem a vágyat. Már nem tudtam türtőztetni magam, és széttárt combjai alá nyúlva emeltem az ölemhez, míg ő lábait csípőm köré kulcsolva szorított egyre szorosabban magához.  Tekintetünk egy pillanatra sem vált el egymástól, így láthattam, ahogy szemei elfelhősödnek a vágytól és hallhattam az elragadtatott kis sikolyt, miközben, egy erőteljes lökéssel elmerültem vágytól nedvedző öle rejtekében. Lassan megmozdítottam a csípőmet, mire ő élvezettel nyögött fel, majd egyre gyorsuló iramban, mély lökésekkel, igyekeztem mindkettőnk élvezetét a végletekig fokozni. Rövidesen a nyögések egyre kéjesebbekké és hangosabbá váltak. Egész testében remegett, de nem csak ő, hanem én is. Már így is mennyei gyönyörűséget okozott, ahogy hallgattam apró sikolyait, ahogy éreztem körmeit belefúródni a vállamba. A gyönyör közeledtével, mozdulataim, gyorsabbá, sürgetőbbé, Lexi remegései és sikolyai egyre intenzívebbé váltak. Ajkaink perszelő csókban forrtak össze, s boldogan, önfeledten adtuk át magunkat, a beteljesülő szerelem egyre magasabbra csapó hullámverésének. Egyekké váltunk, teljesen egyekké. Eggyé válva lebegtünk a boldogság végtelenjében. Éreztem, ahogy összerándul a karjaimban, és a nevemet kiáltja, tudtam, hogy csupán másodpercek választják el a gyönyörtől, ezért egyre hevesebb lökésekkel igyekeztem  a csúcs felé. Egy másodperccel később éreztem, hogy ő máris megremeg, majd szinte ugyanabban a pillanatban egy utolsó lökéssel megadtam magam a beteljesülésnek.

A szerelem, és a boldogság hihetetlen magaslataiba emelkedtünk, miközben csillagok milliárdjai jártak körülöttünk körtáncot. Egy csillogó, sziporkázó pillanatban bekövetkezett a csoda, a túlszárnyalhatatlan, a kimondhatatlan a feledhetetlen. Elszakadva a valós világtól az egybeolvadás varázsában, a magunk teremtette, külön személyes világunkban élveztük azt az élményt, amikor férfi és nő szíve egyazon ritmusra dobban…